Visnu Főisten első főbb megtestesülése a Szatja-Júgában,
egy Óriás hal-Matszja alakjában történt. Itt is akárcsak a
Bibliában a vízözön történetéről van szó, csak kicsit másképp!
Matszja Avatar, az előző Világkorszak estéjén, és az új Aranykor-ami első a korszakok közül, vagyis a Szatja-Júgában jelent meg mint megmentő. Az Előző Kali-Júga végén, élt egy nagy és bölcs Király akit Szatjavratának neveztek.
Ő maga mindig előljárt nemes példákkal és betartotta az Istenek törvényeit. Egyszer amikor épp az Isteneknek áldozott egy patak partján, s kezét a vízbe mártotta, a szertartásnak megfelelően, egy aprócska hal akadt a kezében. Amikor vissza akarta dobni a hal megszólalt: Kérlek ne dobj vissza túl kicsi vagyok, és a nagyobb halak megesznek. -Védj meg tőllük nagy Király! A nemesszívű Szatjavrati megfogadta a hal kérését, és hazavitte majd egy vízzel telt edénybe helyezte. Ám másnap döbbenten vette észre, hogy a halacska mekkorát nőt, ezért újabb edénybe helyezte, de a hal folyamatosan nőtt, mind nagyobb helyet igényelve. Így nemsokára kénytelen volt a folyóhoz vinni, de egy idő után már ez sem volt neki elég. A hal megszólalt: -Kérlek nemes Király vígy engem a Tengerbe! A Király felismerte, hogy nem közönséges hallal van dolga. - csakis valamiféle Istenség lehet! - gondolta és teljesítette a hal kérését. Búcsúzóul a hal ezt mondta neki. -Tudd meg nemes Király, hogy mához egy hétre elárasztja az özönvíz a Földet, ezért minden életnek el kell pusztúlnia. De te ne félj, hálám jeléül fogadd meg tanácsomat! Építs egy nagy bárkát és vígy be magaddal minden álatfajtából egy-egy párt, és minden növényből egy magot. Mikor az özönvíz eléri a bárkát én ott leszek és velem egy óriási kígyó. -Kösd hozzám ezt a kígyót és én majd biztonságosan átvezetlek téged a pusztulás éjszakáján. A Király mélyen hódolt az Óriás hal előtt, és megfogadta tanácsát. Valóban hamarosan óriási esőzés kezdődött, s a víztömeg csak egyre emelkedett, és mikor a bárkát elérte, megjelent a Hal és egy hosszú-hosszú kígyó.
Ekkor Szatjavrati mint egy kötéllel, hozzákötözte a Kígyót az Óriási hal fején fölmeredő szarvhoz és a Hal vontatni kezdte a bárkát. Lassan pedig véget értek az esőzések, és földerenget az új kor hajnala a Szatja-Júga-vagyis az Aranykor. Egy napon a bárka fennakadt egy magas hegy tetején, a Hal ekkor meghagyta a Királynak, hogy száljon ki, és lásson hozzá az új élet megteremtéséhez. Az alázatos Szatjavrati- hálásan borult az Óriási hal elé, aki így szólt: -Kedves Királyom tud meg, hogy én Visnu vagyok a lét fenntartója, és az igazak gyámolítója. Idöről-időre alászállok és testet öltök amikor oly nagy szükség van rá, azért, hogy legyőzzem a bajt és helyreállítsam az igazságot. A jelen nagy korszakkörben ez volt az első megtestesülésem, amit még több fog követni, mikor eljön az idejük. -Amiért ilyen kitartó, erényes, és rendíthetetlen hítű vagy, te leszel- a most kezdődő korszak Manuja-a Föld ura. Mostantól pedig legyen a neved-Sráddhadéva - azaz- Hittel ragyogó! -azzal a Hal eltünt. Ezek után Sráddhadéva-Manu hatalmas igyekezettel, és munkával, bölcseséggel ismét virágzó életet teremtett a Földön, és így útódai megsokasodva,benépesítették a mai világot.