Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Több mint két év eltelt, mióta itt jártam. Ennek nagyon egyszerű oka van. Elfelejtettem, hogy regisztráltam itt. De az utam keresését nem hagytam abba. Illetve, volt egy pillanat, amikor feladtam. Amikor a legmélyebbre süllyedtem, olyan mélyre, hogy azt hittem elvesztem. Úgy éreztem magam, mint a fuldokló, aki elsüllyedt a sötét, hideg tengerben. Csak kapkodtam a levegő után. Feladtam. De akkor, a legutolsó pillanatban megkapaszkodtam az utolsó szalmaszálba. Kétségbeesésemben elkezdtem befelé figyelni, és meghallottam a belső hangomat. Gyengéden megfogta a kezem, erőt adott.

Nemrég írtam egy bejegyzést az álmok amikben lehet hinni címmel. Akik olvasták tudják, hogy milyen rendszeres visszatérő álmom volt! Azonban egy igen megrázó dolog történ Velem, amit megint csak az álmomhoz tudok kötni, ezt szeretném megosztani Veletek.
Már meséltem édesapám elvesztéséről, hogyan éltem meg azokat a pillanatokat!

Gyerekkorom óta más voltam mint a többiek, mind a sérüléseim miatt amit az élet már korán rám mért mind a későbbi szerelmi "fájdalmaim " miatt. 6 évvel ezelőtt megismertem egy embert akiről azt hittem ő lesz számomra a minden. Rettentő mély gödörben voltunk mindketten és egymást segítve megismerve felépítettünk egy világot ami jó is volt nagyon. Lassan 2 év együttlét után kezdődtek kijönni az egyes személyiségbeli eltérések, lelki/ testi zsarolások, melyekre most már az idő múlásával alig emlékszem mert mindig jöttek az újabb sérelmek.

Kedves Fórumozók!

Ezt a blogot annak szeretném szentelni, hogy az esetleges konfliktusok, elmérgesedett viták után leírhassuk az önmagunkban lejátszódott változások, felismerések tapasztalatait tiszta fejjel és szívvel, indulatok, vádaskodások nélkül.

A blog nyitásának gondolatát a Szeklice kontra Éva és Egy kis akárki konfliktus engem érintő része generálta, amelyben meggyőződésem szerint mint gyakran felemlített személy, a "láthatatlan" indikátor szerepét töltöttem be.

Egyelőre ennyi, mert most már munkába készülök. Ma éjjel vagy holnap reggel folytatom.

Csakis úgy tudjuk feltárni, ha nagyon őszinték vagyunk önmagunkhoz is. Ha nem elméleteket próbálunk magunkra erőltetni, ha nem abból indulunk ki, nem pl könyvekből tanult dolgokból. Pórbál benne hinni aza ember, de érdemes megvizsgálni, hogy ez a hit őszinte-e? Tapasztalatok alátámasztják? Tényleg úgy érzi? Nyilván a könyvek vagy elmondások segítenek, sok olyan van benne, ami ráébreszt dolgokra. De lehet-e mondani bármire, hogy minden egyes szava úgyis van, ugyanúgy működik minden? Lehetséges, de ha nem tapasztaljuk, szerintem soha nem épül be igazán.

Egyik nyáron történt, hogy egy hosszú nehéz éjszaka után kifacsart rongyként ültem reggel a konyhaasztalnál. Rosszkedvűen capuccinót kortyolgattam , mert az járt a fejemben, előttem a nap és hogy fogom végigcsinálni ?

Konyhaablakunk egy nagy kertre néz. A virágokban gyakran el szoktam gyönyörködni. A zöldségek különösebben nem vonták magukra a figyelmemet.

Másfél hét után van személyazonosító számom és rezidens vagyok Spanyolföldön, vízen, levegőben - egy újabb csoda - és ami a legfontosabb, hogy már nem kapok frászt, amikor hozzám szólnak. Aki ismer, az tudja, hogy ez a leggyengébb láncszemem.