Boldogságkutatás - beszélgetés Bagdy Emőke pszichológussal
Keresgéltem a "boldogságkutatás" szóra a neten, kíváncsi voltam mit-hogyan kutatnak ezzel kapcsolatban.
Elszomorító.
Boldogtalanság lett rajtam úrrá, ahogy látom, milyen könnyen mossák össze a boldogság fogalmát az örömmel, jó közérzettel, felszabadító érzésekkel.
Aztán belefutottam ebbe a beszélgetésbe, amiben annyi ... hallottam, hogy megint lehullott egy csillag az égről. Kár volt odavetítenem! De most már legalább a helyén van.
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
16 hozzászólás"Jól vagyok - boldog vagyok, majdnem szinonimák..."
A közember nyilván így használja, de valójában két teljesen különböző természetű dologról van szó. Aki nem tapasztalta a boldogságot, az kénytelen összemosni ezen fogalmakat, mert így legalább jelentést tud kapcsolni a boldogság szóhoz, valamint milyen jó is az, ha immár elmondhatja magáról, hogy boldog vagyok!
Hu-hu-hu-hu-hu!
Én mondjuk szoktam így is nevetni és semmivel sem rosszabb a közérzetem olyankor, mint amikor hehehe, vagy hahahaha megy! Kár volt ennyi ideig részletezni és még elméletekkel is alátámasztani ezt a tévedést! (Csak megelőlegezett tiszteletből nem írom, hogy butaságot.)
"A magában nevetgélő ember igazán furcsa volna."
Mi szerencsére nem így gondolkodunk!
Ha kedvünk van nevetgélni, akkor ezt magunkban és egyedül is meg tudjuk tenni. Teljesen felesleges ezt legátolni, csak mert mások furcsának tartják. Az az Ő bajuk!
Tulajdonképpen ki is a beteg? Aki egyedül nevetgél vagy aki ezt furcsálja?
Amíg valaki azt gondolja, hogy ez furcsa, addig saját magát korlátozza, nem engedi, hogy felszabadultan nevessen, csak hogy megfeleljen ezzel a környezete beteg elvárásának.
"És a szeretet általános emberi szükségletének visszajelzésével kívánok elbúcsúzni a nézőktől!"
Ez nem tudom mit jelent, de háromszor is meg kellett hallgassam, mire megjegyeztem.
A rövidtávú memóriám is nagyon gyenge. : (
szerintem ezt jelenti:
szeretlek benneteket és szeretném ha szeretnétek, de ez nem vagyok képes kimondani.
Ezért a racionalizációs elhárító mechanizmust választom. Ezt a mondatomat lehet hogy csak dr.Bagdi Emőke érti :-)
Tehát szétválasztja a kezelhetetlen megélt érzelmet a cselekedettől, ami jelen esetben a kommunikáció.
A népszerű pszichológia itt tart, a tömegek ezt tudják felfogni. A nevetés valóban működik én védő mechanizmusként, feszültség levezetőként.
Viszont a gyerekeknél lehet látni másik típusú nevetést, ami mögött nincs feszültség. Az öröm tiszta megnyilvánulását.
Én szoktam magamban nevetni, pláne ha showder klubot hallgatok vezetés közben :-))
Viszont ha a boldogság állapotában lehetnék, akkor biztosan nem írnék itt most, hanem ülnék egy fa alatt és satsangra jönnének hozzám az emberek...
árnyékával védene minden ott ülőt.Mindegyikben egy tündér lakik,és ők fogékonyak a belső békére,a boldogságra.
Ezek szerint hármunk közül Sanyi van a boldogság állapotában,de legalábbis tudja,érzi,megéli,hogy az mi és milyen,így a bennem felmerült kérdések Neki szólnak.
Erre a létérzésre rávezethető egy azt eddig nem átélő egyed?
Azt már kérdezni sem merem,hogy átadható-e.Abban biztos vagyok,hogy nem fertőző,mert akkor már mindenki elkapta volna.A gondolatok és érzelmek lassú átmosása,elengedése közelebb vezet hozzá? Vagy bele kell cseppenni,mint a megvilágosodásba?
Vagy mindent átmosó szellőként kel, jutalomként gerjed a feltétlen önátadáskor?
A szív teljes nyitottsága azonos vele?
A megvilágosodásról azt olvastam,hogy igazából minden marad a régiben,csak más "dimenzióból "nézünk rá,(és így az értékek súlyos terhe,és múló öröme szertefoszlik).Esetleg a boldog (kiteljesedett?) létérzés szemüvegén át?
Vagy csak csurgó nyállal figyelhetjük másban a boldogság izzását,remélve ,hogy a nyálcsorgás nem oltja ki a talán egyszer felizzó (az Ego hamuja?)sajátot? Üdvözlettel:felacso
U. i . : Más (pl.Bagdy Emőke)butasága ezen a téren miért kavarja fel azt,aki boldog?
viszont ez csak néhány meditációs és egy "hétköznapi" átélésre korlátozódik eddig.
A szív teljes nyitottsága és az elme csöndje engedi meg azt, hogy a Valóság átragyogjon.
A tapasztalataim azt mutatják, hogy a nyitottság a legfontosabb és a figyelem fókuszálása. Belefeledkezni a pillanatba, amikor az elme leáll és abbahagyja a mókuskerék pörgetését.
Nehéz téma ez, mivel az elérését, megtapasztalását átadni lehetetlen. Tanítani viszont lehet olyan módszereket amivel az akadályokat számolod fel.
A szív nyitás alap technika például, az érzések egyre mélyebb megélése. A múlt ólomsúllyal telepszik a jelenre. A jövőbe kihelyezett vágyak és a jövőtől való irracionális félelem állandó gondolkozásra serkenti az elmét, hogy megvívja szélmalom harcait.
Aztán a függések, pótlékok felszámolása. Kényszerpályákkal való azonosulás.
A boldogságról, a megvilágosodásról, a keresésről alkotott téveszmék kidobálása. Az elme által kreált kép akadályoz, a lélek viszont ismeri az utat.
Az integrál pszichológia négy kvadránsra osztotta a világunkat, ahol mind a négy egyformán fontos, kölcsönösen hatással van egymásra. Érdeklődési kör szerint azonban az emberek elsődlegesnek kezelnek a négyből egyet.
Az első a belső világunk. Meditáció.
A második a fizikai környezet, a fizikai testünk működése. Pirulák, cseppek, drogok, hormonok...Éhezés, dervispörgés, jóga és tánc.
A harmadik a társas kapcsolataink, párkapcsolat, barátok, család, munkahely.
A negyedik a társadalom, amiben élünk.
Az ötödik szint ez a négy harmóniában, egyben.
Ha egy társadalmi jelenség visszatetszést okoz, mint most a Sanyinál a dr. Bagdi Emőke féle lightosított boldog vagyok mert okés a világom elmélet, az azért van, mert a társadalmi hatások alól az egyén kivonni magát nem tudja. A Teremtőnek van valami célja velünk, ha nem így lenne ülhetnénk egy párnán egy buddhista kolostorban vagy egy barlangban Romániában. Ahogy Vörös Ákos mondta, ott voltam, jó volt, de a karmám visszahozott.
A tanító azért van itt hogy tanítson. Nagyon nehéz megtalálni azt a határt, amire az átlagos emberek befogadóak. Hiszen őrültnek tartanak minket, a meditációs élményeink hallucinációk, a képességeink sátániak, sorolhatnám. Ráadásul az első szakaszban, amikor az ember bevállalja az elszakadást a "normális" világtól rengeteg krízissel kell szembenéznie, mélyebb válságokkal tarkított a magasabb tudatszintek megtapasztalása.
A feladat felvállalása vagy hárítása, a korlátok elfogadása, a helykeresés a társadalomban okozza a diszharmóniát. Mivel a belső világunk és a társadalmi környezet is folyamatosan változik, ez állandó mozgást okoz, ahol csak a változás állandó.
Sanyi éppen nincs a boldogság állapotában, de sokszor tapasztalta már, sőt el is tudja érni önszántából.
Mi kell a boldogsághoz?
Ha jól emlékszem volt már itt két blog is, ahol erről beszélgettünk, talán le is írtam, hogy mi mindent kellett tudatosítani hozzá.
A szívnyitás, elengedés, áradás és önfeladás az alapok, elengedhetetlen az elégedettség és kell még egy-két tisztító gyakorlat is.
Nem könnyű elérni, nem csoda, hogy oly kevesen vannak benne! De akinek fontos, valóban fontos, hogy elérje, az kitartóan dolgozva megszerezheti. De én még ilyennel nem találkoztam.
A megvilágosodásról azt olvastam, hogy igazából minden marad a régiben, csak más "dimenzióból "nézünk rá, és így az értékek súlyos terhe, és múló öröme szertefoszlik.
Ez tetszett. Ennyire jó megfogalmazást még nem olvastam!
Miért kavar fel?
Az zavar, hogy olyanról nyilatkozik "butaságot", amit - mondataiból következtetve - nem ismer. Téves információval téveszti meg az embereket, akik így még messzebb kerülnek az igazságtól.
Például mi lenne, ha úgy tanítanánk önismeretet vagy spiritualitást, hogy teljesen blődségeket mondanánk?
Az amúgy is tévedéseikben és önhazugságaikban élő emberek még jobban eltévednének a tudatlanság erdejében.
Azt gondolom, egy tanítónak, terapeutának, pszichológusnak lehetne annyi önkritikája, hogy felmérje, mi az, amihez nem ért annyira, hogy igazat szóljon róla. Arról inkább ne beszéljen, vagy mondja azt, hogy erről nem tud eleget, nem biztos benne hogy van.
De keressünk csak rá a boldogság szóra a Googliban és látni fogjuk, minden híres, hírhedt ember mondott, írt róla valami frappánsat, aminek köze nincs a boldogsághoz!
Úgy látszik, ma ez divat, hogy akire felnéznek valamiért, az onnantól ontja magából a mottókat, életfilozófiát, okosságot.
Persze lehet, hogy jó ez így, hagyni kellene eltévedni a világot. Ezt elméletileg elfogadandónak tartom, de belül még nem tudom elengedni. Vajon miért?
hogy egy embert egy szinttel lehet emelni.
Tehát a személyiség zavarost neurózisossá emel. Súlyos neurózisból enyhébe. A saját, megtapasztalt legmagasabb állapota és a boldogság közé egyenlőségjelet tesz.
Teszi a dolgát, hiszen ha egy szinttel emelni tud egy embert, az már jobban lesz.
Eredmény-e ha valaki narkózás helyett futni fog? Szerintem igen...
Eredmény-e ha a feszültséget üvöltés helyett más, civilizáltabb módon kezeli? Hát persze.
Az igazság azonban az, amit az integrál pszichológia ma már tud és a megvilágosodott tanítók mindig is hirdettek, ez az egész egyáltalán nem lineáris.
Miért nem tudod elengedni? Mert az igazság fontos neked. A hazugságot, a féligazságokat, a tévutakat kellene elfogadni szerintem, hogy ettől színes és izgalmas a lét forgataga.
hogy nem tudja.Viszont ki van képezve az ezzel is foglalkozó tudományos szakterületre,plussz még képesítésének megfelelően foglalkozott is a témával,és az adott keretek között erre az eredményre jutott,így ezt adja tovább.Az eredmény valóban olyan ,mint egy limonádé:kellemes ízhatás,de feledhető.Ő számára ez a boldogság,és a receptje jószándékú és nem sorsrontó,mert a kacagva kocogás eddig még senkit nem züllesztett el.
Te miért nem maradsz mindig a boldogság állapotában,ha az olyan jó?Boldogan nem mérges a harag?és így az élet megélésének bizonyos sávjai kimaradnak?
(értem ezalatt azt,hogy a boldogság elveszi a harag fullánkját,a romboló érzelmek mérgét,és az érzelmi hullámok lecsendesednek,vagy föl sem korbácsolódnak a normál tudatállapot hisztérikus szélsőségeiig.)
Aki nem tudja mi a boldogság,abban a legjobb? esetben is valami szomorú parttalan vágyakozás él az elvesztett állapot iránt,vagy pedig a szokásosnál erőteljesebb kiteljesítő jellegű érzelmeinek az időszakával azonosítja( " A saját, megtapasztalt legmagasabb állapota és a boldogság közé egyenlőségjelet tesz" ).Fogalmi képet alkot róla,amit aztán minta a labdát rugdoshat félre a transz kapujában,vagy pedig átbukva rajta él meg valamit,akár a boldogságot(?).
