Őrangyal
Egyik nap arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólított. Meglepődtem, mert tudtam, egyedül vagyok otthon. Ritkán ébredek ennyire magamban, s kicsit tartottam is ettől, mi lesz ha elalszom. De nem aludtam, hisz VALAKI felkeltett... bár az órája kicsit korábbra volt állítva mint ahogy nekem kellett volna, de ezt be tudom annak, hogy Ők az időt nem úgy érzik, értékelik mint mi, földi halandók. :-)
Alapvetően nincs kapcsolatom egyenlőre az angyalokkal, de most mintha mégis megszólított volna valaki... valaki, akinek a hangja nem volt se női, se férfi...
Ha valaki ismer, tudja rólam, hogy földönjáró, bár égben hívő ember vagyok, de a magamnakbemagyarázom dolog tőlem nagyon távol álló forma. Így még inkább erős az érzésem, hogy akkor, reggel az Őrangyalom ébresztett fel. Köszönöm Neki!!
Volt hasonló élményetek ?
Nem ábrándozó, álmodozókat hanem tapasztalókat kérdezek... (bár az előbbiekkel sincsen semmi bajom, bocsi :-) )
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
Hozzászólások
22 hozzászólásHahó! Hallgatsd csak mit válaszol NEKED egy ANGYAL ma ?....
http://www.nlcafe.hu/data/josprogramok/angyalkartya/angyal.php
Ajánlom. Gondolkodtat, nógat, bíztat, segíthet...
Nem biztos hogy hinni kell benne....
Elég ha majd megtapasztaltad... :-)
(Remélem ajánlhatok itt elérési útvonalat ? :-O )
Úgy hallottam, a gyerekek, úgy 3-4 éves korukig látják az angyalokat, ill. fénylényeket, s az aurát is. Kérdeztetek már kicsiket ilyenről ? Miért romlik el az embernek ez a látása? Visszaszerezhető ? Vagy nem is igaz, csak ők még annyira hiszik a mesevilágot hogy azt látnak is ? Most sajnos nem állok oylan kapcsolatban ilyen kcisivel hogy magam próbáljak ennek utána járni. Segítetek ? Meséltek ?
szia Almás! :)
Igen, látnak. Hogy ez mitől szűnik meg?!
Nincsenek kiskorodból emlékeid ezzel kapcsolatban? Szerintem ha rámeditálsz, elő fognak jönni.
Nekem vannak. Nagyon féltem egyedül a sötétben, mert hiába mondták a szüleim, hogy nincs ott senki/ semmi, én ezt nem így éreztem. Kb 12 éves koromig úgy tudtam csak elaludni, hogy égett a kislámpa a szobámban.
A szüleim azt hitték, hogy én beszélek butaságot, én meg azt, hogy Ők. :)
Komolyra fordítva gondolj csak bele, hogy ha egy kisgyerek elkezdi mesélni, hogy mit látott, a szülők nagy része erre úgy reagál, hogy elhiteti a gyerekkel, hogy csak képzelődött.
Ha sokáig mondogatnak az embernek valamit, elhiszi előbb-utóbb. Azt is, hogy csak képzelődött.
És mivel elnyomják a gyerekekben a látás képességét, az szépen visszafejlődik.
A kisbabák nem az embert nézik, hanem mellé/fölé néznek. Azért, mert az auráját nézik. Ezt már nagyon sokszor tapasztaltam.
Ha figyelsz arra, hogy mit mond egy pár éves gyerek, és megvan Benned a nyitottság, egyszer csak azt veszed észre, hogy akkora bölcsesség van Bennük, hogy hihetetlen. :)
Egy apró emlékem van gyerekkoromból, amit nem tudok még értelmezni... talán túlvilágról jött, vagy álom volt, vagy a kettő határán járhattam... többször átéltem... mármár aludtam, de mégsem, s akkor úgy érzetem, valami nagy feketeségben vagyok, ami akár az űr is lehetett, s akkor egy nagy kézzel meg akartam fogni valami nagyon aprót, tudtam el kell érnem, de mivel a kezem nagy volt, a valami meg pici, ez nem sikerült sosem... s az érdekes, hogy a piciség is én voltam, meg a kéz is.... mit jelenthet ez ???
