Erőss Zsolt mégsem volt elég erős? | Önmegvalósítás.hu

Erőss Zsolt mégsem volt elég erős?

Hozzászólások

45 hozzászólás
Születés előtti ,,akarat"...
2013. július 12. péntek, 1:05 | Éva.   Előzmény

Ha már egy ,,ezoterikus" oldalon vagyunk akkor beszélhetünk arról,hogy preegzisztenciális akarat. Vagyis a lélek születése,létbejövése előtt kiválasztja hova születik,és azt is milyen szülőkhöz. A körülményeket,sőt a személyiséget is a megélendő,megtanulandó feladatokhoz igazítva.Tehát ezen az alapon ez sajnos benne volt a pakliban. Vagyis Erőss Zsolt is és a gyermekei is ,a feleség is,csak a saját sorsukat élték,élik meg. Ez lehet,hogy szívtelenül hangzik,de egyféle felfogása az ok-okozatoknak, miérteknek. Aztán,hogy mi ,hogyan igaz,az itt és most nem fog kiderülni.

Másfelől miből gondoljuk,hogy a gyermekek tele lesznek sérülésekkel? Az egyik ehhez még túl kicsi. A másik pedig,ha olyan mint az édesanyja,akkor nagyon büszke lesz az apjára. Tehát nem tudhatjuk ,hogy ezek a gyerekek hogyan élik meg. Tulajdonképpen minden ember véleménye inkább azt tükrözi ,hogy ő hogyan éli meg ezt az eseményt,tragédiát...

Ahogy én gondolom...
2013. július 12. péntek, 1:22 | Éva.   Előzmény

Szerintem a gyerekek úgy fognak felnőni,hogy mindenkitől aki megfordul náluk azt fogják hallani,hogy az apjuk milyen csodálatos ember volt,és mekkora nagy hős. Mert mit is mondanának a hegymászó barátok a gyerekeknek? Szerintem ebben fognak felnőni,és nem a kétségbeesésben. Meg azt sem hiszem,hogy sokáig apa nélkül maradnak majd...Ez egy közösség,összetartanak ,nagyon szoros barátságok vannak pont a ,,sport" életveszélyes volta okán. Mindezek miatt én nem látom olyan tragikusan a helyzetet.

Születés előtti akarat?
2013. július 15. hétfő, 12:54 | Panka2011   Előzmény

"a lélek születése,létbejövése előtt kiválasztja hova születik,és azt is milyen szülőkhöz. A körülményeket,sőt a személyiséget is a megélendő,megtanulandó feladatokhoz igazítva."

Honnan tudod?
(Ez egy ELMÉLET a sok másik, ennek ellentmondó mellett, amit másoktól hallhattál, olvashattál.
Honnan nyert Számodra igazolást? Vagy csak elmélkedel a témán?)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Talán azért, hogy a következő születésében már tapasztaltabb
2013. május 26. vasárnap, 0:12 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Talán azért, hogy a következő születésében már tapasztaltabb legyen: Ne bízd az életedet még egy hősre sem, mert Ő is tévedhet!

Akár azt is lehet belőle csinálni...
2013. június 01. szombat, 22:54 | Éva.   Előzmény

Ez a fajta hegymászás egy extrém SPORT,vagyis semmiben sem különbözik akár a sport olympiai számoktól sem. Ő pedig Magyarország színeiben mászott mindig,a magyar zászlót tűzte ki mindig a meghódított hegycsúcsra. Ha a sikeres sportolóinkból nemzeti hőst csinálunk,akkor Őbelőle miért ne lehetne ?
Sokan úgy gondolják,hogy ez egy öncélú dolog volt a részéről,egy szenvedély ,egy hóbort. Pedig ez nem így van,ezt értünk is tette,és ezt demonstrálta mindig is.
Itt különböző feladatokat kellett megoldani,ki volt tűzve célul,hogy a Magyarok megmásszák mind a 14db 8000 m-en felüli hegycsúcsot,és ebből már 10-et sikeresen teljesítettek is.

