Rengeteget gondolkodtam azon, hogy mi lehetne a legnagyobb dolog amit tehetek magamért.
Sok minden eszembe jutott.
-lemondok a cigiről
-nem kiabálok mert utálom az utánna maradó hangulatot
-többet sportolok (vagyis egyáltalán)
-szeretetre méltó leszek és akkor majd a nekem fontosak szeretnek
-a haragomat visszafogom, mert érzem hogy utánna nagyon nehéz lenyugodnom
-stb.
Rájöttem ,hogy mindez nem valósítható meg önálló területként funkcionalizálva.
Tehát egyik dolog kioltja a másikat.
Gondoltam lennie kell valaminek ami boldoggá tesz engem.

Biztos veled is előfordult már, hogy értettél – láttál egy problémát vagy kérdést, de egyszer csak egy mélyebb rétege tárult fel számodra, ami megvilágosító élményt adott.

Az elmúlt egy hét történései éppen az önbizalomra, illetve annak hiányára irányították rá a figyelmemet. Egy jó ismerősöm elmesélte szakítása történetét, valakitől kaptam egy levelet, amelyben megvallotta egy ballépését, visszaemlékeztem arra, amikor emberekkel eltávolodtunk egymástól.

Ma beszélgettem egy ismerősömmel és egy kérdésemre egy válaszreakciójánál hirtelen úgy éreztem, mintha ezer apró tűvel finoman mellkason szúrtak volna egyszerre.. Először figyeltem fel ilyenre, ez vajon azt jelenti hogy hazudnak nekünk ilyenkor, vagy mit jelent ez? Tudtok még hasonló tüneteket, miket lehet, kell érezni hasonló esetekben, mikor kiváncsiak vagyunk hazudik-e a másik vagy sem? Köszi.

2011. február 16.

Jaj, de nagyon régen írtam már! Az érzések és tapasztalások pedig csak gyűlnek! Már lassan másfél hónapja vagyok Franciaországban és próbálok minden napot csodaként megélni, illetve figyelni arra, hogy mi zajlik bennem, mit érzek. Annak ellenére, hogy egyelőre keveset meditálok, illetve jógázom (bár jóllehet eldöntöttem, hogy sokat fogok) úgy érzem éber állapotban is sok olyan tapasztalásom van, amivel úgy érzem, fejlődök. Ezeket valahogy korábban nem vettem észre.