Amikor alszol, akkor nem vagy a testedben (asztrálutazás)
Ez is bardo-állapot, amikor a köztes létben vagy (a meditáció és a halál is egyfajta bardo)
Nekem az ugrott be, hogy az a pici valami egy olyan dolog lehet, ami a Teljességedhez kell. Ez persze csak az én intuícióm, ezt csak Te tudod megfejteni Magadnak.
sok sikert hozzá! :)
Bochecha
Az én egyik megfejtésem: talán emlékeztem arra az időre, amikor a lelkem készült beköltözni az egsejtes testembe... A végtelen a végesbe...
?
hmmmm, érdekes gondolat, és szerintem simán lehet ez a válasz a kérdésedre. :)
Az unokahúgom 10 éves és még mindíg látja az angyalokat.
Olyan leírást ad róluk amit nem is tudhat igazán még felfogni és megérteni.
Ő csak mondja és kész.
A találkozásokról is teljesen természetesen beszél mintha a szomszéd uszkárkutyájával találkozott volna.
Neki ez teljesen természetes dolog.
Igazából nálunk a családból nincsenek ezzel a képességgel bírók és semmi természet feletti nem történik. EZEN KÍVÜL!
Igaz, hogy az anyukája, a nővérem két éve lett öngyilkos és azóta róla is mindíg beszámol.
Hát ezek vannak.
Hajnalban felébredtem, s eszembe jutotak az anygalok..., fénylények...
Úgy érzetem, nem vagyok egyedül a szobában, hanem egy csomó lélek vesz körül...
Nem volt jó érzés...
Angyalok közelsége okozhat rossz érzést ?
Vagy ez egyéb félelemféle lehetett ?
Vagy nem csak jó angyalok, lények léteznek ?
Mindenesetre jobb lett volna az egyedül vagyok gondolat... :-)
Gyerekkorom óta folyamatosan előjött egy halálfélelem-rosszullét. Az utóbbi 8 évben rájöttem magamtól, hogy átnézegettem a másik világba, attól kaptam frászt. Ezt egy látó csaj meg is erősítette: azt mondta, odaátról szoktattak a jelenlétükhöz...
Még eme beszélgetés előtt megtörtént az utólsó rosszullét. Akkor nem menekültem, hanem beleugrottam. Olyan volt, mintha egy mély kútba néztem volna. És azt gondoltam: még nem vagyok kész erre. És a "kút" visszaszólt: még nem vagy kész rá.
Ennyi.
Szerintetek az állatoknak, konkrétan a kutyáknak van vagy lehet Őrangyaluk? ...
Köszönöm a véleményeket előre is. :)
Nekem gyerekkoromban volt ket, a szuleim szamara, lathatatlan baratom, nevuk is volt. Sajnos en nem emlekszem rajuk, hogy tenyleg lattam-e oket, es csak anyukam elbeszeleseibol tudom, hogy egyaltalan voltak.
Talan a gyerekek lathatatlan baratai is valami tulvilagi lenyek?
Amikor elkezdtem olvasni élményeidet, hirtelen azt hittem, hogy valaki megirta az egyik reggeli ébredésemet. Hajnalban először valaki halkan szólt Hédi..... Kinyitottam a szemem, de csak résnyire, mivel hulla fáradt voltam. Nem aludhattam többet pár percnél, amikor újra ugyan az a hang nagyon határozottan hivott a nevemen. Annyira meglepett, hogy hirtelen felültem, de pontosan tudtam, hogy a hangot "álmodtam" Azt hittem üzenet jött mennyei mailboxomba, de tévedtem, semmi de semmi sugallat nem volt. Azóta is ezen jár az agyam, ki és miért akar felébreszteni. Vagy egyszerűen csak fel lettem szólítva hogy ÉBRESZTŐ?!
Nagyon tetszett a " mennyei mailbox" kifejezés.
Igazán jóízűt nevettem, amit már régen csináltam.
Köszönöm neked!
Sziasztok!
