Milyen az Igazság?
Ha megjelenne előtted az Igazság, akkor milyen lenne?
Hogy nézne ki, ha kinézne, milyen érzése, hangulata lenne ha lenne...?
Elképzeléseket, leírásokat körülírásokat várok. Lehet írni bármit!
Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Hozzászólások
106 hozzászólásKíváncsi lennék a véleményedre...
Ha nem is milyen, de mi az az Igazság szerinted?
Szavunk az van mindenre Sanyi. Lásd mondjuk "unikornis". Mégse létezik egyszarvú ló. :)
Ráadásul az igazság pont az a dolog, ami abban a pillanatban szűnik meg számunkra, hogy kiejtjük a szánkon. Igazság ugyanis szerintem csakis a csendben létezhet.
Szóval nekem is ez a rémegyszerű állítás tűnik a legszimpatikusabbnak, amit Aditi írt. Van igazság, de az az igazság, hogy nincs igazság :) Itt a mi szintünkön legalábbis. Itt a mi szintünkön mindenkinek megvan a maga igaza, de akkor érthetjük meg csak az igazságot, ha egy az egybe le is mondunk róla. Amint beismered magadban, hogy a másiknak van igaza (vagy inkább hogy a másiknak IS igaza van), máris te lettél az igazság. Nem neked lett igazad, mert akkor birtokolnád az igazságot, te lettél az igazság. Mert amíg bizonygatjuk a magunk igazát, addig nincs benne semmi igazság. Az ugyanis abban a formában csak egy birtokolt dolog. (A magam igaza...) Legjobb esetben is féligazság.. Az igazságot pedig nem lehet birtokolni és az igazság bizonyíthatatlan. Olyan, mint az alaptételek a matekban. Nincs rá definíció, nincs rá bizonyítás, egyszerűen csak van és kész. Lehetetlen birtokolni. Vagy te válsz az igazsággá, az alaptétellé, a mindenné, amin az egész szisztéma alapul, vagy hazug vagy. De ezzel semmi gond, mert csak úgy lehet megismerni az igazságot, ha előtte megismered a hazugságokat is. Mi egyenlőre mind hazugok vagyunk.
Az meg hogy mi itt miről beszélünk, na az egy jó kérdés. :) Mindenki a maga igazáról. :) Aztán amikor rájövünk, hogy a magunk igaza hazugság, akkor van esélyünk elcsípni az igazságot. :)
Hol nálam csillan fel ,hol nálad, hol nála .Mint egy havas tájon dobáljuk egymásnak a hógolyókat . Most jön a közhely : mindnyájan egyek vagyunk , és a labda , ami összeköt, ha kellően felgyorsítjuk a felvételt.Üdvözlettel : felacso
Nálad most ragyog, nem csillan :) Most én borzongtam bele a te szavaidba :) Gyorsan gurítsd le a lejtőn a hógolyódat, hagy nőjön igazságlavinává :)
z új eljárás neve : spirobiotechnológia . Schliemann is a mondákból bányászta elő Tróját , és írnak neki azóta is történelmet . Miért ne lehetne megvalósítani képzeletünk tündéreit . Nagyon sok felfedezés mozgatója a képzelet . Üdvözlettel : felacso
U . i . :Egyes vélemények szerint mi is csak egy fantáziadús képzelet házimozija vagyunk .
az igazság lehet pl a valóság,amit az átlag ember nem tud elfogulatlanul észlelni,csak a tudósok törekednek az ilyesmire (persze itt az emberi dolgokra célzok:viselkedés és társadalmi jelenségek)
az igazság lehet még a törvény szerinti igazság is,de min alapul a törvény?
szerintem az empátián:
pl:egy éhes csöves meglop egy beteg nyugdíjast
melyiknek van igaza?
attól függ melyikkel érzünk együtt(lopás kontra végszükség)
a törvény védi azt akit megvertek,de ha ő is ütött ,akkor az már verekedés és onnantól nem védi,ha túllépi a jogos védelmet.
az erkölcs relatív,vagyis teljesen mesterséges szabályrendszer.
efféle szabályrendszerek felállítása és betartása az emberre jellemző tulajdonság,aminek az állatvilágban csak kezdetleges formái vannak.
ha egyedül maradnál az egész bolygón,ki mondaná meg hogy jó vagy rossz ember vagy,ha egyszer nem tudsz senkinek se ártani,se segíteni?
