Nincsenek véletlenek!Sokszor kerestem a jelentését,összefüggését, de akkor még nem értettem és nem tudtam mit kezdeni ezzel a két szóval. Mint mindenki más próbáltam élni az életem ebben a rohanó világban a lelkemmel pedig nem is foglalkoztam. Abban az időben munkahely váltáson estem túl, a munkahelyemen a megfelelés akarás hajtott, a túlórák száma csak gyarapodott, családommal nemhogy kevés időt töltöttem, de még azt is amikor néha együtt voltunk sikerült, elrontanom. Stresszes, ideges voltam.Éreztem, hogy túl sokat vállaltam be, éreztem, hogy már nincs egálba a boldogságom az élettel, kezdtem azt érezni, hogy rossz úton haladok! Abban az időben visszatérő álmaim voltak.Mindig egy bizonyos testrészem, a kezem törött el. Sokszor már mosolyogtam és nem is vettem tudomást az álmaimról, pedig kezdetben még nagyon érdekesnek találtam. 2009 januárjában nagy leárazások voltak egy bevásárlóközpontban, gondolván, jaj de jó, mert akkor végre tudok venni magamnak egy meseszép pizsamát, mert úgysincs, és ha tényleg eltörik a kezem akkor miben leszek a kórházban?
Ok okozatot követve, akkor abban a pillanatban kimondtam és megvettem azt a csodálatos hófehér pizsamát.
2009.január.15-én mikor Magyarországon nagyon nagy ónos-eső esett, jégpáncél borította az utcákat.Munkába rohanva, kaptam egy telefont édesanyámtól, kislányom vigyázz, mert nagyon csúszik, nehogy eless! Persze mosolyogtam, velem ilyen nem történhet meg. Mikor kimentem az utcára, bátran lépkedtem az autómhoz, igaz többször meginogtam.Beültem az autómba, és a munkahelyemre vezettem. Leparkoltam és a munkahelyem előtt egyszer csak elveszítettem az egyensúlyom és elestem.Egy-két óra elteltével szembesültem, hogy az álmom valóra vált! Eltörtem a bal könyököm, és operálásra szorultam. Azóta hiszem, hogy a tudatalattink, mindig jelez nekünk, jelez hogy egy szebb és boldogabb utat járjunk, hogy a lelkünkkel igenis odaadóan foglalkozni kell.Rohan az idő,eltelt azóta lassan fél év. Már szüntelenül figyelem az álmaim, figyelem azokat az apró pici jeleket amik könnyebbé teszik az élethez fűződő viszonyomat, amik igenis segítenek nekem, még akkor is ha az tragédia formájában jelenik meg.Mindennek oka van, oka van az életnek, oka van, hogy az vagy aki vagy, és oka van annak ahogy éled... és sokszor ha jobban figyelnénk magunkra, rájönnénk, hogy igenis az álmok egy más világot mutatnak nekünk...
hinni kell, mert márt jártál ott....
és nagy a valószínűsége, hogy még járni is fogsz..