Csak azt szeretném mondani,hogy ezt is úgy kéne értékelnünk,mint az egyik legnehezebben véghezvihető sportteljesítményt /ráadásul a Magyarország képviseletében/,tehát semmiképpen sem lehet öncélú hobbinak,mániának,szenvedélynek minősíteni,mert akkor minden sportolónkat ,bajnokainkat ugyan így kéne minősítenünk.

Nem véletlenül dobbant meg az ország szíve a halálhírüket hallva...

Ellentétes érzéseim vannak...
2013. május 25. szombat, 10:09 | szgabor91

Ellentétes érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban, két ellentétes értékrend miatt.

Egyrészt szakmámból adódóan együtt tudok érezni a családdal, mert láttam már családokat szétesni, a létfenntartás szélére sodródni hasonló helyzetekben.

Másrészt, nagy autóverseny kedvelőként meg tudom érteni azt, hogy valaki a szenvedélyének él. Ebben a sportban is minden másodpercben ott lebeg a levegőben egy esetleges baleset, és lehet, hogy nem tud kiszállni az a valaki az autóból.
Ugyanakkor tény az is, hogy ezek az emberek (értem ez alatt Zsoltot, és bármelyik veszélyes szakmát, sportot űző embert is) nem hiszem, hogy zsákbamacskát árultak, amikor összeházasodtak valakivel. A családjuk is tudta, hogy milyen következményei lehetnek a szenvedélyüknek. A család is ugyanúgy felelős a helyzetéért, mint amennyire az adott sportoló - elvégre közös döntés volt, az életük alakítása.

A kérdés csak az: mi lett volna jobb? Ha ezt teszi, amit, és akkor ez lesz az eredmény, vagy ha visszaül a kanapéba, és nem érzi magát teljes embernek, nem valósíthatja meg önmagát, és boldogtalanul él még tíz vagy húsz évet? Itt nincs jó megoldás, csak jobbik rossz.

De amit tudok tanácsolni: mindenki vegye szemügyre a saját értékrendjét, majd kezdjen el beszélni a párjával az övéről! Ha eltérések vannak beszéljétek meg, kinek miért fontos az ami, és NE akarjatok változtatni rajta (szerintem)!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ha majd lenyugodtál, tegyél meg légy szíves 2 dolgot:
2013. május 25. szombat, 22:57 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Szia Csilla!

Ha majd lenyugodtál, tegyél meg légy szíves 2 dolgot:

1. Újra elolvasod az írásomat és ahelyett, hogy belevetítenél valamit, valóban azt olvasod, érted, amit odaírtam!
A kanapé-huszáros mondatot ugyanis csak idéztem, az nem az én véleményem.

2. Még ha igazad lenne és én azt írtam volna, mint amit kiolvastál, akkor sem teheted meg emberileg (a jogról nem is beszélve), hogy nyilvánosan alázol, seggfejnek nevezel, meg elküldesz a nénikémbe!
Ez részedről méltatlan, szinten aluli megnyilvánulás volt - legalábbis remélem.

Kérlek, szállj magadba és gondolkozz el azon, hogyan és miért jutottál el ide?!
Attól tartok, rendesen elszálltál magadtól, ennek pedig következménye, hogy másokat lenézel. Így engedheted csak meg magadnak, hogy ilyen válogatatlan szavakkal, stílusban lehordjál egy másik embert.

Kérlek Csilla! Hol van az alázat, az emberek tisztelete?

Remélem, átgondolod a fentebbieket és eljutsz az indulatkezelésedben az 5-ről a 6-ra!

Részemről nincs harag és sértődés sem. Egy botlásnak tekintem az ügyet, de szurkolok Neked, hogy tanulj belőle és legközelebb ne kerülj ilyen helyzetbe!

Minden jót!
Sanyi

Domoszlai Katalin képe
Az erőből pozitívnak lenni technika így működik
2013. május 27. hétfő, 7:32 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A negatív érzések és gondolatok feloldása és tudatosítása helyett Kassai Csilla azt tanítja és gyakorolja, cseréld ki, fojtsd el és végezz önszuggesztiót.

A fenti "pozitív" hozzászólásból látszik, mennyire ingatag talajra épül a személyiség a hú de szuper vagyok "programozásával".