"szívnyitás, elengedés, áradás és önfeladás"ezek szintén fogalmak,és az akaratló beledöglik,ha ebbe az irányba kezdi el önmagát hajszolva húzni az elme fogatát.Gondolom,hogy akinek meg napi megélések ezen állapotok,annak meg nem kell magyarázni őket.Üdvözlettel:felacso
U . i . :Gondolkozva mindent érteni vélek,de cselekedve semmit sem tudok.Ez is egy állapot.Távlatokkal kecsegtető,de nem maga a boldogság.Mivel így a gondolataimmal az orrom elé tűztem az elérhetetlen répát,ezért inkább nem arra,hanem magamra összpontosítok,hogy helyet csináljak Neki legbelül.
Erre van egy furcsának tűnő válaszom. Szerintem mindkét szempont kell, és a harmónia valahogy így található meg. Merthogy csak egység van, ugyebár.
Én elöször a spiritualitás szempontját ismertem meg, de meg kellett fürödnöm a pszichológiáéban is, ahhoz, hogy igazán rendet kezdjek tudni csinálni.
A spirituális szempont a felsőbb énünkhöz kapcsol, de általában azt az énünket kell használni, aki fegyelemre int, aki magas célokat tűz ki (lásd pl. megvilágosodás, meg ilyenek :) , aki ellenőriz, aki tudja, hogy kérlelhetetlenül működnek az Univerzális erők, és ebben vagy részt veszünk, vagy nem, de mindenképpen megvannak a következmények.
A pszichológia, ha jól csinálják szerintem a gyarló énünkhöz is szól. Többet, és elfogadóbban. Az elme száémára elfogadhatóbbá teszi a világot. Mondom, ha jól csinálják. És önmagunkat is. Ezért nem egészen úgy látja, vagy adott esetben láttatja a valóságot, ahogy a spirituális igazságok vannak, mert akkor és ott az az információ kell az agynak, az elménk, hogy engedni tudjon - önmagából. nem ismerem eléggé Emőkét, ez inmkább arról szól, ahogy engem tanítottak. És meg kell mondjam sokkal jobban bevált, mint a spirituális elvárásaim, vagy, főleg másoké. (Nem csoda). De azt is látom, hogy ez csak köztes lépcsőfok.
Valószíűleg sokat kell érni, mire oda ér az ember, hogy már annyira tiszta, hogy az elmét nem kell megnyugattani, hogy továbbengedjen. Nem kell ismpirálni, hogy dolgozzon, hogy belássa, a munka önmagunkért van.
A tegnapi igazsága az öröknaptáramnak az igazságról és az igaságosságról szólt. valószínűleg az elmének szüksége van az igazsáégrea, valószínűleg ez egy alap. De a felsőbb részeink tudása az igazságosság, ami gyakran az igazságot is felülírhatja.
Egyetértek Katalinnal. Akkor nem zavarnak már az igaztalan gyógyítok és hamis tanítók, ha már látjuk, és persze lehetőleg önmagunkban is, hogy azoknak is helyük van, hogy a világ így kerek és tökéletes.
Én sem tudtam mi a boldogság sokáig, bár gyerekként biztos tapasztaltam. Én is sokat beszéltem olyan dolgokról, amihez csak részben értettem, mégis beszélnem kellett. Az egyéni fejéődésbe nem szólhatunk bele. Sajnos, vagy nem. nem ítélhetjük meg, hol tart és miért, legfeljebb csak szegmensekben, és csak ha szükség akad rá. Magunkban is ott van a jól sikerült és a nem jól sikerült, ami azonban a mi fejlődésünket szolgálja, és ez egy organikus egész.
Végső soron talán még azt is monmdhatjuk, hogy tulajdonképpen szinte semmit nem tehetünmk egymásét. Mégis, a mi egységünk alkotja azt a tökéleteset, amit világnak és Univerzumnak nevezünk.
Ezen kívűl elgondolkodtatott az a mondatod is, hogy te még sosem láttál olyat, aki tudatosan elérte volna a megvilágosodást.
