Akarjuk a változást, de félünk is tőle. Szeretnénk változtatni az életünkön, de annyira tartunk a negatív következményektől, hogy végül egy lépést sem teszünk érte.

Manapság a csapból is az folyik, hogy változnod kell, sőt sokszor Te is azt érzed, hogy nem jó így, nem érzed jól magad a kapcsolatodban, munkahelyeden, családodban, vagy a saját bőrödben, életedben sem.
Egyáltalán, szükséged van a változásra és ha igen, akkor hogyan érheted el azt?

Sok szó esik az elfojtásról, pedig csak egyike az alábbiakban részletezett 19 féle, én-védelmi tudattalan lelki működésnek. Miért tudattalanok ezek az eszközök? Mert már annyiszor begyakoroltuk, a gyerekkorban elkezdve, hogy észre sem vesszük, hogy megtörténik. Automatikussá vált. Ahogy sétálni is tudunk úgy, hogy a figyelmünkkel egész máshol járunk. Konfrontálódunk a valósággal, de az egónknak az a fontos hogy kényelemben és biztonságban érezze magát, saját magára jóleső érzéssel tudjon gondolni, kerüli a félelmek befogadását, elutasítja a fájdalmak megélését. Az önértékelését, én-képét fenyegető külső és belső történések elfogadása, megélése, tudatosítása helyett használja az elhárítást.

Kezdem Ádámtól és Évától. Alapból lenéztem a homoszexuálisokat és a biszexuálisokat, de igazából féltem / félek, hogy olyanná válok mint ők, és ha kiderül, akkor megvetnek a körülöttem lévő barátok, rokonok, családtagok... Ebből kifolyólag, volt egy sor ilyen fantáziám, ami egy egykezes önmegvalósításban ért véget. :-) ;-) Erről ennyit.
Ez a fenti dolog inkább a párhuzam állításához kellett. Akkor most jöjjön az, amiért is a segítségeteket kérem: