Nincsenek véletlenek!Sokszor kerestem a jelentését,összefüggését, de akkor még nem értettem és nem tudtam mit kezdeni ezzel a két szóval. Mint mindenki más próbáltam élni az életem ebben a rohanó világban a lelkemmel pedig nem is foglalkoztam. Abban az időben munkahely váltáson estem túl, a munkahelyemen a megfelelés akarás hajtott, a túlórák száma csak gyarapodott, családommal nemhogy kevés időt töltöttem, de még azt is amikor néha együtt voltunk sikerült, elrontanom.

Külföldön dolgozom. Úgy volt, hogy a testvérem velem tölti itt az utolsó hetet és Karácsonyra együtt megyünk haza. Épp babát vár, mégis vállalta az utat, mert úgy érezte most kell jönnie, mert lehet, hogy jövőre már megyek haza. Most még tud jönni. Csütörtökön érkezett volna, már nagyon vártam.

Megvan a lakás, alakul a kapcsolat, és alakulok én is, szépen lassan át. Hogy mivé, azt még nem tudom meghatározni. Vannak az új életemben amik tetszenek, vannak amik nem. De ez eddig sem volt másként.
Most, hogy a magam ura lettem, kezdem élvezni, hogy akkor és oda megyek, amikor és ahova akarok. Ha akarok. Ha nem akkor sincs baj.
Elfelejtettem már azt, hogy milyen az amikor az ember szívből tud mosolyogni, akár csak magán, akár azon, hogy megint milyen szép reggelünk van. Ami magában hordozza az új dolgokat. Legyen az bármilyen kicsi, közepes, vagy nagy dolog.

Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.

De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az ember nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott "egyén", sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.

Hogyan állapítható meg egy gondolatról, érzésről, hogy az megérzés, intuíció vagy csak pusztán képzelgés, esetleg a félelmeink képbe kivetült formája?

Sejtem, hogy szükséges hozzá egyfajta tudatosság, illetve őszinteség, de érdekelne az út, ami afelé visz, hogy egyre biztosabban megállapíthassam valamiről, hogy jelzés-e vagy csak fantáziálok...

Vannak emberek, akiknek eleve fejlettebb ez az "érzékük", de feltételezem ez fejleszthető is.

Épp most, képek után keresgélve, akadtam rá egy könyvre a neten. Olvasta valaki, érdemes elolvasni?