Erről két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy az első dolog az volt, amikor lejöttem a "Nirvánából", amit spontán éltem át, hogy márpedig tuti azért találkoztam a spiritualitással, hogy tudatosodjon bennem, hol jártam, mi is történt, és a lelgleső elhatározásom az volt, hogy márpedig én újra ott leszek. Önerőből. Hát, ne vedd el a kedvemet!! :)
A másikm viszont az, hogy az előző kijelentésem egyáltalán nem biztos. Már hogy azért találkoztam a spiritualitással. Ugyanis minél inkább akarsz valamit, annál több erőt dlgoztatsz magad ellen. Mi van, ha egyáltalán nem kell akarni annyira elérni a megvilágosodást? Mi van, ha egyszerűen csak élni9 kell megtalunni, elfogadni, és még ezt is elengedni?
Mi van, ha a megvilágosodásra is igaz, hogy akkor éred el, ha elengeded??? :)
Szerintem jó helyen kapizsgálok.
Namaszte
U.I. :Bocs a külalakért, Keszthelyen vagyok, egy olyan ősi gépen, hogy lehet, hogy többet tud a világ eredetéről, mint mi összesen. :)
Még valami. A boldogság, az egy tudatállapot. És szerintem egyáltalán enm biztos, hogy EL LEHET ÉRNI. Hogy nem tudom ez a megközelítési mód végső soron hasznos e. Sokmindenre biztos, ahogy a pszichológia is.
De tudjuk, hogy minden, ami az elmében, az akaratban, az érzésekben stb van, az alsóbb világokban, az csak egy bizonyos pontig fejlődhet. és a boldogság, a szellem, az isten-tudat ez után a pont után van.
Úgy látom ezt, mint valakit, aki megmássza a legnagyobb hegyeket és fákat, és a végén elfogy a kapaszkodód. De látja a levegőben a célt, amit el kaar érni. De amíg meg akarja fogni a levegőt, amíg ott is kapaszkodót keres, csak visszahullik. A szamszara határa a test, az elme. Valószínűleg szükséges minazon képességek kifejlesztése, amit fejlesztünk, valószínűleg elkerülhetetlen. Fel kell mászni a fák tetejére, de aztán... valahogy módszert kell váltani. Az a világ nem ez a világ. Nem igazak a törvények, amik itt igazak.
Máshogy működik.
A csak világa. Csak. ott már nincsenek miértek és hogyanok. Nincsenek kapaszkodók. A dolgok "csak" vannak. De vannak, minden. Én is jónak tartom az álétalad idézett megfogalmazást. Egybevág azzal, amiről írok, és a tapasztalataimmal is. Azzal, hogy a spontán boldogság állapotában tényleg minden volt, csaak másképp. Épp ez volt a legfontosabb, amire rá tudtam csodálkozni. Hálás vagyok, hogy olyan sokáig lehettem ebben az állapotban, hogy sok megfigyelésre volt időm. Az egyik éppen az volt, hogy amikor valami mégis elkezdett kibillenteni ebből az állapotból, akkor (eleinte nagyon könnyen, később egyre nehezebben) csak egy "gombot kellett megnyomnom, és már vissza is billentem. Csak igent kellett mondanom erre az állapotra és figyelmen kívűl hagyni azt, ami kibillentette. nem volt miért, és hogyxan csináljam... csak egy switch....
Valószínűleg éppen a miért és hogyan húzott végül mégis vissza tartósan evilágba. Hogy valahogy nem vettem észre és mégis beindult az elmém, a reakciók, még ha az alsóbb megnyzilvánulások eleinte nem is, de a kérdések, kételyek talán igen. Még ha a félelemnket le is tudtam győzni, valahogy mégis luk volt a rendszeren. És beférkőzözz az elme olyanféle működése, amely ebben a világban érvényes, tehát ezt vetíti ki.
