A Mester és az alázat
Felugrott hozzánk a MediBall edzőnk a mai gyakorlás után. Beszélgettünk pár órát lelki dolgokról, majd a vége felé a Sirály Cd-k kapcsán szóba jött Jonathan a sirály és hogy mire tanított minket.
Szabadságra, függetlenségre, határtalanságra, a szabad lehetőségekre, arra, hogy mindent elérhetünk és az önálló fejlődés lehetőségére.
Arra, hogy nem csak a keleti egy életen át tartó Mester - tanítvány kapcsolatban lehet spirituálisan fejlődni, hanem önállóan, a Belső Mesterünkre hallgatva is végig járható a spirituális út!
Zoli szerint sok Mester nem csak hagyja, de akarja is, hogy szentként tiszteljék, felnézzenek rá és még ha alázatosnak is mutatkoznak, az sokszor csak egy színjáték a még teljesebb Mester-imázs fenntartásához. Az alázatot nem játszani, mutatni vagy tenni kell, hanem alázatosnak lenni, - ez viszont egy érési folyamat eredménye!
Zárásként hallottunk a Tai-chi-Ball edzőnktől egy idézésre érdemes mondatot:
"Ha egy Mester nem jelzi vissza a tanítványnak, hogy Ő is tanult tőle valamit, akkor nincs benne alázat."
Igaz.
Hozzászólások
4 hozzászólásSzervusz Sanyi!
Nagyon köszönöm én is a beszélgetést, beindított privát dolgaim helyrerakásában ;-)
Inspiráló beszélgetésünket, akár folytathatjuk is a témában mások bevonásával, kíváncsi vagyok mi jut még eszünkbe az "Alázatról"!?
Akinek van kedve, osszátok meg gondolataitokat, hogy egymást gazdagíthassuk szellemi kincseinkkel!
Zoli
ui. úgy látszik a mediball engeria-szint emelése után könnyen kipattannak bölcs gondolatok :-)
Javaslom mindenkinek hogy próbálja ki ezt a testet-lelket-szellemet megmozgató mozgást!
Az alázatosság nem akar semmi extrát, de egyszerűen elfogadja, ami van. Legyen az étel, ruházat vagy megértés. Néha sok minden elérhető, és néha csak egy kevés. Nem számít. Még akkor is, ha nem értesz semmit, nincs miért aggódni, mert az alázatosságban ott a bizalom, hogy ha egy személy magát Isten gyermekének érzi, minden amúgy is meglesz, a maga idejében.
és ez visszafelé is igaz , vagyis ami nincs meg , az még vagy már nem is kell a belső békémhez , boldogságomhoz , még ha oly nehéz is belenyugodni ?
és vajon a halhatatlan lelkecském akarja - e a hiányt , szívszorító vágyakozást megélni , vagy a nagypofájú egóm kiabálja tele a semmit öntelt igényeivel ? felacso
Szia Felacso, igen, jól látod, az éremnek van egy másik oldala is: az egyéni akarat megnyilvánulása is kell úgy, ahogy a lelkünk törekszik a jobb dolgokra, nem egóból. Tehát egyszerre akarni és nem akarni, azaz hagyni, hogy megnyilvánuljon az akarat miközben rábízzuk magunkat az Isteni gondviselésre. Az emberi polaritás miatt szerintem nekünk mindig a teljes összhang megélésében van a megoldás, mert csak ott olvad össze az, ami már eleve egy!
Zedzen