Szerintem az egész törekvésünk az életben az ideális létezésre irányul. Az erkölcs vagy bármiféle társadalmi trend, azért fontos, mert megfelelően koordinálja azt viselkedést, hogy ne okozzunk egymásnak túl sok problémát, ha esetleg ütközne az akaratunk.
A csöves és a nyugdíjas dilemmájában nem az lenne az ideális megoldás, hogy az egyik mellett tesszük le a voksunkat, hanem az, hogy figyelembe véve mindkettő kényszeres, hátrányos helyzetét, törekedjünk arra megoldásra, amely mindkettő javát szolgálja. Ugyancsak a nagy probléma itt, a helyzet amiben vannak, ami a kelleténél jobban befolyásolja a tetteiket.
egy vicc. Milyen az igazságos Robin Hood? Ő az aki a is szegényektől lop :-)
Komolyra fordítva a szót, nagyon sok igazság csak a valóság egy szűk szegmensére vonatkozik, más összefüggésben már nem igaz. A valóság sokkal jobban leírható a paradoxonokkal éppen ezért.
Nyugdíjas kontra csöves története csipetnyi ZEN-nel:
Miután a rendőrség elkapta a csövest, kiderült hogy azért züllött el mert apa nélkül nőtt fel. Kiderült hogy bár nem tudta a meglopott öreg a saját apja. Rögtön meg lett bocsátva minden, az apa lakást adott és munkahelyet szerzett a fiúnak és ő onnantól segítette az apját.
Ha a lopás mint "bűntett" nem történik meg, soha nem találkoznak.
Na még egy mondás eszembe jutott: ha Isten névtelenségbe akar burkolózni akkor úgy hívják őt véletlen :-) ez szerintem nem csupán részigazság :-)
Leszűkíteném : az igazság a fátyl (ak ) on túli valóság , és az ezzel összhangban levés , és ezáltal annak a lét különböző szintjein való tükrözése . Minden egyes létezőnek : erkölcsnek , jognak , és csoportnak , személynek olyan mértékű az igazsága a viszonyítások világában , amilyen mértékben létük tükrözi a megnyilvánulatlant , az egységet . Tükrözhető az ? A megigazultak élete egy Isten " szemébe " való villantás ? Üdvözlettel : felacso
U . i . A végső valósággal többé - kevésbé szembemenő igazságok eszerint többé - kevésbé hamisak , a tükrök játékai , hibáikból eredő torzulások . Az összhangban levés pedig : elegancia . Gondolom én .
És mi van a fátyolon túl? Milyen az ottani valóság? Csak, hogy tudjuk, hová is jutunk a spirituális fejlődésben, és ne vakon menjünk valahová amiről azt se tudjuk, hogy mi... gondolom ez jogos kérdés :)
Még szerencse , hogy elképzelésem szerint pár fátyol után a fogalmak is illuzórikussá válnak . Egy megvilágosultat kellene talán megkérdezni erről , hogy rébuszokban , paradoxonokban izzadjon ki valami elménknek emészthetőt .
Annyit elhiszek a szaglászóknak , hogy az igaz élet nem a valósággal való szembemenés miatt őrlődik fel , kopik el hamarabb , hanem az általunk működtetett áligazságokon nyugvó álvalósággal való testi , lelki , szellemi ütközései miatt . Valószínű , hogy az egységgel , Istennel való összhang az egyes fátylakon túl lévő világokban egyre fokozottabb ( kevesebb hibával terhelt ), akár úgy is fogalmazva , hogy ami nálunk örömforrás , az ott akár szenvedésnek is számíthat . Üdvözlettel : felacso
U . i . : A legutolsó ? megvilágosodáson , megismerésen , fátylon túli valóság a abszolút VALÓSÁG , léte ? az abszolút IGAZSÁG , és a mi létünk ennek szilánkja csupán , a benne tükröződő igazságtöredékkel együtt . Csak mi nem a szilánk mélyén mosolygó melegségre , hanem a felszínén ugribugri fényre koncentrálunk .
De milyen lenne az életünk az igazság tudatával, tudomásával?