Az egyiptomiak egyszerűen csak a test világában nevezik. Eléggé illúzióromboló, de szeritnem igaz.
namaszte
egy olyan létra,aminek egyre korhadtabbak a fokai,ha túl magasra mászol testtel:leszakad alattad.("Úgy látom ezt, mint valakit, aki megmássza a legnagyobb hegyeket és fákat, és a végén elfogy a kapaszkodód. ")Látszólag megszakad az anyagi síkon,de a lelked szellemed számára nagyon is valóságos kapaszkodókat mutat azután is.Talán olyan ,mint a növekedés,ami anyagi síkon visszafordul egy bizonyos életkor után,de a hangsúly ekkor áthelyeződik a lelki tisztulásra,a szellemi kiteljesedésre,amely töretlenül folyik tovább,és jó esetben átszellemíti a testet is,amely egyre könnyebben talál így kapcsolatot az őt átható finomenergiák világával.
Namaszte:felacso
U. i . : Csak más megfogalmazásban akartam visszaadni a leírt gondolatodat.
Egy eleve illúzió identitás kutatja a boldogságnak nevezett illúziót, amit az eddigi illúziói alapján kategorizált be. Szerinted ez így nem vicces? :)
Azért mosható össze a boldogság a jó közérzettel, meg az örömmel, meg a stb szavakkal, kifejezésekkel, mert mindegyik pont ugyanannyira illúzió, mint a másik. Mindegyik egy állapot csupán. Ezáltal múlandó is.
Nincs olyan, hogy örök boldogság, tévesen kutakodik, aki a megvilágosodásban a boldogságot kutatja. A megvilágosodás pont ugyanúgy magába foglalja a boldogtalanság lehetőségét is, mint a boldogságét.
A megvilágosodás nem az, hogy örökre ugyanabban az állapotban maradok, abszurd is lenne. A megvilágosodás azt jelenti pont, hogy nem kötöm magam többé semmilyen állapothoz, hanem megadom magam a változásnak, a folyamatnak. Mert csak és kizárólag az örök. Ezért nem "éri" el senki, mert azt várjuk tőle, hogy hú majd én megvilágosodom, és minden rendben lesz, örökre boldog leszek, mint a mesékben. Csakhogy vajmi kevés beleszólásunk van ebbe :) Nekünk legalább is, akiknek magunkat véljük. Márpedig akinek most hisszük magunkat, az akkor is jelen marad, ha átéltük a megvilágosodás élményét, csak éppen onnantól tudatában vagyunk annak, hogy ott van, és már nem azonosulunk vele, így sok vizet nem zavar. Egyszerűen csak szemtanúi leszünk annak, ahogy megtörténnek a dolgok "velünk". Akár olyanok, amik addig boldoggá tették azt az illúzió identitást, akár olyanok, amik boldogtalanná. Épp ez a lényeg, hogy onnantól tökmindegy. Nem osztod meg a dolgokat. Boldogság-boldogtalanság, ugyanaz lesz. :)
Spiritoszaurusz! Részben igazat adok neked, valóban egy spirituális tévedés az örök boldogság elérése, és szerintem is a megvilágosodás nem érhető el a jó és rossz teljes elfogadása nékül. ÉS valójában mi, legtöbben még csak valahol itt tartunk. Ki jobban tudja szemlélni önmagár, ki nem. Ugyanaz az ember tudja ezt tenni egy egy helyzetben, még másban, egy újabban nem. ÉS a változások nem maradnak abba. A legváratlanabb módon történnek, a legváratlanabb időben, hogy még alkalmazkodóbbá, még megengedőbbé és elengedővé tegyen bennünnket.
De azért elgondolkodtató, hogy amikor abban a bizonyos állapotban voltam, nagyon is a tökéletes boldogság a legjobb jelző, amivel illethetném. Nagyon is leginkább úgy írható le mint egy állandósult állapot, amiben BENNE foglaltatik minden, ami változó. Nem tudom ezt ennél pontosabban vagy jobban kifejezni most.
ÉN azt gondolom, a boldogságnak nevezett tudatállapot egyáltalán nem múlandó, csak mi lépünk ki belőle, azzal, ahogy élünk, a múlandó tudatállapotainkba. Mert földi életet élni a boldogság tudatállapotában olyan magas szintű tudás önmagunkról, az Isteni állapotunkkal folytonos lapcsolatban lenni az elménk teljsen átprogramozását jelenti, söt sok más, nem jól műkóódő részünk beindítását, fegyelmezését, a drámáinktól való teljes és tudatos megszabadulást, a lelkünk ilyenn értelemben való megtisztítását, mérhetetlen türelmet, elfogadást, al
ázatot..stb, még egy csomó más lelki erényt, hogy ehhez képest mi, már ne is haragudj a béka feneke alatt sem vagyunk.
