Ha össze kellene foglalnom, hogy mi számomra az a tanítás, ami kulcs mindenhez, ami nekem az abszol-út, vagyis mi a "titkom", akkor az egyszerűen az, amit már sokan megfogalmaztak, sokszor mégis közhelyként kezelik, anélkül, hogy ténylegesen belegondolnának: az az erős, aki szeret, azzal le lehet győzni mindent, ami akadályozza a boldogságot (az igazi boldogságot nyilván, a többi tetszetősnek tűnő dolgot el lehet venni az embertől, ezt nem). Akkor vagyunk leginkább kapcsolatban Istennel. Amikor szeretet irányít, és nem akármi félelem. Ez egy nagyon alap dolog, de jó, ha tudatosul.

Egyik nap arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólított. Meglepődtem, mert tudtam, egyedül vagyok otthon. Ritkán ébredek ennyire magamban, s kicsit tartottam is ettől, mi lesz ha elalszom. De nem aludtam, hisz VALAKI felkeltett... bár az órája kicsit korábbra volt állítva mint ahogy nekem kellett volna, de ezt be tudom annak, hogy Ők az időt nem úgy érzik, értékelik mint mi, földi halandók. :-)
Alapvetően nincs kapcsolatom egyenlőre az angyalokkal, de most mintha mégis megszólított volna valaki... valaki, akinek a hangja nem volt se női, se férfi...

Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.

Talán most egy szép párkapcsolati történetnek illene következnie , de a szívemmel való látás első élménye mégsem ehhez kapcsolódik.
Jó pár évvel ezelőtt történt , amikor még életem első komoly tanítójához tartoztam.
Óriási érzelmek fűztek hozzá. Azt gondoltam , ő a tanítóm , aki az enyém, ő tud rólam a legtöbbet és ő szeret engem a legjobban ebben a világban. És ez életem végéig így is lesz.