De a játék arról szól az egyik klasszikus exoterikus létmagyarázat szerint , hogy korlátozott tudással és emlékezéssel próbáljuk kitalálni azt , hogy éppen kinek a kezét markoljuk , remélve , hogy Istené akadt a kezünkbe , vagyis a a hajlamainkból és az ennek segítségével megszűrt tapasztalatainkból összeálló világképet próbáljuk ráhúzni a valóságra , növelve annak változatosságát , kuszaságát .
Az igazságnak : a valóság végső természetének , és az ehhez kapcsolódó megismerési szakaszok ( fátyollebbentések ) köztes világképeinek ismeretével már tudatosan tapogatódznánk a sötétben , és nem csak a megvilágosodáskor döbbennénk rá , hogy éjjel az anyóst szerettük meg . ( A tudás és a megtapasztalás egyaránt fontos : pl. csak elméleti ismeretekkel el lehet tévedni egy nőben lelkileg is , míg a valaha már látott , megismert , magasabb szintű összefüggéseiben leképezett valóságban már profi módon mozgunk . ) Nem mindegy , hogy a tudatunk a megismerés mely szintjéről vágja a gyeplőt olykor a lovak közé .
Üdvözlettel : felacso
És mi a feltétele az Igazság megismerésének, megélésének? Kell lennie feltételének, különben már kivétel nélkül mindenki az Igazság bűvöletében élne. Mit kéne tenni ennek érdekében, vagy hogyan kéne hozzáállni?
Először végtelenül megsértődsz a világra , a következőn kínodban még röhögsz . Amikor rájössz , hogy a világ veled csak azért " igazságtalan " , mert te is még igazság nélküli vagy , és álvalóságot kérsz számon rajta , akkor már derűsebbé válik a dolog , főleg ha arra rájön az illető , hogy nem a világ látszatával , hanem a lényegével kell azonosulnia .
De szerintem mindenki az igazság bűvöletében él , csak az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris . Hagyja magát idomítani , de ha nem arra idomítjuk : ami , akkor karmol . Sokan még véletlenül se pillantottak be a fátylak mögé , és így az abszolút igazság , vagy ahhoz közelítő szintek világképe nem lehet iránytűjük . Bennük csak a vágy van meg valami nemesre , és az is csak letisztult , elcsendesedett , vagy letarolt állapotukban kerül a tudatuk fókuszába . De minden út Rómába vezet . Üdvözlettel : felacso
És aztán, ha megvan az Igazság mihez kezdjünk vele? Mi kell utána csinálni?
a jutalomjáték . Még az is lehet , hogy visszavágysz a tudatlanságba , bár érzésem szerint minden szót idézőjelbe kellene tennem , hogy a fogalmak lebegését érzékeltethessem .
Az ősmúltban az egyén szabadsága a közösség keretein belül teljesedett ki . Akár finomíthatta is az emberiesség határain belül . A közösség keretei pedig az Isteni igazságból eredtek . Valószínűleg megvilágosodottak voltak , akik szeretettől áthatva lefordították a kifejezhetetlen igazságát / valóságát földi létre .
"Mit kell utána csinálni? "A " kell " nem hiszem , hogy ott értelmezhető , bár ki tudja . Magyarázom én : a vak .
Mihez kezdesz a teljességgel ? Beleolvadsz - belőle kiengedődsz ? Ha úgy alakul , próbáld ki ! Szerintem még visszakorlátozódva is többé tesz , rálátást ad , nemesít . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Ne felejtsd el majd a végtelen egy csöppjét ránk , Igazságra szomjazókra , ejteni !
Ezt most találtam az interneten. Papaji "Hagyj fel a kereséssel!" videó magyar felirattal.
Aki még nem látta, annak ajánlom megnézni. Választ ad sok kérdésre.
Papaji - Hagyj fel a kereséssel CD 01 (Call Off the Search CD1) from Papaji es Tolle (magyar) on Vimeo.
Papaji - Hagyj Fel a Keresessel CD02 (Call off the Search CD2) from Papaji es Tolle (magyar) on Vimeo.
Rátaláltam így Adyashantira.
Nagyon érdekes, ahogy a félelemről, az emberiség jövőjéről tanít. Ugyanaz az oldal.
http://vimeo.com/20973068
Szerintem nagyon sokan érzik úgy , mintha belőlük is szólna , és néhány gondolata megerősítés volt nekem is , viszont nem tudok szabadulni a gyanútól , hogy mennyi sikkadhatott el a fogékonyságom hiánya miatt . Ami megdöbbentett ; hogy a félelem a szeretet másik arca .
