Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

virág1-kicsi.jpg

Vajon, mi lehet a kép címe?

Szerintetek létez(het)ik az a "képesség",hogy közvetlenül Istennel beszélgetünk?És ha igen,mi a garancia arra,hogy Ő az?Én személy szerint meg szoktam próbálni,igaz,nem vagyok még túl jó ezotéria területén,úgyis mondhatnám,kezdő.De a sok könyv...mindenki tud mindent,csak én nem??Honnan szedik azokat az infokat,melyekről könyveket írnak??Vagy csak népámítás,mert mindent el lehet adni??Persze én is szeretném hallani a Jóistent,de be van dugva a fülem egyelőre,tisztításán dolgozom.
Tom

Sok vallásban találhatunk jóslatokat próféciákat a végítéletről, az ítéletnapról. Nincs másképp ez a Hinduknál sem, hiszen a Világkorszakok folytonos körfogásaiban a Legfelsőbb Úr Avatárái, a korszakok és korszakkörök végén mintegy bezárva azokat, a meghatározott időben jelennek meg. Így történt ez a jelen korszakkörben is, amikor Ráma Király, mint Visnu felhatalmazott küldötte – Avatárája, állította helyre az igazságot a Földön.

Tegnap találkoztam egy csodálatos emberrel Esztergomban egy összejövetelen.
Ez a honlapja, ahol a zenéibe bele is lehet hallgatni:
http://www.enricomusic.hu/relax_cd.php
Szerettel közvetítem közösségünk minden tagjának.
Eta

könnycsepp120x88.jpg

Az utóbbi időben sok embernél szokássá vált, hogy a gyermekkorukat, és a szülőket hibáztassák boldogtalanságukért, sikertelenségükért.

Tény, hogy sok szülő nem tud úgy foglalkozni a gyerekével, ahogy azt ő szeretné. Nincs ideje meghallgatni, esetleg tárgyakkal pótolja az elmaradt figyelmet, nem elég nyitott az igényeire, nem képes annyi szeretetet nyújtani, amennyit a gyerek kívánna.

Senkinek sem tökéletesek a szülei. Amikor az ember még kicsi, mindenhatónak érzékeli édesapját, édesanyját. Felnéz rájuk.

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

Karinthy Frigyes

Tanulmány a természetes táplálkozásról, személyes beszámolóval

A hivatalos életrajzom tömören: A nevemet már tudod, 1971-ben Debrecenben születtem és több mint 30 évet ott éltem. Vendéglátóipari Szakközépiskolát végeztem, majd öt éven keresztül a kiskereskedelem különböző ágaival próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. És ekkor, 1994-ben ért utol a végzet.

- vagy a kezdet?   : ))

FAMILY3.jpg

Barátok, ismerősök otthonában járva régóta figyeltem, hogy bizonyos családokban nagyon "divat" kitenni a gyerekek, nyaralások képét. Akár az egész könyvespolc ezzel lehet díszítve, másoknál meg nem látni egyet se.

Mivel én soha nem hivattam még elő fotókat mondjuk a férjemről, vagy kettőnkről, azzal a céllal, hogy a lakást díszítse, volt hogy elkezdtem magamban keresni a "hibát", hogy vajon én miért nem rakom ki a képeket. Nagyon azért nem gyötört a kérdés, de mivel újra eszembe jutott, gondoltam megkérdezem a véleményeteket.

Ajaj hol is kezdjem igazából mindig kerestem valamit soha nem volt jó az életem és most is keresem az életemet.

Miért félünk a változástól? Miért félünk kilépni egy kapcsolatból, még ha belül érezzük is, hogy ennek a kapcsolatnak vége? Miért félünk kilépni a munkahelyünkről, ha már szenvedünk? Miért olyan nehéz elengedni valakit, valamit, vagy egy megszokott élethelyzetet?

A változástól való félelmünk legfőbb oka az, hogy ragaszkodunk, birtokolni akarunk. Nem merünk az ismeretlenbe fejest ugrani, nem merünk belevágni. És akarunk egy köztes átmenetet. Tudni akarjuk mikor, mi lesz. Amit ismerünk, még ha nagyon rossz, akkor is inkább ragaszkodunk hozzá, mint hogy az ismeretlenbe belevágnánk.