Ahogy elkezdtem olvasni a gondolatsort, eszembe villant, hogy nem is olyan rég én is ugyanígy keltem. Az volt az első, hogy a nevemen szólított az én angyalom. Addig amikor "fel akart ébreszteni", csak egy lökést éreztem, mintha nógatnának, hogy "na keljél már fel", ez többször előfordult (amikor a kislányom kb. 1 hónapos volt, olyan hulla fáradt voltam, hogy egyszerűen nem ébredtem fel arra, hogy mellettem bömböl, akkor is az angyalom "rázott fel", hogy sír a gyerek...). Amikor a nevemen szólított az ráadásul nem is reggel volt, hanem éjjel. Valamire fel akarta hívni a figyelmemet, de akkor valahogy nem fogtam fel...
Kislányom mostmár 8,5 hónapos, és nála is látni, hogy kommunikál az asztrális világgal, amikor 1-2 hónapos volt, akkor tisztán látni lehetett, hogy még inkább azzal a világgal "tud" kommunikálni, mosolygott az angyalkáknak, "beszélt" hozzájuk. Mára ez már nem annyira feltünő, lehet, hogy csak megszoktam azért nem tűnik fel. De remélem nem fogja elfelejteni a "látást". Egy látó barátom azt mondta, amikor megszületett, hogy nagy az esély rá, hogy médium lesz a kislány. Én szeretném spirituálisan nevelni, persze, úgy hogy az útját ő tudja majd megtalálni.
Kérdezném tőletek, hogyan tudnám úgy nevelni, hogy ne felejtse el ezeket a dolgokat? (pl. ha oviba megy, vagy a többi felnőtt azt mondja neki, hogy nincs is ott amit ő lát.) Elég ha mindig megerősítem az igazát abban amit lát, elmond?
Október 2. - Őrangyalok napja
Ezen a napon a minket kísérő - segítő angyalokról emlékezünk meg. Az előző számunkban részletesen szót ejtettünk az angyalokról, most néhány újabb érdekességről lesz szó velük kapcsolatban. Az embert három angyal segíti útján. Az egyik az őrzőangyal, aki az első megtestesülésünkkor elvállalta, hogy végigkíséri az összes földi életünket. A másodikhoz, az ascendens angyalhoz - mint neve is mutatja - az ascendensünk alapján tartozunk. Hetvenkét ascendens angyal van, öt fokonként felosztva az évkört. A harmadik angyal a védőangyal, aki ebben az életünkben támogat minket. A vele való kapcsolatfelvétel minden ember fontos feladata. Az őrzőangyal több embert is igazgat (mintha arkangyal lenne), míg a védőangyal csupán egy emberhez csatlakozik. Ez a nap különösen alkalmas a minket segítő angyaloknak köszönetet mondani. Tiszteljük meg őket böjttel, adakozással és imádsággal. Ősi imádságaink közül számos róluk szól: "Én lefekszem kis ágyamba, Minden földi koporsóba, Három angyal fejem felett. Egyik megőriz engemet, Másik szememet lezárja, Harmadik lelkemet várja..."
A www.napfenyes.hu -ról ...
Az egyik kezdvenc újságom. Muszáj nektek lefordítanom belőle a legutóbbi szerkesztőségi cikket.
"Volt egyszer egy hegymászó, aki kétségbeesve reménykedett abban, hogy egyszer meghódítja az Aconcagua-t. Vágyai hegye az Andok déli részén fekszik és a maga 6962 méterével a legmagasabb csúcs Ázsián kívül. Hosszú éveket töltött az előkészületekkel, mikor egyszer csak elérkezettnek találta az időt, úgy döntött hogy teljesen egyedül megy fel. A dicsőséget nem akarta megosztani senkivel.
