Hogy lehet több szabadidőt bevonzani?

Mindannyian szeretetkoldusok vagyunk.

"..Adtam szádba új szavakat,
Tartottalak, aztán titokban, -mint ki fióka-madarat
röptet- zárt markom szétnyitottam, mondtam:
Szállj, próbáld, erős vagy már.
Elkaplak, hogyha elfáradtál!..."

Jobbágy Károly sorai ezek…E gondolatok jegyében próbáltam szeretettel terelgetni kezdő anyaként a rám bízott csodálatos Lényeket: Gyermekeimet. Akkoriban még nem voltam, nem lehettem az, aki ma vagyok. Néha sajnálom, hogy akkor még nem tudhattam azt, amit ma már TUDOK. De egy biztos: lehetőségeim, lényem szerint igyekeztem a legtöbbet nyújtani, adni.

Hiszem, hogy minden ember lelkében ott van a tudás, hogy miért, mi célból született le erre a világra.
Mégis, egész életünkben szüntelenül, megállás nélkül keressük a miérteket.
Válaszokat keresünk a miértekre.
Miután megszületünk, ebben a világban nagyon nehezen tudjuk felidézni milyen életet is választottunk érkezésünk előtt magunknak, és főleg: miért?
Szerencsések azok az emberek, akik pontosan tudják mi végre születtek meg, mi a teendőjük, milyen irányba kell elindulniuk az életben ahhoz, hogy küldetésüket,feladataikat teljesítsék Sorsuk által.

Ma rájöttem! Hisz az elmúlt évben épp csak kinyitottam a szemem és elvakított a fény! A fény, amire már azt hittem - "megérkeztem" valahova.
Hisz idáig is láttam én ezt a fényt, de akkor még csak hunyorgó, vagy csak félig nyitott szememmel. Hát most nem tettem mást, mint ki mertem nyitni teljesen.
De ha majd jobban hozzászokik a "szemem", megnyugszik a látásom, talán meglátom az utat is a fényben. Ez itt nem a végcél, ez itt a kezdet! Végre hogy itt vagy, már régóta várunk!!!

Mostanában mintha ezzel foglalkoznánk jobban az oldalon. Mi zavar? Mi sért? Kit sért?

Félreértések, megbeszélések, olykor sértődések történnek. Olykor valaki jobban rápörög a dologra, valaki, csak rálegyint.

De most vizsgáljuk meg, magát a sértődést-sértést. 

Az én tapasztalatom az, hogy elég szubjektív ez a fogalom, ki vajon min sértődhet meg.