Megélhetés vagy gazdagság?
Megint előjött a pénzzel, megélhetéssel kapcsolatos problémám. Tegnap délután a MediBall edzés alatt annyira felerősödött bennem a testtudatosítás kényszere, hogy többször is meg kellett állnom, hogy magamra figyelhessek.
A testem egyszerűen szippantotta befelé a figyelmemet, azt követelve, hogy figyeljem a belső testi érzéseket, az izmaim feszülését, a testrészeim puszta létét!
Tartottam is néhány szünetet emiatt, de végül teljesen kizökkentett ez a spontán lelki élmény az edzés folyamatából. Ekkor leültem az egyik facsemete tövébe, ami meglehetősen kutyapisi szagú volt, de nem érdekelt, mert mindenáron a testemre kellett kontemplálnom, a fizikai létezésemre. Ahogy engedtem a húzóerőnek, belülről újabb és újabb információ hullámok jártak át. Kb. tíz percig ebben a folyamatban szemlélődtem, majd azt éreztem, hogy ki kell nyissam a szememet!
Anyagi különbségek
Láttam a parkban a fákat, a gyerekeket és felnőtteket, az elsuhanó autókat és még mindenféle dolgot és arra eszméltem, hogy nem akarom, nem akartam eddig elfogadni a lények közötti anyagi különbséget. Mintha egy bennem levő ideához ragaszkodnék, hogy mindenkinek egyenlőnek kell lennie, legalábbis anyagi értelemben!
A szellemi, spirituális különbségeket elég jól elfogadom, de az anyagi téren - mint aki a kommunista eszméknél leragadt - azt akarom megvalósítani, hogy ne legyen semmilyen különbség az egyes emberek között. Hogy ez technikailag mennyire lenne megvalósítható, az most mellékes, inkább az volt a kérdés, hogy miért is ragaszkodom ehhez az ősi, talán lelkünk mélyéről fakadó ideológiához?!
Egy korábbi kontemplációs gyakorlatom - ami szintén ennek a térnek a közelében történt - élménye szerint volt egy életem még a nagy francia forradalom idején és ott ragadtam bele ebbe az elvbe. Valami oka ennek is lehetett, de arra most nem kaptam választ.
Szóval a lények anyagi helyzete között nagy különbségek vannak és ez nem egy igazságtalan elosztás következménye, hanem így van jól!
Pontosan így kell lennie, hiszen nem tudnánk megtapasztalni a szegénység vagy a gazdagság állapotát, ha mindenkinek ugyanannyi jutna a földi javakból! A sokszínű tapasztaláshoz, az anyagi lét tanító szerepéhez igenis szükség van erre az egyenlőtlen elosztásra.
De hol van a helyem, mit szántam magamnak sorsként, hogy az anyagi élet mely szintjét tapasztaljam meg? - tettem fel magamban a kérdést.
Részben kaptam is rá választ, de azt éreztem, hogy nem azon múlik a boldogságom, hogy több vagy kevesebb anyagiakkal rendelkezek, hanem sokkal inkább azon, hogy hogyan állok hozzá a saját anyagi helyzetemhez!
Mert ugye van, aki akkor se panaszkodik, ha kevés van neki, mert elfogadja azt. Más meg sajnáltatja magát lépten-nyomon, még akkor is, ha jut Neki bőven!
A kulcs: megélhetés
Ahogy ezek a gondolatok kavarogtak bennem, egyszer csak feljött egy újabb felismerés: Eddig ha nem volt pénzem, vagy előre féltem tőle, hogy nem lesz, akkor a szegénység - gazdagság fogalmán, állapotán, vagy a pénzen meditáltam. Ezeket a tudattartalmakat igyekeztem befogadni, elfogadni.
Pedig a valódi problémám nem feltétlenül ezekkel volt, hanem azzal, hogy a megélhetéssel nem vagyok tisztában!
Gyerekkoromban nem azt láttam, hogy a körülöttem levő felnőttek a megélhetésért dolgoznának, hanem sokkal inkább a gazdagság, a jólét vett körül. Így nem volt honnan elsajátítanom a megélhetés fontosságát, nem tudott bennem felnőni ez a fogalom.
Én csak azt láttam, hogy valaki vagy gazdag, vagy szegény, de azt valamiért nem vettem észre, hogy lehetne középszinten is keresni és a megélhetésért is dolgozni. Az elmúlt években én magam is ezt produkáltam anyagilag: Vagy nagyon sok pénzem volt, amivel nem tudtam mit kezdeni, vagy egy árva vasam sem!