( Egy vezérelvem a sok közül pár éve : hogy ha félelemből nem tenném , akkor tegyem , és ha félelemből tenném , akkor engedjek a restségemnek nem tenni .)
De hogy sziámiak lennének , ez arra emlékezetet , hogy amikor a semmiből merítünk , akkor az ellentéte is létrejön , de én akkor sem akarok önálló létezőként tekinteni a félelemre ( a létének elismerésétől is félek ? ) , hanem csak mint valami hiányára : mechanikusan szemlélve egy vándorló lyukra a semmiben , amiből kiemelten úszik az olyannyira sztárolt szeretetgömböcske a szívemben , és egyszer újra találkozva helyreáll a rend . Üdvözlettel : felacso
Jól látod felacsó!
A teremtésben, ha valami megjelenik, automatikusan megjelenik az ellentéte is. Az egyensúly viszont örök.
Isten nem jóságos. Ha az lenne, nem lennének rossz dolgok.
De az a történelmi korszak is tévedett, amely félt Istentől, mert büntetőnek titulálta. Az igazság az, hogy ez az egész egy óriási vicc. :)
Rossz dolgok nincsenek csak veszélyes vagy kellemetlen, haszontalan dolgok (legalábbis ránk nézve) :)
Én azért hiszek az igazság létezésében, mert néha-néha én is nyakon csípem azt, érzékelem, hogy megjelenik egy szóban, egy mondatban vagy egy tettben. Kezdetben kételkedtem benne, arra gondoltam, hogy ezt csak én látom annak, vagy annak akarom látni, becsapom magam.
De elkezdtem megkérdezni másokat is, és azt mondták, ők is érzik annak a pillanatnak a különleges rezgését, érzik, hogy ott van az igazság.
Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked és egyfajta különleges tudatállapot vagy érzés lesz úrrá a jelenlevőkön, azokon, akik nyitottak, nem érzéketlenek.
Az igazság birtoklásáról ilyenkor szó sincs, az egy egészen más küzdelem.
Unikornis meg szerintem van, ...valahol az Univerzumban, talán egy másik időben. Továbbra is áll bennem, hogy amire van szavunk, az létezik is, ha máshol nem, akkor legalább az elménkben!
"Ilyenkor a szív megnyílik, a szó bennreked"
De akkor mégis egyet értesz, hogy csak a csendben létezik az igazság :) Hiába van rá szavunk, onnantól, hogy használatba vettük a szót, máris megjelenik valamiféle szándék, ami viszont kizárja az igazságot. Az igazságnak ugyanis nincs szándéka.
Amúgy azt vettem észre, hogy minden blog pontosan itt reked meg, és ágazik szét a szubjektivitás millió irányába. Mindannyian átéltük már az igazságot, ha csak egy pillanatra is, de az átélés után mind az élményt próbáljuk levadászni, nyakon csípni, megfogalmazni, nem pedig azt aki "átélte": önmagunkat. És pont azért nem találjuk se az élményt, se az átélőjét, mert folyamatosan megtörjük azt a csendet, ami az igazság észleléséhez, vagy inkább az igazsággá váláshoz szükséges.
Az egész igazság maga Te vagy. "Nekem" meg én. Mi mind igazságok vagyunk, létező igazságok, csak amit mondunk, az nem az. Hiszen a szavak halottak. Addig léteznek, amíg kimondjuk őket. Viszont mi, akik közben ott vagyunk amögött, aki kimondja a szavakat, mi állandóan létezünk. Mindenki a saját maga igazsága, szóval igazából az igazsággá válás sem megfelelő kifejezés, mert már most azok vagyunk, nem kell semmivé sem válnunk.
Az unikornison meg nem fogunk vitázni, mert csak szemléltetni próbáltam, amit mondok, csak én nem tudok olyan jó hasonlatokat, meg asszociációkat, mint felacsó hógolyósa :) Egyébként én is hiszek a "fantázia" lények létezésében :)
Szóval összefoglalva a "nincs igazság"-ot: Rajtunk kívül nincs. Nem tudod nyakon csípni, mert nem rajtad kívülálló dolog. Nem Te teremted, Te Magad vagy Az. Az igazság a teremtő, nem a teremtett. Ettől függetlenül persze olyan dolgokat teremt rajtad kívülre, amiben visszatükrözi magát számodra, hogy észrevehesd, de az olyankor csak a tükörképe, nem ő maga, mert az Te vagy.