A sötétség hamar beállt és igen nagy magasságban hirtelen lepte meg. A látótávolság a nullával volt egyenlő, körülötte minden fekete volt a feketén. Az éjszaka holdfény mentes volt és a csillagok elbújtak a felhők mögé. Amikor egy sziklaperemen túljutott, tán száz méterrel a csúcs alatt, megcsúszott. Miközben szánkézott lefelé a sötétségnek csak a cafatait fogta fel, amik mint valami szemfedő keringtek körülötte. Úgy érezte mintha a nehézségi erő egy szakadékba rántotta volna. És csak zuhant és zuhnat tovább.. s közben vonultak el mellette életének kellemes és kellemetlen élményei. Biztos volt benne, hogy meghal. De aztán egy hatalmas rántást érzett, ami mintha két részre szakitaná. Mint minden jó hegymászó biztosította magát egy kötéllel. Mivel ott libegett a kötél végén és más választása nem volt igy kiabált. Istem segits! Az égből egy mély hang válaszolt: Mit tehetek érted? Légy szives ments meg! Tényleg elhiszed, hogy meg tudlak menteni? Hát persze, egészen biztosan. Akkor vágd el a kötelet amin lógsz, volt a válasz. Csend lett. Hogy mondhat Isten ilyet. És még jobban szoritotta a kötelet amin lógott. Amikor másnap a mentő csapat a helyszinről visszatért hihetetlen dologról számolt be. Egy embert találtak egy kötél végére fagyva ötven centivel a föld felett.
ÚÚÚ, ez brutál! Nem tudtam nevessek-e, mikor a sztori végére értem.
Mi ebből a tanulság? Hallgass mindig Istenre!
Köszönjük Hédi
A honlapjukon persze csak a régebbi cikkek jelennek meg. Meg fogom tőlük tudakolni, hogy a forrás megjelölésével lehet e forditani a cikkeikből, mert szinte mindegyiket közzé kéne tenni.
http://www.zeitenschrift.com/
Üdv!
Hédi
Én ezt viccként olvastam korábban, de úgy, hogy miután Isten azt mondta, hogy vágd el a kötelet, emberünk így reagált: Adhatnál valami jobb tanácsot is!
Szemléltetve ezzel azt, hogy hogyan működünk mi emberek... és főleg, hogy hogyan működik az emberi elme...
Hogy nem tudunk elfogadni semmit sem... és megbízni Istenben...
És ha olyan dologra kér, olyat tanácsol vagy olyan belső sugallat jön... ami számunkra non szensz, kellemetlen, kényelmetlen... akkor rögtön elkezdjük keresni a kifogásokat és a kibúvót...
A Feltétel nélküli Szeretet megtapasztalásához viszont Feltétel nélküli Odaadás és Bizalom szükségeltetik...
És Ott Abban nem köthetünk feltételekhez semmi sem...
Vagy megcsináljuk, amit kell, hogy az legyen, amit szeretnénk... vagy ha nem, mert beleokoskodunk... akkor elmegy a vonatunk... ;-)))
És mivel az emberek általában a kiszámítható és belátható "biztonságot" választják leginkább... és nem mernek kockáztatni, lusták áldozatokat vállalni és kívül menni a komfort zónájukon... ezért aztán nem történik semmi... marad csak a meddő vágyakozás... és a csalódottság... a boldogtalan és keserű egy helyben toporgás...
"Bátraké a Szerencse!"
Istennel ne kezdj el alkudozni.
Vagy elfogadod amit mond és ajánl és tanácsol, amikor segítséget kérsz... vagy fölöslegesen ne fáraszd a kéréseiddel és a siránkozásoddal... ha nem engeded, hogy segítsen rajtad...
Megmenteni csak azt lehet, aki hajlandó magát megmenteni! ;-)
"Segíts magadon és Isten is megsegít!"
Ne csak várj! Tegyél is valamit, hogy jobb legyen a helyzeted...
Isten az Utat mutatja és adja alád... de neked kell rajta végigmenni...
Azt nem teszi meg helyetted senki...
Ez a Te életed...
Hát éld!
;-)))
Csizike ;-)
"Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. "
Ha kétkedek, ez jut mostanában eszembe... és máris könnyebb az elfogadás...
De csak könnyebb... nem azt írtam hogy tökkönnyű... :-) hosz nem vagyok tökéletes... még nem.... még egy jó darabig nem... :-)
Almás
Örangyal tapasztalatához hozzászolva....En is átéltem ezt a megtapasztalást ...Hajnalban 2h30 kor a fürdöszobában hallottam hogy valaki a nevemen szolit ez a hang nem hasonlitott sem Nöi sem Férfihanghoz senki sem volt a lakásban csak én egyedül.....