Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Hetek óta szerettem volna blogolni. De ebben a nagy internetes világban nem találtam megfelelő helyet.

Az elmúlt időszakban jelentős változások álltak be életemben. Ezek a párkapcsolatomban és saját belső életemben történtek.

Szerettem volna kiönteni a lelkemet bárkinek... de nem sikerült. Úgy látszik, hogy most érett meg az idő számomra, hogy megtaláltam az igazit.

Már több, mint egy éve foglalkozom a Feng Shuival. A múlt héten a Prana nadival ismerkedtem, és utaztam az egyik előző életembe.

Van a környezetemben egy kislány, 17 éves. Az apja meghalt rég, az anyja alkoholista. Sokat van nálunk, jól ismerem. Ültünk a konyha asztalnál, és beszélgettünk. Minden hókusz-pókusz nélkül célirányosan belevittem egy nagyon komoly fájdalmába az anyjával kapcsolatban, ez a becsapottság és elhagyatottság érzése volt. Elkezdett sírni.
Akkor megkérdeztem tőle: - Adok energiát, felveszed?
- Igen - mondta, mert tisztel és bízik bennem, meg tud nyílni felém.
- Add a kezed, megfogom.

Én mindig egy önálló nő voltam,mindig meg akartam magamnak egyedül mindent teremteni. Nagy igazságérzetem van (amit hála neked Gabi lejeb adtam) Rengeteg mindenen mentem keresztül beszedtem a pofonokat,ezek által kemény emberré váltam ,és rengeteg jó dolog is történt velem. Minden kapcsolatomban amit elkezdtem maximálisan oda adtam magam ,ott is maximumot nyújtottam mindenkit 100 % kiszolgáltam.
Semmit nem kellett sem a férjemnek ,sem a gyerekeimnek csinálnia,egy nap hívom telefonon a telefon bekapcsol és végighallgatom a randevúja minden egyes percét. Megcsalt.

Hogy kicsoda Szürke?

Szürke, egy farkas...
Nem vagyunk teljesen egyek, ám semmit nem érez, amit én nem érzek, és semmit nem lát, amit én nem láttam...
Sokat tanultam tőle, és ezek az írások, az én élményeim, a bennem élő farkas szemén át nézve...

Olvassátok olyan örömmel, amilyen szeretettel én írom...

"Kedves olvasóm...

Itt bármit olvasol, az az enyém, én írtam, az én lelkem egy szilánkja...
Kiírom mindazt, amit hordani nem tudok, vagy nem akarok tovább...

Szerelmeim... IstenEmberek. Gyönyörűséges férfiak...
Mért jönnek folyamatosan, felzaklatva, repítve, forró vággyal, fájdalommal megajándékozva egem?
Segítő vagyok. És ők is. Egymás kezét fogjuk. Botladozunk. Felsegítünk. Üvöltünk, ha kell. Megbocsájtunk. Végig, mindvégig, mélyen, bevallottan, átélten, zubogón és lebegőn SZERETJÜK EGYMÁST!

Így is felismerhetem, ha újabb Ő jön. Szégyen nélkül, a szemembe mondja: szeretlek! Pátosz nélkül, egyszerűen.

Hogyan lehet jól megélni az agressziót? Segítsetek.
Ugyanoda lyukadok ki mindig.
Elfojtom majd megjelenik valamilyen testi tünetként.Amit felismerek rájövök.
De nem tudom megfelelően kezelni,magam ellen fordítom ezt az energiát ami rombol.
Viszont valahogy helyre kéne tenni mert ez így nagyon nem jó.....
A kérdés hogyan?
Köszönöm a válaszaitokat.

lotusz.jpg

Egy előadáson járt az elmúlt napokban, várta mert kíváncsi volt milyen élményekben lesz része. Egy színész volt az előadó, ezért érdekelte, hogy vajon milyen témáról fog előadást tartani. Szeretett új dolgokkal ismerkedni, ilyen téren nagyon nyitott volt, legalább is ezt gondolta magáról.
Az este elég érdekesen sikeredett.

vegtelen.preview.jpg

Tegnap nézegettem a facebookon az emberkéket, aztán hirtelen megakadtam egy lányon.
Kedvenc filmek-Végtelen történet-
Úristen, gondoltam, jajj de szeretném újra látni ezt a filmet.
Nem tudom, hány éves voltam, amikor anya vitt el minket a moziba, ott láttam először és utoljára.
Miről is szólt?
Csak arra emlékeztem, hogy volt benne egy hatalmas nagy fehér kutya....
Ma tudom, hogy az nem is kutya volt, hanem sárkány.
Ma adták déli órákban a tévében, VÉLETLEN?

A múltkori hétvégén én magam gyűjthettem ametisztet. Kedves vendéglátóm megígérte, hogy elvisz oda, ahol ametisztet lehet gyűjteni.
Én eddig csak az üzletekben láttam ametisztet. Bennem volt az öröm, hogy mennyire fantasztikus érzés lesz ametisztet keresni. Az volt a fejecskémben, hogy remélem szerencsém lesz és találok egy szép ametisztet. Valamiért azt gondoltam, hogy szerencse kell hozzá, hogy találjak majd ametisztet. Saját magam talált ametisztem lesz.

Vettem magamnak egy kis kabala-aranyat. Azt mondják a pénzügyesek, hogy az arany még mindig jó befektetés. Gondoltam veszek magamnak egy kis darabot, amit mindig magamnál tarthatok. Érezzem az energiáját. A pénztárcámban tartottam. Mikor kedvem tartotta, akkor belenéztem a tárcámba, megérintettem vagy csak néztem. Néha ki is vettem a tárcámból és nézegettem kicsit. Egyik reggel az irodában megint kedvem támadt ránézni. Csakhogy nem volt a pénztárcámban.
Ajajaj. Még most vettem és már el is vesztettem?

Színnel-lélekkel, de kérdezhetnénk azt is, hogy "Rímmel-lélekkel", vagy akár "Hittel-lélekkel", vajon mennyire töltekezünk tudatosan azokkal a mindennapi, bárki számára elérhető, kézenfekvő egyszerű energiákkal, amelyek csak némi tudatos figyelmet és szemlélődést igényelnek?
Mennyire vagyunk minden megélhető alkotásnak, színnek, formának, műnek, íznek, illatnak, textúrának stb.. - érzeti, érzékelő megélői?