Rövid távon sok embernél sikeres ez a technika, viszont a pozitív megerősítések úgy működnek, hogy mint amikor a fogkrémet nyomjuk ki a tubusból, úgy nyomja ki a beprogramozott pozitív a negativitást a felszínre. Én erre szoktam használni, hogy jöjjön végre fel, oldjam ki és kerüljön a helyére.

Bízzunk benne, hogy Csilla is feldolgozza azokat a dolgokat, amik ilyen kiborulásokat gerjesztenek.

Az önbecsapást még rövid távon sem nevezném sikeresnek :-(
2013. május 30. csütörtök, 23:58 | Éva.   Előzmény

Az önbecsapást még rövid távon sem nevezném sikeresnek :-(

Domoszlai Katalin képe
Minden dolognak meg lehet találni
2013. június 01. szombat, 19:23 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a helyét és a jó oldalát a teremtésben.

Az önszuggesztió és más önbizalom növelő technikák segíthetnek abban, hogy teljesen ismeretlen dologba is bele merjünk vágni. Hiszen valós önértékelésünk nem lehet egy olyan dologban, amit soha nem próbáltunk.

Ha valami sikerül, nem elemezzük ki órákon, akár napokon keresztül, hogy miért jött össze.

Ezzel akkor van dolgunk, ha valami nem sikerül és akkor általában az egónkat rá is lehet venni erre.

Persze nem árt életben maradni.

Nem elemezzük ki a sikert?
2013. július 15. hétfő, 13:00 | Panka2011   Előzmény

"Ha valami sikerül, nem elemezzük ki órákon, akár napokon keresztül, hogy miért jött össze."

Már ugyan miért nem?
Én szoktam.

Nekem egészen "furcsa" vagyis inkább szokatlan gondolataim
2013. május 25. szombat, 17:42 | jessica73

Nekem egészen "furcsa" vagyis inkább szokatlan gondolataim vannak erről az egész helyzetről. Most nem olvastam el mások hozzászólását, lehet, hogy felvetett esetleg valaki más is hasonlót. Ennek az embernek, mármint Erőss Zsoltnak a hegyek és a hegymászás volt a szerelme, az élete. Talán a lelke mélyén meghalni is ott akart, anélkül, hogy ez a "kívánság" a felszínen tudatosult volna benne. Nem tudhatjuk az egyéni sorsát, miért ezt az életformát választotta és hogy miért nem tudott és nem akart lemondani erről az életvitelről, még akkor sem, amikor már a fél lábát is elvesztette. A halál szerintem csak nekünk szörnyűség. Én nem vagyok egyértelműen biztos abban, hogy őt az egója vezette ehhez az életformához. Mivel a lelkünk örök, nem tudhatjuk, hogy esetlegesen egy későbbi élethez vagy valami másért volt szüksége ezekre a tapasztalatokra, nem tudhatjuk, hogy minek lehet ez az alapja. Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Az Univerzum óriási és szerintem tele van számunkra elképzelhetetlen világokkal, életformákkal. Még az sem biztos, hogy ha újraszületik, akkor ez itt a Földünkön fog megtörténni. Itt a Földön egyet tehetünk - bár ez nyilvánvalóan nem könnyű feladat a családjának - hogy elfogadjuk Erőss Zsolt és a társa döntését.

Michaelita képe
miről szól az életünk?
2013. május 26. vasárnap, 12:05 | Michaelita

Amikor fenn voltak a hegyen, akkor nagyon együtt-éreztem Velük és szurkoltam nekik.

Azután kiderült, hogy nagy adag elvárás van bennem, hogy visszatérjenek (legalább egyikük), hogy legyen legalább egy nagyszerű magyar hősünk.

Most utólag meg már csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon mit érezhettek, mit élhettek át az utolsó reménytelennek tűnő "időben"? Persze ezt soha nem fogom megtudni, mint ahogy azt sem, hogy mi lehetett a Lelkük/Szellemük kívánsága/hívása.

Nincs jogom véleményt, ítéletet mondani Velük és a történtekkel kapcsolatban, mert nem tudhatom miről szólt az ő életük a Lélek szemszögéből.
Jó ha azzal némileg tisztában vagyok, hogy miről szól az én saját életem:) Pont!