Azt hiszem, ez a fogalomzavar sok embertársamban ugyanígy benne van, mert amikor kevés a pénzük, nem jut elég az ennivalóra sem, akkor egyből a másik végletért imádkoznak: gazdagok akarnak lenni!
Ilyenkor azért nem érik el a gazdagságot, mert igazából nem is arra vágynak, hanem a gazdagság adta biztonság érzettel csak el akarják kerülni a szegénység, nincstelenség okozta bizonytalanságot.
Vagyis a megoldás az lenne, ha nem a gazdagságra fókuszálnánk ilyenkor, hanem csak a következő lépcsőfokra, a tisztességes, középszerű és elégséges megélhetésre!
El is kezdtem az este folyamán erről tanulni a belső bölcsességemtől, valamint egy éber állapotban is végezhető kontemplációt alkalmaztam, aminek pár nap alatt be szokott érni az eredménye.
Haszon
Még egy érdekessége volt a kontemplációnak: Valamiért a megélhetés kutatásához és kifejlesztéséhez még hozzá kapcsolódott a haszon fogalma. Ezt ugyan még nem értem, hogy mi köze van hozzá, de annyi eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a vállalkozó szüleimtől sokszor hallottam ennek a fontosságát.
Remélem, a napokban kiderül mi a rejtélyes kapcsolat!
Hozzászólások
9 hozzászólásSanyi! Ez a pénz körüli mizéria. Nekem hol több, hol kevesebb pénz jutott. A végletek között hányódtam. Mindig volt a közelemben egy aranytojást tojó tyúk aki segített Rajtam. Igazán pedig egy masszív csörgedező pénzfolyóra vágyom ahol Én vagyok a hajóskapitány, de gondolom a régi beidegződéseim miatt kis akadályokba ütközöm.
Valójában még abban sem vagyok biztos, hogy amit szeretnék ahhoz kellőképpen felkészült vagyok, és azzal ezt az áhított célt elérhetném-e?
Tehát nincs rendben minden ezen a téren sem. Persze nincstelenségemben 1000-rel programozom a gazdagságot, és olyankor sikerül is átlendülni. És a bőséget is megtapasztalom, de valahogyan nem kerek a dolog. Mit nem csinálok jól? Mit számoljak fel? Nagyon fontos, hogy legyen egy pénzmágnes tanfolyam.....
Pénzmágnes tanfolyam egyelőre nem lesz, de a pénzhez fűződő viszonyodat addig is tudod tisztítani!
Ha csak akkor áramlik feléd a pénz, amikor koncentrálsz rá..
Az önismeret útján keményen belefutunk a gazdagság-szegénység problémájába. A mostani technika szintjén ha minden ember az átlag nyugati életszínvonalon élne, még egy Földre lenne szükség, hogy eltartson bennünket. Leszülethet hat milliárd lélek, de a többség a szegénységet éli meg, a gazdag "csak a másik bőrén hízhat", MOST. A szocializmusban felnőtt generáció tudatallatijába jó mélyen be lett vésve a szöveg. Mert ha tízen vagyunk tíz almára, nekem akkor juthat öt, ha a többieknek egy egész sem jut...Az a dolgunk, hogy a Földet védve a szeméttől, tönkretételtől úgy gazdálkodjunk hogy ne a szerzés öröme legyen a meghatározó, ne attól tudjam értékesebbnek tartani magam, mert gazdag vagyok. A gazdagság alacsony tudatosság szintjén együtt jár a pazarlással. Minden embernek azon a helyen, ahol most van, és ahová most tart, van dolga ezzel. A vágy, az életút vágya, az hogy hasznos legyek, a többi emberen keresztül mérem ezt, anyagilag hogy honorálják azt, amit teszek. Az igazi hasznosság megélése az, hogy jólétben élek, tehát elfogadom, befogadom a boldogságot ami az anyagi világhoz fűz, de harmóniát teremtek az anyag, a lélek és a szellemi szint között. Na, most ahogy ezt leírtam, csak átengedtem magamon egy üzenetet, a belső bölcsességemtől. Ez egy cél, ami felé haladunk, elbukva és újra felállva, a tökéletlen világban, tökéletlenül. Mert amit már megszereztünk, nem nyújt akkora örömet, mint a szerzés maga. És elveszítjük, hogy újra megélhessük megszereztük. Gondoljatok csak egy pohár vízre, kinek jut eszébe amikor megissza, megköszönje, hogy az életet veszi magához és őselemi energiát. De ha a sivatagban egy napig nem ihatsz, akkor már tudod az a pohár víz, maga az élet...
