Milyen az Igazság? | Önmegvalósítás.hu

Milyen az Igazság?

Hozzászólások

106 hozzászólás
fehercsongor képe
Szerintem a szív
2011. március 16. szerda, 1:38 | fehercsongor   Előzmény

igazabbat mond mint az agy , az érzelmek szimata gyorsabban vezet jó nyomra , mint gondolatoknak a dzsungelt felülről pásztázó fürkészei .
Egy veszély van csak : a legtöbb ember nem áll ( t ) szóba a testével , nem figyelte , tudatosította , ápolta az érzelmeit , hanem gyerekkorától agyalásra nevelték , száraz tényekkel etették , és az így kialakult lelki bélcsavaradás elzárta a szívétől , az érzelmeitől . Súlyos bélcsavarodáskor a széklet ellentétes irányba jön , és aki folyamatosan ilyenen rágódik , az a világot is sz..nak ízleli ,érzi .
Enyhébb esetben , saját érzelmek híján , kívülről felkínáltakat tekint az agyával sajátnak , és a testi szükségleteit is a reklámok és az egészségügyi tanácsadók irányítják .
Ha nincsenek ilyen blokkok , tehát a szív szava tiszta és nem az elmélet szól helyette , akkor nyugodtan rábízható az irányítás , mert szükségtelen tapasztalathoz nem fog vezetni , és izgalomban sem lesz hiány , pláne ha hűvös ész ellensúlyozza ki a szaporább dobbanásokat .Üdvözlettel . felacso

Ademon képe
Ha mindig mindenben a veszélyt nézzük, és nem azt, ami előre
2011. március 16. szerda, 1:58 | Ademon   Előzmény

Ha mindig mindenben a veszélyt nézzük, és nem azt, ami előre visz akkor sose lehet nyugtunk. A szív egészben jelzi a minőségét annak, ami bennünk van, legyen belső gondolat vagy külső hatás. Ha valami rosszat érzek, akkor mindig megvizsgálom, kívülről belülről, hogy vajon miért érzem ezt. Ez a feladat értelemé és a logikáé. Néha jogos rám nézve a negatív érzés, néha nem. Nem jogos akkor ha valami személyeskedésem van a háttérben, jogos ha valóban történt felém valami "ártalom" kívülről.

Ademon képe
Nem a rokonszenv alapján ítélem meg őket, hanem az alapján
2011. március 16. szerda, 1:06 | Ademon   Előzmény

Nem a rokonszenv alapján ítélem meg őket, hanem az alapján amilyen érzelmeket, hangulatokat sugároznak magukból. Egy összeszedett és kiteljesedett állapotban lévő ember kisugárzása tiszta, szelíd mégis energikus, bölcs, értelmes, belső egyensúlyról árulkodik.

fehercsongor képe
Pongyolán
2011. március 16. szerda, 1:21 | fehercsongor   Előzmény

fogalmaztam . Köszönet a tiszta kifejtésért . Üdvözlettel : felacso

Aditi képe
nagyon jó. Csak nem érzelem. Érzet, érzés. Ilyesmi. de ez tök jó
2011. március 20. vasárnap, 0:25 | Aditi   Előzmény

nagyon jó. Csak nem érzelem. Érzet, érzés. Ilyesmi.

de ez tök jó fejlemény. nagyon jó fejlemény. :))

még jobb lesz, ha már egyáltalán nem keresed a hitelességüket.

csak elveszed, ami neked szól belőlük. (mint tanítás, példa, nem mint szavak, természetesen.)

Namaszte

fehercsongor képe
" mert mindent "én" tapasztalok "
2011. március 15. kedd, 23:42 | fehercsongor   Előzmény

Te legalább vállalod a felelősséget .
Én hárítom , mert a magam számára úgy fogalmazom , hogy én általam tapasztal a bennem is létező .
A pszihológusok ezt deperszonalizációnak hívják . Elég súlyos állapot , de nem aggódom a kórjóslata miatt . ( aggódjon a bennem létező , ha ezt a hangulatot akarja átélni valamilyen perverz okból .)
Namaszte : felacso

Én sem aggódnék
2011. március 16. szerda, 12:17 | Látogató   Előzmény

a helyedben Felacsó :-)

A hagyományos pszichológia szerint van normális és abnormális. Céljuk hogy az abnormális elérje és élni tudja a normálisok életét.