Azokkal nem értek egyet, akik hibáztatják Zsoltot, hogy magával vitte/rántotta Pétert! Mert ez a Péter saját döntése, saját felelőssége volt, csak az Ő Lelke tudhatja miért hozott ilyen döntést!

Azokkal sem értek egyet, akik Zsoltot azért hibáztatják, hogy árva gyerekeket hagyott maga után.
Egyrészt azért nem, mert lehet, hogy a gyermekek karmájába épp az árvaként felnőni életprogram szerepel, másrészt meg azért sem, mert Zsolt hirtelen balesetben is meghalhatott volna a saját utcájában/kertjében/lakásában, ha a sorsában ez van előírva.
Ne kérdőjelezzük meg az Isteni terv szükségességét könyörgöm! (S legalább ezeken az oldalakon lássunk egy kicsit nagyobb látószögből, az egónkon túlról)

Kedves Csilla!
Rá kell jönnöd arra, hogy az élet és a spirituális élet egyáltalán nem az indulatokról, a kedvtelésekről, az ítéletekről és a szimpátiáról szól.
Gyógyítsd meg azt a lélekrészed, amelyik most megsebezve érzi magát - és tudd, hogy a Zsolttal történteknek ehhez semmi köze! - csak a saját múltadnak, a saját életednek, a saját megsebzett Lelkednek.

Domoszlai Katalin képe
Számomra ez a túlvállalásról szól
2013. május 26. vasárnap, 16:49 | Domoszlai Katalin

Van aki arra képes, hogy biológiai apa legyen és van aki tud igazi lenni.

Érdekes ez a hegymászás téma. Imaginációban a hegy maga az Apa a feljutás a hegyre pedig az apai elvárásoknak való megfelelést szimbolizálja. Hogyan lehetne valaki igazi apja a gyerekeinek, ha még mindig a saját apja elismerése utáni vágy hajtja? Ezért aztán nincs az a csúcs ami elég lenne, nincs az a jel, ami megállítaná...

Engem megérintett.

Legjobban az, amivel most dolgozom magamban, a tehetetlenség megélése. Nem tudsz segíteni. Mert az expedíciót szervező barát távcsövön nézte az alsó táborból, hogy lefekszik a hóba. Nem veszi fel a telefont. Majd újra felkel. Elindul. És eltűnik...

Aztán a jelek semmibe vétele. Egy lavina. A serpák nem rakják ki a kötelet...

A folytatás nagyon fájdalmas lesz, ezt élem én is most. Nehéz feldolgozni, mindegyik oldalról nehéz.
Az elhagyó szülő leszületik elhagyott gyereknek...

Aztán kioldódik, mind a kettő én vagyok.

Aditi képe
A szabadságról - másképp
2013. május 26. vasárnap, 18:29 | Aditi

Nagyon igaznak érzem az első megszólaló ("áldás") hozzászólásának legnagyobb részét. (A stílusát kevésbé.)

Első reakcióm az eseményekre az volt, hogy eszembe jutott a volt férjemmel megélt nem kellemes élményem, hogy a szenvedélyébe inkább volt szerelemes, mint belém, vagy a családjába. Rendkívül öntörvényű ember, és amikor egyszer ezt finoman kimondtam, hogy szembesítsem és egyben közöljem, ezzel mennyire nem tudtam bánni, mennyire rosszul esett nekem sokszor, azt mondta, majd én is megtudom, miért van erre szükség az életben.

Azóta valóban, sokat meg is tudtam erről. Például azt, hogy azért nem tudtam ezzel bánni, mert én magam nem voltam soha eléggé öntörvényű, a vágyaimat felvállaló és beteljesítő, és azért sem, mert a családomban sem senki.

Két dolgot tanultam meg:

1. eléggé csinálni azt, ami felé a szívem, a szabadságom, a vágyaim húznak,

2. de közben nem elfejteni hogy egy teljes életet élek, és semmilyen felelősséget nem rázhatok le a rosszul definiált szabadságom jegyében.