A megélhetés a gazdálkodás megtanulását jelenti, meg kell szereznem a pénzt ami az életemhez kell, nem magától jön, és ki kell adnom, hogy a körforgás meglegyen. Minél intenzívebben tudom megélni az örömet és hálát, azért ami most van nekem, annál kevesebbet kell ahhoz megszereznem, hogy boldog legyek. A testemnek örömet okoz az evés, hát figyeljek arra hogy örüljek, amikor eszem, ha az anyaggal foglalkozom, arra figyeljek. A testi, lelki, szellemi szint harmóniája sérül például a kövér embereknél, akik szeretetet és örömet lelki szinten nem kapnak meg, és ezt az anyag szintjén pótolják.
A kisebbrendűséget hatalmas házakban és autókban rejtegetik, a félelem rakéták és fegyverek mögé bújik. A legfontosabb, hogy azon a helyen, ahol most vagyunk tudjuk, felismerjük mit tehetünk. Akinek a gyógyítás a feladata és a tanítás, közvetve, az embereken keresztül hat a világra, az egyes embereket, kisebb csoportokat segít, hogy ne ragadjanak bele a százszor körbefutott kényszerekbe és végre elmozdulhassanak a harmónia irányába.
Ma már sikeresen alkalmazzuk is, de további folyamatos képzések nem ártanak senkinek.
Történetünket itt találod: http://www.spc777.com
A közelmúltban készült egy riport is: http://www.mszii.hu/letoltes/201011.pdf
Rájöttem valamire, mert mostanában nagyon figyeltem a pénzhez való viszonyomra és arra a megállapításra jutottam, hogy mindig csak annyi pénzt szeretnék a mi éppen arra elég a mi nagyon fontos.
De költeni nem csak annyit költök, vagyis a kiadási igényeim nagyobbak, mint a bevételi igényeim.
Hogy ezt miért így gondoltam, mikor a fordítottja a normális.
Itt az ideje rendet raknom a fejemben.
A haszon szót nem csak feltétlenül anyagi értelemben lehet alkalmazni. Kétségtelenül a legtöbben erre gondolunk, és a közgazdaságtan is ilyen értelemben használja ezt a fogalmat.
Azonban egy cselekedetünknek, mint például a megélhetésért tett "fáradozásunknak" lehet pszichikai haszna, ha azt nem gyötrelemnek éljük meg.
A minap hallgattam egy kedves ismerősömet amint a munkájáról beszélt. És hirtelen elhakultak a szavai, csak azt az energiát éreztem pár pillanat erejéig, ami kísérője az igazán átélt munkának. Amikor nem azért dolgozok, mert valamiből meg kell élni, stb., hanem amikor részese vagyok egy nagy egésznek, mint egy sejtje a szervezetemnek, és a létemből fakad a "munkám". Ami nem teher, hanem természetes és magától értetődő, belőlem fakad, áramlik természetesen, és könnyeden.
Nem is tudom igazán megfogalmazni, mert ezekre az érzésekre talán nincsenek is szavak.
De ha így jutok a megélhetésemhez szükséges javakhoz, akkor az mindenképpen többszörös haszon lesz a számomra.
Szóval szerintem a megélhetés így kapcsolódhat a haszonhoz, ha nem csak anyagi értelemben nézzük.
A normális, mikor a pénz segíti az életedet és mindent alapvetően megkapsz, amiből enni, élni, ruházkodni, utazni, nyaralni...stb tudsz. Amikor a pénz miatt megszorításokra kényszerülsz, akkor tudható, hogy más emberek a pénz hatalma miatt elveszik tőled az emberhez való életet és belekényszerítenek egy számodra rossz és elfogadhatatlan világba, ami számodra kényszer. A pénz csak akkor tölti be igazán a funkcióját, ha minden embernek bőségesen van belőle és az életre, a fejlődésre tud figyelni.
Na, akkor most megkönnyebbültem... Tehát más emberek a hibásak ha megszorításokra kényszerülök. Már azt hittem, én vagyok a hibás. De ebben az esetben hátra dőlhetek a karosszékemben, és mutogathatok a többiekre: hé, csináljatok valamit, mert rosszul élek!
:))
Ami a világban kialakult a pénzzel kapcsolatosan, az egy kisebbség hatalmi vetélkedése. Valójában a legtöbb ember élni szeretne és nem pénzt halmozni. Ez így van rendben, hiszen az életben mindenki számára bőségesen van minden. Hiszen ekkor tudunk ténylegesen fejlődni és alkotni. Valójában minden belőlünk indul ki és mi teremtjük meg az életet. A környezetünk, embertársaink mind hatással van ránk és mi is őrájuk. Az élet tevékenységekből áll és ezek megvalósulásából.