Aki belenézett a dél-afrikai focivébébe, annak nyilván feltűnt a meccseket kísérő, feldühödött darázsrajra emlékeztető folyamatos alapzaj. Világméretű botrány van belőle sportrajongók körében, gyakorlatilag mindenki egy emberként gyűlöli, szitkozódik, acsarog, betiltását követeli a vuvuzelának.
Először hallgatva a nyitómeccset én is elcsodálkoztam: ez most komoly, ez így fog menni végig, tényleg?

Miért van az, hogy emberek, mint döntő bírák, élesen, ellenkezést nem tűrve bírálatot, ítéletet mondanak emberekről?
Számomra ez érthetetlen.
A gyárban is látom, 1-2 ember "ki van szemelve" és akkor mindig ők vannak szapulva, mert nem jól dolgozik, meg hülye, meg stb. Olyan ez, mint mikor Anyám csirke óljában sok csirke volt összezárva, és össze-vissza kaszaboltak a többiek 1-2 csirkét a csőrükkel.

Az éjjel nem tudtam aludni és csak jártak a kerekek. Sanyi küldte az adatkérő levelet és kérte, írjunk pár szót magunkról, honnan indultunk kinek a hatására? Én természetesen Sanyi önismereti tanfolyamán kezdtem el egyáltalán meditálni is. Azon gondolkodtam mit is jelentett nekem ez az egész. Mit érzek, gondolok arról a tanfolyamról, hálás vagyok-e?
Mindenképpen köszönettel, szeretettel, alázattal gondolok azokra a hónapokra. Beugrott egy másik fogalom is, a hála. A hála szó számomra nem pozitív jelentésű, úgy érzem, hogy az egy alázkodás, lekötelezettség, akár a szolgák a gazdájuknak régen. Kikényszerített alázat.