Amit a volt férjem példáján tanultam ez: a szabadság lelki dolog, de azt is tőle tanultam meg, hogy ha nem vagyok elég bátor, meglépni dolgokat a fizikai világban, akkor elveszíthetem ezt a belső erőt. Ez egy egyensúly.

Nem ismerem ezt a híres hegymászót. De tisztelem a bátorságáért, az elszántságáért, az erejéért. Nehéz tanulás az embernek az az egyensúly, amit élnie kell. Aki már eléggé öntörvényű tud lenni (ez a szó talán kissé negatív, de remélem, értitek, nem negatív dologra célzok), az már túltesz egy nagy átlagon, amit az emberiség él. Valóban több, mint a "kanapéhuszárok", és valóban, szerintem is sokkal többnek kellene lennünk, ha igazán élünk, és igazán megélünk. Ugyanakkor nem ítélem meg azt, amiben (feltételezem) téved, hogy az életben egyensúlyra kell törekedni, és a legnagyobb lelki erő (ez személyes meglátás) abban áll, hogy vállaljuk az egész éltünkért, minden feladatért, teremtésünkért, az összes vágyunkért a felelősséget. Ha már egyszer csináltunk családot, azért is. Arra is mi vágytunk.

Ugyanakkor van bennem annyi alázat, hogy azt gondoljam: éppúgy lehetett teljes az ő élete így is, beteljesíthette a tanulását úgy, ahogy a legtöbb kanapéhuszár nem, mint hogy lehetett ez neki egy olyan tanulság, amit a másik életébe kellett vinnie magával, mert soha nem volt képes meglátni. Ezt csak az Isten (ő maga) tudhatja, és valójában nem is érdekes. Nem érdemes más életben a hibákat keresni. Egyszerűen nincs értelme.

Amit viszont saját éltünkben felfedezünk ezzel kapcsolatban, annak van. Mert nekünk is el kell dönteni, mit akarunk, mik a vágyaink, amit még nem tettünk meg. Mik a tévedéseink, amiket megbántunk, vagy máshogy csinálnánk, mit is jelent teljes életet élni. Ezzel senkinek nem tartozunk, csak saját magunknak. De saját magunknak igen.

Aki megítél, még nem tudja ezt. De nem illetheti őt sem ítélet: fel nem ismert indulata, be nem váltott vágya vezérli. Önmaga cserben-hagyatottsága. Adott esetben a cserben hagyott feleségé, aki áldozat az életben és azért nem képes változtatni a házasságán, vagy az életén. Higgyétek el, jártam ebben a cipőben. Nem a másikban való hibakeresés a megoldás, legfeljebb ha felismertem mi a tévedése, megkérdezhetem magamtól: elfogadok, vagy elengedek. És Őszintén megválaszolom. Már meg is tettem amit ő nem: nem hagytam magam cserben, továbbléptem és boldogabb életet tudok teremteni. Bátor voltam, mint ő, és még többet tettem: felelősséget vállaltam.

Namaste

Domoszlai Katalin képe
A rendszer abszolút tökéletesen működik
2013. május 27. hétfő, 6:55 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Ennek az életének azért lett vége, mert tovább fejlődni itt és most nem tudott.

Én azt tapasztalom, hogy Isten számára nincs lehetetlen. Akit meg akar menteni, megment.

De az egyéni lélek szabad akarata ott van, meg a felelősség vállalás a döntéseinkért.

Isten olyan, mint a szülő, aki tudja, ha elkényezteti a gyerekét, ha leveszi róla a felelősséget, akkor a gyerek nem fog tudni tanulni, felnőni, a saját útját járni.

Nagyon fontos képességet sajátított el Erőss Zsolt, amit extrém körülmények között lehet kifejleszteni. Ez pedig a kitartás, ami fontos képesség a megvilágosodás eléréséhez. Illetve pontosítok, van olyan spirituális ösvény, ami erre a tulajdonságra komoly szinten épít. A zen gyakorlásra gondolok.

