Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Kényszerbetegségre utaló jeleket látok magamon. Tárgyak többszöri megérintése, kézről valami oda nem illő (rossz energia) lefújása, lerázása, magamban való számolgatás.
Kineziológusnál is voltam már vele, és arra jutottunk, hogy a szellemvilágot észlelem, és mivel félek tőlük, így próbálom elhessegetni őket, lerázni őket magamról.
Van valakinek hasonló tapasztalata?

ojant szeretnek tanulni amit kesobb is hasznosithatok a sajat javamra,es mas elon is segithetek.

Kép 081.jpg

Ezen a nyáron több alkalom adódott arra, hogy úgy barangoljak a természetben, mint amikor gyerek koromban nagyanyámnál a tanya környéki erdőkben, mezőkön, dombokon.
Mivel ott társaságom nem nagyon adódott, legfeljebb a szomszéd tanyán a fiúk. Az unokatestvéreim nálam jóval idősebbek voltak, az öcsémmel meg nem küldtek a mamához, mondván ha együtt vagyunk veszekszünk.
Így maradtak a magányos nyarak.
Időnként unatkoztam, de többnyire feltaláltam, elfoglaltam magam.

Szellem kert

Nem az a lényeg hogyan, miképp jutottunk ide, hanem, hogy honnan jöttünk, s mikor érkeztünk meg”

Téli pillanatkép- a kert

"Csendben ülni
semmit sem tenni
jön a tavasz
a fű magától nő"

Különböző közösségbe visz az életünk, iskolai, munkahelyi, baráti..stb. Mindegyik közösségben és közösség által tapasztalunk valamit.
Jelenleg én is tapasztalok, ami számomra kellemetlen és nem tudom hogyan kezeljem (lehet, hogy ezt kell megtanulni? Kezelni)

Új munkahelyem révén bekerültem egy melós férfi kollektívába, akik közül én kilógom és ennek érzem minden hátrányát és a megkülönböztetést.
Ez a kollektíva nem vesz "emberszámba", mert nem járok kocsmába, nem cigizem, kávézom, és a nőkre nem csak lúk-ként tekintek, valamint a foci sem érdekel.

2011. január 23.

Üdv Neked, Kedves Olvasó!

Aditinak rengeteg kérdése van, ezért nyitottam neki egy külön topicot.

Sokat olvastam a családállításról, és talán a problémáimat is orvosolhatná némileg. Sajnos nem tudok rá elmenni, rajtam kívülálló okoknál fogva.
Nem olyan régen tudtam meg, hogy nekem is lett volna még egy testvérem (én vagyok a legidősebb, majd a testvérem, és ő azután következett volna). Anyum nagyon szerette volna, én, bár nem ismertem a helyzetet, mindig azt mondogattam, nem akarok több testvért. Nem született meg végül.

Tizennégy évvel ezelőtt, mikor befejeztem az iskolát, úgy éreztem, hogy végre elmenekülhetek otthonról, otthagyhatom apámat, a szenvedést, a nyomort, és megalapozhatom az én nagyon tuti életemet, ami csodás lesz. Teltek az évek, de csak nem jött a nagy kitörés. Gürcöltem kevés pénzért, és szenvedtem, hogy ezt meg azt kéne, de nem lehet. De ha több pénz jött, az se volt elég, mindig találtam valamit, ami miatt nem éreztem jól magam. Mindig többet, jobbat akartam.