A Korán fogalomrendszerében a pozitív kapcsolatoknak három fokozata van: 1. az igazság (adl, kiszt): amikor az ember azt kapja, ami jár neki, amihez joga van, függetlenül attól, hogy az „adó” kedveli-e őt, vagy sem. „Ne indítson egy nép iránti ellenszenvetek arra, hogy igazságtalanok legyetek velük! Legyetek igazságosak, ez illik az Isten iránti felelősségtudathoz.” (5:8) 2. a szeretet (muhabbet): a jogainál többet adni annak, akit szeretünk, 3.

Nem tudom pontosan, mi történik bennem, de érzem, hogy fontos, és érzem, hogy változás.
Valahogy egyszerűsödnek a dolgok, az, ahogy látom önmagam és a világot. és ez jó.
Ilyenkor azt érzem, és nem csak gondolom, vagy látom, érzékelem, és legfőképpen ÉRZEM BELÜL, hogy az a végső valóság, hogy VALÓJÁBAN NINCS SEMMI.

Nem tudom. Tök jó.

Valójában nincs pokol és mennyország és isten sem. Úgy igazából.

És ez nem baj. Sőt.

vagyok. Születek, élek és meghalok. Vagy legalábbis így nevezhetem azt, ami történik. Nem ez a lényeg, de valójában, mégiscsak ez történik. De nem ez a lényeg. :)

Két kutyus van a háznál, vagyis kettő tartozik a szűkebb családhoz. Charly a fekete snaucer keverék, olyan öt év körüli, még nagyon játékos, a nevéből következtethet az ember, itt kan jószágról van szó, de ettől a minőségétől, már megszabadították szegényt. Őt úgymond befogadták, Charly honfitársam. Egy napon leült házigazdáim magyar országi házának kapujába és attól a naptól a család, a családja.

Szia!

Legutóbb ott fejeztem be, hogy minden negatív érzelemnek van valamilyen tanítása. Ezt a tanítást újra meg újra bevonzod az életedbe, egészen addig, amíg meg nem tanulsz belőle mindent!
Lehetnek a helyzetek és szereplők ugyanazok vagy egészen mások, a végeredmény - hogy hogyan is érzed magad, - az mindig ugyanaz!

Képzeletbeli hirdetés lehetne ez a mondat az élet üzenőfalán: "Tanítókat keresek, hogy bölcsebbé válhassak."

Az életem során mindig tanultam.
Akkor is - főleg akkor! - amikor nem vettem azt észre. Akkor is, amikor a leckék/házifeladatok az iskolatáska aljára penészedtek, hogy később aztán kíméletlen dupla munkát okozva orrom alá dörgölődjenek.
Évek sőt évtizedek alatt megtanultam tehát , hogy nem érdemes eldugni magam elől a feladataimat, de ehhez közben fel kellett ismernem a "feladat" szó jelentését.
A feladat a problémából származik.