Viszont kell még más is, mint Adyashanti írta, aki kiváló sportember volt. Elkezdett olyan szinten azonosulni ezzel, hogy két nagyon komoly betegséget kapott tanításul, hogy elengedje azt az azonosulását, kiváló sportoló vagyok és pont :-) Amikor az első betegségéből kigyógyult újra elkezdett sportolni és visszaépült az egója. Amikor másodszor is hónapokra ágynak esett, rájött, miről is szól ez a dolog.

Mert az a lényeg, minden Egy. Ha azt mondod ez én vagyok, én ilyen vagyok és kész. Azzal kizárod az árnyoldaladat, ami szintén Te vagy. És megkapod a tanításokat, hogy ismerd meg, fogadd el és tudatosítsd.

Persze az ember szívesen van a szuperul működő szerepeiben, híres, hős, elszánt, fantasztikus. Ez is a tapasztalat része. Ezekben építjük a személyiséget, megvalósítjuk, kiteljesítjük önmagunkat.

De amikor találkozol nálad valami nagyobbal és elő kell venni az igazi alázatot, vagyis tudatosnak lenni abban, hogy én itt, az erőmmel, a képességeimmel mire vagyok képes, ott be kell vállalni hogy ez a dolog meghalad engem.

Ez nagyon nehéz feladat. Hol az egyik oldalra billen át az esendő ember, elszáll, túlértékeli magát, hogy átcsúszik műalázatba, kishitűségbe. Sok sok élet kell, hogy a helyére kerüljön az egó és végül meg tudjuk engedni, hogy szétpattanjon a buborék.

Kozmoty képe
Különbség
2013. május 30. csütörtök, 22:35 | Kozmoty

2013.06.01-jén szombaton 19:30-kor Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház vetíti a 2 éve készült dokumentumfilmet Erőss Zsoltról (A Hópárduc talpra áll). Még van pár hely.

Végigolvastam. Igen, majd önvizsgálatot végzek miért döbbent meg, hogy még ezen az oldalon is (mely ráadásul az Önmegvalósítás címet viseli), a hozzászólások nagy részé ítélkezés. Talán egy szigetet kerestem az interneten fortyogó dühben, ahol érvényesül a várt új tudatosság? Nem tudom, de azt ami itt (is) folyik, nem tudom mire vélni. Amint alkalmazni kellene egy ismeretet, sutba dobjuk?

Sok olyan halálesetet látok magam körül, mely az anyagi világba vetett hittel "fatális", "véletlen", "hiba", "felelőtlenség" eredménye. De még az így vélekedő is elgondolkodhat, miért élünk túl brutális vészhelyzeteket és miért halunk bele abba, ha félrenyeljük a krumplipürét.
Mindenki fantasztikusan tud bólogatni akkor, ha pont lekési a buszt, s így összefut egy barátjával, mert na ugye, nincsenek véletlenek. De persze hegymászóink esete az csakis az ő hibájuk lehet. A felelősség tárgya csak a túlélés? Egy országot megrázó halál felvállalása már nem lehet az?

Egy ilyen baleset akár össznépi megrendülést, tiszteletet is kiválthatna. Alázat, hogy ismeretek híján ne ítéljünk, gyász, hogy egy emblematikus életet veszített el a nemzet. (Mert sok a híresség, de kevés az, aki fontos emberi értékeket hordoz és ezt átadhatja.) Egy ilyen esetnél tehát minden együtt áll ahhoz, hogy emberek tömegei egy helyen együtt érezzék a hálát, hogy volt köztünk két ilyen hegymászó, ismerjék el értékeiket, együtt érezzék a bút, de a tiszteletet és alázatot is a Gondviselés felé.
Ez összességében egy pozitív tanulság, ami előre mozdít minket, mert talán tapasztaltátok már "együtt könnyebb".
Csak most vagy nem számolt Isten a magyarokkal :), vagy a próbatétel nehezebb: felülemelkedni zsigeri reakcióinkon és alkalmazni a "tanultakat"?

Aztán ki tudja... lehet hogy vesszük a leckét és előrébb lépünk általa utunkon és népünk, Földünk útján is közösen. S akkor majd egyszer csak érintetlenül lesétálnak a hegyről, mert valójában csak egyszerűen elérték fent a megvilágosodást. :)

Hiszen senki nem tudja mi történt...