Ez érdekes téma, és egy kicsit most mintha minden tanítást lefedne, valahogy egyszerre... lehet h mire kitárgyalnánk ezt, mindenre választ kapnánk? Esetleg megvilágosodnánk? :)
Mindenesetre izgalmas. Amit itt leírtál egy sor más kérdést vet fel.
Mi az, hogy létező?
Ami az elmében létező, az létező?
Mi az, hogy másik időben létező?
Ezek definiálása nélkül nem ugyanarról a dimenzióról, ugyanabban a dimenzióban értelmezett "igazságról" beszélünk.
Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy az igazságok legfeljebb átmenetiek lehetnek, hogy relatívak és változók és egyéniek, de egy plusz információt mégis felvetettél most bennem.
A minap beszélgettünk egy barátommal arról, hogy Jézus azért vitte fel a halászokat a hegyre, hogy megtanítsa őket a nézőpontok megváltoztatásának jelenségére és mindarra, ami ezzel jár.
Hogy az életünk olyan, amilyen, mindenestül, és mi különböző mélységű nézőpontokból különbözőnek láthatjuk azt. Lehetünk benne, belevonódva, sőt, beleragadva, sőt alulról "szagolva", de lehetünk magasabb távlatból szemlélők, a hegytetőn állók, kívülről látók, a két világ közt lebegők, ahol jól látható a sok apró jelenség, de az "ég" is sokkal jobban. És lehetünk az "égben", ahol magunkat is kívülről láthatjuk "benne". (Isteninek nevezett nézőpont)
Én most úgy látom (egy bizonyos nézőpontból), hogy a vélemények jórészt attól függően térnek el itt az igazsággal kapcsolatban, hogy melyik nézőpontot válasszuk ezen a függőleges skálán, tudatszint-létrán, melynek az alja a "pokol"ban (ego, tévedések, hamis valóság, a félelem és a vágyak szűrője), a teteje pedig a Mennyben (isteni nézőpont) leledzik, és a kettő között is még számos állomás és vízszintes (egyéni) nézőpont található.
A pokolban mindenkinek csak a saját igaza létezik, amihez általában ragaszkodunk, esetleg félünk tőle, amelyben elválasztva látjuk csak és kizárólag az igazságokat, azért, mert nem vagyunk képesek a másik nézőpontjába helyezkedni. Ítélőszékek vannak és bizottságok, akik megállapítják, hogy kinek van igaza, meggyőzés és vita folyik, valaki mindig győz, és "igaza van", és valaki mindig "fel kell hogy adja az igazát" stb.stb.
A "köztes világban", a Földön sokszínűség van. Hol van szeretet, hol nincs (megéléseinkben). Hol képesek vagyunk ráhangolódni magunkra, és a másikra, a saját és a másik nézőpontjára, hol nem. Egyveleg, amelyben a nézőpontok olykor összeolvadnak, a szeretet olykor összekapcsol, olykor kiesünk belőle, vagy hirtelen fontosabbá válik a sajátunk. Ez az idő és a változás világa, ahol ahogy fejlődünk, az álláspontjaink, meglátásaink is változnak, és ennek megfelelően belátjuk, hogy a korábbi igazságainkat le kell cserélnünk egy újra. "És mégis mozog a Föld." Az igazságok itt egyéniek, de olykor közösek is, legalábbis időlegesen közös igazságokká forrnak össze, aztán a változás, és az utak ismét elválasztják ezeket egymástól, és új csoportokat alkotnak másokkal.
Szerintem ez a szint a test, az elme igazsága, és a szív igazsága (a szívünk sem feltétlenül mond egyet mindig, hogy pl. kinek mit kell tennie egy helyzetben - mindnekinek az adott földi szerepét diktálja), az érzelmeké ( a szerelemben például mindig egyszerre van "igazunk" :), szóval minden, ami a tapasztalható világ, teremtettnek nevezett tudatszint igazsága/i.
