Úgy érzem, hogy különleges lelki kapcsolat van Nagymamám és köztem. Szerencsére kora ellenére nagyondenagyon jó egészségben van. Néha azért már fáradt. A halálról még keveset beszélgettem vele. Néha mikor megemlíti, hogy ki tudja, mikor jön el érte, akkor mindig azt szoktam neki mondani, hogy várja meg az unokáját, tőlem… Már van 10 dédunokája van, várja meg az én gyermekemet is. Azt, hogy megtalálom életem párját és gyermekünk lesz.

2010-ben álmodtam vele először, azt álmodtam, hogy már szeretne elmenni. Az álom után azt éreztem, hogy talán én tartom itt? Felkavaró álom volt….

Júniusban rosszul lett és elesett. Szerencsére a rosszullétnek már nyoma sincs, viszont az esés rosszul sikerült és eltört a jobb bokája. Azóta pihenésra van ítélve. Körülbelül ugyanebben az időben nekem ismeretlen eredetű fájdalom jelent meg a bal lábfejemben. Megfordult a fejemben, hogy összefüggés van a nagymamám bokatörése és az én lábfájásom között.

Aztán újabb álmom volt. Azt álmodtam, hogy megint rosszul lett. Én voltam vele és próbáltam megtartani, hogy ne essen el. A következő kép már az volt, hogy fekszik a nagyim és én a mellkasán, a szívén fekszem és sírok. Sírok, hogy várjon meg. Arra már nem emlékszem, hogy ki is mondtam, vagy csak az érzés volt bennem, azt éreztem, hogy azt szeretném, hogy várja meg az én boldogságomat. Garantált a zaklatott ébredésem.

Kérdés, hogy mi történik vajon a lelkeink között? Volt már olyan érzésem, hogy a Lelkeink nagyon jól szórakoznak azon, ami itt a Földön történik. Hisz ők tudják, ez csak játék. Bábunak éreztem magam, akit a Lelke tologat ide-oda az életben. Csináljuk ezt, próbáljuk ki azt…én meg itt lent????

Vajon a Nagymamim és az én Lelkem között mi történik? Milyen kapcsolat van közöttünk? Lehetséges az, hogy én tartom még itt? El kellene engednem? Hogyan? Ha elengedem mi történik?

Furcsa kérdések ezek az én kis fejecskémben……