Már egy ideje észrevettem magamon, hogy bizonyos dolgokba nehezen kezdek bele, annak ellenére, hogy mikor már csinálom, kifejezetten szeretem. És mintha nem "tanulnék" a tapasztalatból, hogy milyen jó volt korábban, következőleg újra nehezen fogok neki...

Ez valóban életkérdés már, amiről írni szeretnék.
Páromnak van egy nő ismerőse, valaha kapcsolat volt, és a hölgy nem nyugszik bele, hogy vége, pedig ő vetett véget. Reikire járt, de nem alkalmas erre, a kevés tudásával annyira jutott, hogy hatalmába kerítették a sötét erők. Sok bosszúságot okozott, amit nem vettünk fel, de most már komoly van.

A paranormális jelenségek keverednek a természetfelettivel, és vonzóak a kíváncsi elme számára. A szentírások és az előrehaladott tudással rendelkező bölcsek és tanítók arra figyelmeztetnek, hogy "tartsd magad távol tőlük", mert az asztrális birodalmak nem spirituálisak, és olyan dimenziókat és birodalmakat reprezentálnak, amik megismeréséhez az emberi elme nem rendelkezik elegendő védelmet biztosító itélőképességgel. Ennélfogva veszedelmes dolog lelkeket vagy más túlvilági lényeket idehívni. Dacára a különböző tantrikus gyakorlatok, "fehér mágia", ráolvasások, tarotkártya-olvasások, csatornázott mesterek, médiumok népszerűségének, az okkult gyakorlatok hátrányai jelentősek és észrevétlenek.

Épp visszafelé repültem. Általában innivalót és valami kis nasit mindig adnak a gépen. Lehet választani édes és sós nasi között. Általában megkérdezik sósat vagy édeset kérek, és azt adják, amit kérek. Most a tálcán mindkettő rajta volt. Néztem egy darabig, melyiket is válasszam, aztán végülis a sós mellett döntöttem. A légiutaskísérő bizonyára látta rajtam a bizonytalanságot és felajánlotta, hogy vegyek az édesből is. Mondtam, köszönöm szépen nem kérek.

Sziasztok!

Gyakran olvasom az oldalt és a segítségeteket szeretném kérni, hogy ÉLNI tudjak. Életem eddigi legnehezebb időszakát élem, de nem látom a kiutat. (vagy szándékosan nem akarok tudomást venni róla?)
Leírnám a történetemet. (tudom, hogy nem egyedi)