Benedek képe
Ez a topik nem Erőss Zsoltról szól, hanem rólad
2013. május 30. csütörtök, 23:01 | Benedek

Ez a topik nem Erőss Zsoltról szól. Valójában ez egy felkérés volt Sanyitól Önismereti vizsgálódásra… hogy benned mit hozott fel az, ami velük történt… Bátorság, szenvedély, kockáztatás, kihívás, siker, elbukás... Mit mozdítanak meg benned ezek a szavak?

Viszont egyetértek abban, gondoljuk át a történetüket, hogy megértsük, amennyire tőlünk telik, hogy a saját életünkben, a magunk földhözragadt szenvedélyeiben ne kövessünk el hasonló, tragédiába torkolló hibákat…

Zsolttal történt, ami történt. Az ő élete, neki kell tanulnia belőle és megértenie. Nem tudjuk Ő, hogy élte meg mindezt. Amúgy egyikőtök se ismerte Zsoltot és egyikőtök se mászik hegyet és sok más háttér információt sem tudtok, ami nem hangzott el a médiában. Ne is próbáljátok megérteni Zsoltot. Nem fog menni. Az már nagyon jó, ha magad működését megérted, nem hogy egy másik emberét.

Engem megérintett Zsolték története, még mindig a hatása alatt vagyok. Mert velem is megtörténhet egy hegyi baleset bármennyire is vagyok óvatos és figyelmes. Igaz, hogy nem jártam olyan magasan és nem is vagyok olyan elszánt, mint Zsolt, viszont jártam már párszor hasonló környezetben, viharban, amikor nem tudtam, hogy lejövünk e még élve, fagyban, kimerülten, oxigén hiányos környezetben, ahol minden egyes lépés maga az örökké valóság, ahol egy lépés megtétele a cél. Amikor arra kellett figyelnem minden pillanatban, hogy ne veszítsem el az eszméletem. Nagyon átérzem a halálukat a saját szemszögemből. Egyik azok közül, ami feljött bennem mikor rájövök, hogy hibáztam és, hogy nincs tovább… vége, ez most az.

Készült Zsoltról pár érdekes film, akit érdekel mélyebben ez a fajta élet, életérzés, hogy ezáltal is jobban megismerje önmagát:
A hópárduc talpra áll.
A világmászó hópárduc.

ellentmondás
2013. május 31. péntek, 2:20 | Eszter.hu

Van abban "némi" ellentmondás, hogy egy olyan oldalon, ami az önmegvalósításról szól, helyet kap egy ilyen írás, ezzel a címmel. Azt gondolom, hogy aki megkérdőjelezi Erőss Zsolt "erősségét" bármilyen értelemben, nincs tisztában az önmegvalósítás fogalmával... de nem csak a cím, a további tartalom is hiteltelen...

Volt szerencsém Zsolttal találkozni... nyugalom, derű, életigenlés, béke áradt belőle... olyan ember benyomását keltette aki valóban megéli önmagát.

önkritika :)
2013. május 31. péntek, 2:33 | Eszter.hu

"áldás" gondolatai hatottak rám... ennek tükrében át kell gondolnom, hogy miért irritál husztisanyi írása ennyire... mi az ami kiveri nálam a biztosítékot? de valami nagyon... :)

azt is méltatlannak érzem, hogy a fotóját mellékelted hozzá...

Jánoska képe
A véleményünk rólunk szól! :)
2013. május 31. péntek, 16:01 | Jánoska

Sziasztok!

Szerintem Erőss zsolt úgy élt jól ahogy tette :) ....ha neki ez volt a boldogság.....

Van abban valami amit Zsolt mondott az életéről hogy sokan el sem kezdik az életet.......csak várnak rá....

Erről a témáról Osho is eszembe jut,aki azt mondta :

"Az igazi kérdés nem az hogy van-e élet a halál után.
Az igazi kérdés az hogy élsz-e a halál előtt."