Mindezt kívülről szemlélve pedig persze, "egy" az igazság, az út és az élet, de mivel ezt is csak az elménkkel tudjuk megfogalmazni, leírni, és "behatárolni" már ki is ejtettük abból a dimenzióból (isteni), amiről eredetileg nyilatkozni akartunk. Ez a dimenzió nem kinyilatkoztatható az elmével, az elme bármelyik eszközével. Ebből a dimenzióból nézve, a létező más definíciót nyer, és illúzióvá "degradál" minden más, az elme által felfogható létezőt. Innen szemlélve minden létezőnek igaza van és ugyanakkor nincs. Minden út egy igazság és minden egyes lépcsőfoka is az. Minden létező egyformán igaz és egyformán illúzió a szemlélőhöz képest. Mindegyik éppen a helyén van. A legigazabb helyén, ott, ahol tart. A vita éppúgy igaz és éppúgy illúzió, mint az egység megélése az "igazban".
Az isteni szemlélő látja minden létező dolog teljességét és igazságát a helyének, létezésének, eredetének, viselkedésének, gondolatainak, érzelmeinek, ...stb.stb.stb. a tökéletes elfogadásban mindenki igazsága el van fogadva és nincs abszolút igazság. És ha ez a nézőpont, az Isten maga, az abszolút, akkor meg ugyanekkora erővel nincs, mert mivel mindent elfogad annak, akkor az ugyanaz, mintha senkinek nem lenne igaza.....)
Ilyen értelemben nem lényeges. Csak az elme akarja folyton megfogalmazni, amíg fel nem fogja, h úgysem megy...:)
A megéléssel kapcsolatban meg, amiről írtál, én úgy látom/érzem, talán a valóságot érezhetjük ilyenkor igazságnak, amit szintén nem az elménk tud, hanem a szellemi tapaszlásunk. De ez a valóság is manifesztálódott, és mint ilyen, változik agy legalábbis elmúlik, és mint ilyen, felsőbb szemszögből szemlélve semmivel sem igazabb a "hazugságnál", amin átláttunk. :)
(Pl. amikor tanították, történelemből, hogy Hun Attillának semmi köze a magyarokhoz, a finnugoroknak annál inkább, én éreztem h ez nagyon nem stimmel, és gyermeki ártatlansággal megkérdeztem a kommunista történelem-tanárnénit, hogy akkor a Hungary és a Hun elnevezés véletlen egybeesés? És a Hunor Magor legenda csak mese? nyilván igen volt a válasz, ami több, mint nevetséges. Most hogy ennyi idő távlatából már tudom, mi történt, az elmém is befogadja az igazságot, de akkor csak az isteni énem, a szellemem érzékelte, gyermek és tudatlan koromban, mégis tudni és érezni lehetett az "aktuális" és abban a keretben megfogalmazott igazságot.)
Namaszte
A sok igazságkereső hozzászólás olvasgatása közben egyre jobban feszít az, hogy teljesen mást értünk igazság alatt. A Ti fejtegetéseitek sokszor inkább intellektuális megközelítések, míg nekem inkább belső élményeim vannak az igazságról.
Akinek van kedve, próbáljon ki egy egyszerű meditációs gyakorlatot:
Elmélyülés után kérd a belső énedet, hogy küldjön / mutasson egy olyan információt, ami jellemzője, hogy színtiszta IGAZSÁG!
Ezután maradj nyitott és engedd megtörténni.
Ha bejön, akkor egészen más élményetek lesz az igazságról, mint amit most ki tudtok agyalni róla.
Én is erről beszéltem. És ez az igazság is teljesen egyéni. Mert belőled jön, és rólad, a te éltedről, éppenséggel egy adott helyzetről szól. Igaz, nem elméből, hanem a Tudattal összekapcsolódva, mégis a lényege nem az, hanem azok a megélések és tettek, amiket az igazságodból kiindulva megteszel, manifesztálsz, életre keltesz.
Namaszte
Én úgy tapasztaltam, hogy ami bennem igazság, az másoknak is az. Az igazság EGY. Nem egyéni.
De az igazság soha nem lépne fel a harc ellen, és nem mondaná, hogy ne csináld, ha épp olyan a szitu.
Én úgy érzem, hogy ebben a kérdésben nem az igazság beszél belőled hanem valami személyes, negatív emlék.