Miért félünk a változástól? | Önmegvalósítás.hu

Miért félünk a változástól?

Miért félünk a változástól? Miért félünk kilépni egy kapcsolatból, még ha belül érezzük is, hogy ennek a kapcsolatnak vége? Miért félünk kilépni a munkahelyünkről, ha már szenvedünk? Miért olyan nehéz elengedni valakit, valamit, vagy egy megszokott élethelyzetet?

A változástól való félelmünk legfőbb oka az, hogy ragaszkodunk, birtokolni akarunk. Nem merünk az ismeretlenbe fejest ugrani, nem merünk belevágni. És akarunk egy köztes átmenetet. Tudni akarjuk mikor, mi lesz. Amit ismerünk, még ha nagyon rossz, akkor is inkább ragaszkodunk hozzá, mint hogy az ismeretlenbe belevágnánk.

Az egyik legnagyobb tanítónk a természet… A természet folyamatosan változik, és változásban van. Ahogy a költöző madarak, ha jön a tél, repülnek több ezer kilómétert, holott nem tudják, mi fog velük történni, de tudják, hogy kell a változás. Az életük múlik ezen. Vagy a fák, amik ősszel elhullajtják a leveleiket, és tavasszal újakat hoznak. Együtt élnek a változással. A születés és elengedés, ez a világ legtermészetesebb dolga. Ez a túlélés alapja. Ha a fa nem hullajtaná le a leveleit, akkor nem tudna újakat hozni, és biztosan belehalna. A fának nem fáj, nem sír, nem szomorú. Tudja, hogy természetes, és ennek van itt az ideje. És szükséges ez a változás a megújuláshoz, a fejlődéshez, a túléléshez.

Mi, emberek régen ugyanígy együtt éltünk a természettel, sőt a természeti népek, ma is így léteznek. A civilizáció azonban eltávolított minket ettől, nőttek a félelmeink és a vágyaink, és nőtt az egónk is. Még a hőmérséklethez sem tudunk alkalmazkodni. A klíma és a fűtés nagyon jó dolog, segít kényelmesebbé tenni az életünket, de ebben sem tudunk már cseppet sem alkalmazkodni. Nyáron klímával 20-22 fokot „csinálunk”, télen pedig fűtéssel ugyanezt a hőmérsékletet… Két fok a tűréshatárunk… És az élet minden területéhez így viszonyulunk. Nem tudjuk elviselni a változást.

Sokszor nehéznek éljük meg a változást, holott tudjuk, hogy szükséges. De vajon miért félünk az ismeretlentől ennyire? Miért félünk becsukni egy ajtót, mielőtt kinyithatnánk egy másikat? Miért gondoljuk azt, hogy ha változás lesz, az biztos rossz lesz, vagy nehezebb, vagy fájdalmasabb? Miért vagyunk ilyen félősek és pesszimisták?

Azt gondolom, ehhez és az egész élethez bátorság kell. Főleg, ha az ember igazán ÉLNI szeretne. Bátorság és bizalom. Önmagunkban és az Életben, Sorsban vagy Istenben – nevezhetjük bárhogy. Ez az ősbizalom.

Első körben meg kell vizsgálnunk a félelmeinket. Megnézni, hogy mi a legnagyobb félelmünk, azzal szembenézni, elfogadni, befogadni és feldolgozni. Tapasztalataim szerint erre egy speciális meditáció az egyik leghatékonyabb, legmélyebb, és legeredményesebb módszer. Majd ezután megkeresni magunkban a bátorságot, és a bizalmat, megélni, és a mindennapjaink részévé tenni, sőt elmenni a végső állapotba, hogy én magam vagyok a bátorság és a bizalom…

Gere Gréta
Önismereti és spirituális terapeuta, lélekgyógyász.
70/311-60-57
https://www.facebook.com/Hazaerkezes

Beküldte: | 2014. nov. 12. szerda - 15:01

Hozzászólások

3 hozzászólás
Oneness képe
Mit érez a fa?
2014. november 23. vasárnap, 21:19 | Oneness

Kedves Gréti.....

Azt írod, hogy a fának nem fáj, nem sír, nem szomorú...
Megkérdezhetem ezt honnan tudod? Érezted már mit érez a fa? Hogyan?

Köszönöm....
Oneness

Gere Gréta képe
Kedves Oneness! Igen, lehet érezni az élőlényeket. Ha
2014. december 01. hétfő, 11:34 | Gere Gréta   Előzmény

Kedves Oneness!

Igen, lehet érezni az élőlényeket. Ha ráhangolódsz egy fára, egy növényre, egy állatra, abszolút lehet érzékelni az energiáit, azt, hogy "mi sugárzik belőle".
Saját tapasztalatom szerint a fa nem fájdalomként éli meg, hogy lehullanak a levelei, vagy amikor a termése leesik.
Nyilván más, ha kivágját a fát, vagy letörik az ágait. Más lesz a rezgése, mást "érez". Az jó kérdés, hogy erre az "érzés" kifejezés jó-e, de jobb szót nem találtam rá. De az információ, ami sugárzik belőle, az teljesen más.

Próbáld ki! :-) Szerintem kitágul a világ, ha elkezdesz így érzékelni nem csak embereket, hanem élőlényeket, köveket, hegyeket is, vagy minden mást az életben. :-)

Gréti

fehercsongor képe
Minden dolog megérik,és
2014. december 14. vasárnap, 0:21 | fehercsongor

az időpont,amikor a gyümölcs lepottyan a fáról,mindig éppen a megfelelő.Közeledtével egyre erősebben érezhetjük a változás fokozódó szükségszerűségét,a helyzet érzelmileg egyre fokozódó teltséget,vagy üresedését,de ha nem mozgunk a mindent átható zene hangjainak a váltakozásával összhangban,és mindjárt az előrelátott/megérzett ütemhez(a bekövetkezőhöz) ugranánk,az disszonanciát kelt az egészben,megbomlik a tökéletesség.Végig kell játszani a játszmát,amiben az is benne van,hogy minden lépcsőfokra rá kell nehezednünk,amíg az megtart,visszanyom,hat ránk.A sorsszerű,tehát jó irányba vivő merészségért jutalom a hamarabb meglevés,de az így kialakított helyzet törékenyebb ,a stabilitása hiányosabb,és minden hiba megbosszulja önmagát,és az idő előtt megkapott boldogság alatt az éretlen alap összeomlik,és minden tragédiába fúl.
U.i.: Szerintem nem a változástól félünk,mert ami sorsszerű,az a dolgok rendje szerint elkerülhetetlenül bekövetkezik,hanem az elkapkodott,a bensőnkkel nem rezonáló külvilági programok által vezérelt vágybeteljesítéstől,ami a meglevő,még teljesen meg nem tapasztalt helyzetből éretlenül ránt ki a saját egónknál fogva.