A véleményekről meg csak annyit hogy "Amit Pál mond Péterről,abból sokkal inkább Pált ismerjük meg." :)

Attól h valaki nem kockáztatja az életét attól az még nem azt jelenti szerintem h jól él! :)

Ez történt Erőss Zsolttal és Kiss Péterrel a hegyen
2013. június 02. vasárnap, 2:55 | Éva.

Ez történt Erőss Zsolttal és Kiss Péterrel a hegyen

További részletek: http://kuruc.info/r/2/113004/#ixzz2V13M5Dcq

Fél liter vízen múlott volna? És még számtalan dolgon...Érdemes elolvasni.

Kozmoty képe
Titkos kémfelvétel a Mennyországból
2013. június 04. kedd, 17:00 | Kozmoty

Földi időszámítás szerint 2013. május 20-án Isten a Mennyországban futárokat szalajtott két magyar hegymászó felsőbb énjéhez, magához rendelte őket és így szólt:

- Kedves Gyermekeim, közeledik visszahívásotok ideje. Emlékeztek rá, hogy annak idején együtt állapodtunk meg erről a pontról. Nos, hát azért hívtalak Benneteket, mert most a lehetséges jövőket szemlélve két lehetőség is kínálkozik kilépésetekre, így szabad akaratotokkal, a világ sorsát innen a magasból szemlélve választhattok ezek közül:
vagy itt a hegyen emelünk ki Benneteket visszautatok során, de még megfelelő távolságban a tábortól, hogy ne siethessenek segítségetekre, vagy egy másik lehetőség, hogy hazatérésetek előtt ételmérgezést szenvedtek. A lehetőségek megteremtése körültekintést és rengeteg szervezést igényel, figyelembe kell vennünk mindenki sorsát, életfeladatát, szabad akaratát, s mindent mérlegelve ezt a két alkalmat tudjuk biztosítani számotokra.

Mivel jelen életetekben szép úton jártatok, sok ember figyeli utolsó óráitokat. Így szükséges elmondanom még bizonyos információkat, hiszen döntésetek a világegyetemben meghozott minden döntéshez hasonlóan az egész világ sorsával összefügg:

A második lehetőséget választva most gyorsan és biztonságban leereszkedtek, eléritek a tábort, s visszaindultok az expedícióval. Aztán az egyik városban egy rosszul elkészített étel okozza halálotokat, sokat nem fogtok szenvedni. Hazátokban mindenki sajnálni fog benneteket, hogy ilyen "fatális véletlen" áldozatai lettetek, emléketek sérthetetlenné válik, rossz szóval senki nem illet majd. De a magyarság életbe vetett hite is gyengülni, tehetetlenség érzése erősödni fog ezáltal. A nemzeten passzív bánat lesz úrrá, aztán "lekerül a címlapról" és minden megy tovább, bár a tömegesen érzett szomorúság nyomot hagy, visszavet, gyengíti a Fénnyel való kapcsolatot.

Ha a hegyet választjátok, az átmenet hosszabb és kellemetlenebb lesz, de más összefüggések is vannak. Bár már többször is írásba rögzíttettem a Földön, hogy emberfia nem ítélkezhet, s ha megteszi, azzal önmagának árt, kilépésetek óriási visszhangot kelt majd hazátokban. Rólatok semmit sem tudók ezrei fognak elítélni Benneteket, rossz nyelvek bírálják majd abban a helyzetben hozott döntéseiteket, mellyel már idefönt a lehetőséget készítettük elő. Meg fogják kérdőjelezni hatalmamat, kétségbe vonják az Univerzum tervezőképességét. Hibáztatnak majd Titeket magukra hagyott szeretteitekért, mert nem hisznek abban, hogy gondjukat viselem ezután is. Benneteket tesznek majd felelőssé, hogy elveszítettétek az életeteket, mert még mindig nem látják, hogy a halál csak egy ajtó. De a gerjedő indulat próbája lesz az igazaknak, képesek-e úgy feldolgozni távozásotokat, hogy fejlődjenek általa. Ebben a helyzetben meglátjuk kik azok, akik már őszintén a szeretet útját járják és kik azok, akik még gyógyulásukra várnak. Kétség kívül ez számotokra is a nehezebbik út... halljam hát, melyiket választjátok?

...​

Feliratkozás Hírlevélre