szóval szerintem a boldogság nagyon is egy örökkévaló tudatállapot, egészen valószínű, hogy éppenséggel az egyetlen örökkévaló tudatállapot, amit a különböző kultúrák és vallások Istennek neveznek. ÉS nekúnk "csak" az a feladatunk, amennyiben. Felfelé törekszünk a lelki fejlődésben, amennyiben ki. Akarunk lápni a határolt világ önként magunkre vállalt fogságából, hogy lebontjuk magunkrol a többi, a mulandó tudatállapotainkat. ÉS azok mögött spontán megjelenik, láthatóvá, átélhetővé, tudatosan megtapasztalhatóváválik a legvalódibb énünk, a boldogság.
Namaszte
Csak néhány hozzászólást olvastam. Számomra az jött le, hogy Ti ismeritek "bölcsek kövét". Hmmm.... ez nekem mindig gyanús.
Mi van akkor ha a másik gondolatait megkérdőjelezem?
Miért kérdőjelezem meg? Mi is van az "árnyékban"?
Ken Wilbert befoglalta az "árnyékot" is az integrál elméletébe. Talán aki fennakadt Bagdy Emőke előadásán, megnézhetné mit is mondanak erről az árnyékról a tanítások. amiket itt halványan megidéztek a hozzászólók.
Talán ha azt olvasom, hogy "amikor Bagdy Emőke azt mondta, hogy ....akkor felbukkant bennem ....az érzés, a gondolat, stb".
Szóval akkor nem írtam volna meg ezt a kommentet. Viszont nagyon szeretném támogatni Bagdy Emőkét, mert az ő munkacsoportja kidolgozott egy Diákrelax címmel megvalósítandó programot gyerekeknek . Ezt berakták a NAT-ba és az első osztálytól a 10-ig fogják tanítani a gyerekeknek úgy a relaxációt mint a meditációt. Felnőhet egy nemzedék aki ingyen jut hozzá ahhoz a tudáshoz amit most sokan méregdrága tanfolyamokon tanítanak. Szóval talán nekem ez a fontos Bagdy Emőkével kapcsolatban és nagyon szeretném ha az itt kommentelők is valamennyire tisztelnék az ő erőfeszítéseit. További filozófálgatást arról ki és miért nem az igazi tanítás szellemében él, beszél, nyilatkozik, stb... Üdvözlettel Kaminszki Ildikó
Kedves Ildikó!
Nekem is gyanús szokott lenni, ha valaki azt állítja, hogy ismeri a bölcsek kövét. Ez a gyanakvás, óvatosság sajnos természetes a mai világban, hiszen annyian állítanak ezt-azt magukról, valós tartalom nélkül.
Viszont a gyanakvásod nem jelenti azt, hogy senki nem ismerheti a bölcsek kövét! Hogy ki ismeri és miről ismerhető fel az az ember, ez egy külön fórumtéma lehetne.
Ezt az árnyék dolgot nem értem. Kifejtenéd bővebben?!
A hozzászólásodból úgy vélem, elfogult vagy Emőkével kapcsolatban. Próbálod védeni, helyre állítani a renoméját, mintha mi "ledöntöttük" volna azt.
Pedig nem.
Bagdy Emőke egyéb munkásságáról itt nem volt szó, kizárólag a videóban elhangzottakat kommentáltuk, kritizáltuk. Ettől még mint embert tiszteljük, mint ahogyan más embereket is, ez nem is kérdés.
Örülünk, hogy felvették a Diákrelax-ot a NAT-ba, nagyon hasznos lesz minden gyermek számára!
azzal egy tettes - áldozat - megmentő játszmát indít.
Bizony, mi itt tetteseknek vagyunk besorolva, akik tiszteletlenek. Az áldozat Bagdi Emőke, a megmentő pedig Ildikó. Legalábbis Ildikó szemszögéből.
Tapasztalataim szerint ezt a játszmát az indítja, aki a saját egóját szeretné a másik emberek lenézésével emelni.
Mert az árnyékban az van, hogy ő az, aki vágyik arra, hogy tiszteljék.