A transzcendens ebben a megközelítésben nem a meghaladása a "normálisnak" hanem kóros állapot. De nekünk elég a tudat, ez felfelé történő fejlődés.

Ha az általunk napi rendszerességgel, szinte sportszerűen végzett egó-leépítés, tudat tágítás az deperszonalizáció nekik, ám legyen :-)

fehercsongor képe
Normálisság .
2011. március 16. szerda, 14:50 | fehercsongor   Előzmény

Kamaszkoromban vágytam rá és meg is fogalmaztam célként , hogy teljesen normális ( átlagos ) legyek : Pl . ( 2,30 gyerek , 1,20 feleség , stb . )
Köszönöm , azóta jól haladok ebben a dologban , csak a viszonyítási alap , vagyis az elérendő cél (tulajdonsághalmaz , képességhalmaz : beleértve az üres halmazt is ) változott gyökeresen meg , vagyis az , hogy ma már mit tekintek normálisnak .
Üdvözlettel : felacso

Hát kivételesen igazuk van a pszichológusoknak Csongor:) ,,A
2011. március 20. vasárnap, 12:28 | Éva.   Előzmény

Hát kivételesen igazuk van a pszichológusoknak Csongor:)

,,A deperszonalizációs zavart a testi vagy szellemi folyamatoktól való tartós vagy visszatérő elkülönültség érzése jellemzi''.

Meditálj már egy kicsit ezen a mondatodon:

,,én általam tapasztal a bennem is létező ''

Most akkor ki vagy te? ,és ki az a létező? két külön entitás?
Nem lehet ,hogy te vagy az a létező? Mégis ki a fene lenne más?
Ülj le ,meditálj ezen,egészen addig ,amíg rá nem jössz:)
Csak vigyázz,közben meg ne világosodj!!!:)))

fehercsongor képe
A kabátomnak is van tudata ?
2011. március 20. vasárnap, 17:13 | fehercsongor   Előzmény

Csak lehet , hogy az enyimből beleférőt kölcsönzi ? Üdvözlettel : felacso

Aditi képe
Felelősségvállalás?
2011. március 20. vasárnap, 15:07 | Aditi   Előzmény

Annyi válasz van itt, h hirtelen nem tudtam, az enyémre írtad ezt, tök jó, h felismerem az elköszönésből...:)

érdekes ez a kérdés. most felmerült bennem, h lehet h mégis én tévedek...:)

olyan sokáig voltam gyerek, és olyan gyerek, aki nem engedhette meg magának, h tudja mit akar, mert folyton mások akarata volt sikeresen ráerőltetve és ezt jól meg is tanulta, mint életmintát, hogy nekem azt hiszem jót tett, amikor ilyenformán nézőpontot váltottam és azt mondtam: na próbáljuk ki a "mesterek" ezen bölcsességét:

én vagyok a világ közepe, rajtam keresztül folyik az egész, sőt, tükrözök és minden más is tükröz engem. bennem van az élet matériája, amely dolgozik, csak teszi a dolgát, teremt folyamatosan, teljesen érintetlenül attól, hogy mit "adok a kezébe".

ha egy tudatalatti rossz sémát, amit még én sem ismertem fel, hogy árt nekem, akkor azt. Ha tudat alatt folyton azt mantrázom, érzem, csak elnyomom, hogy lehetetlenség élnem, akkor azt teremti. ha meg mást, akkor azt.

ez a fajta felelősségvállalás felnövesztett lelkileg gyerekből felnőtté. Rájöttem és megfigyeltem mennyi örökölt mintát cipelünk mindannyian és tudat alatt eszerint élünk. megismertem jobban magam, a szüleim, a volt partnereim, és sok mindenre rájöttem, miért csináltam és miért sikerült, vagy miért nem. Megtanultam használni az akaratom a magam érdekében és harcolni más akaratokkal-.

De most úgy érzem, ez sem elég.

És tényleg tudnom kéne, ki vagyok, ahhoz, hogy ezt az akarati erőt vmi ás szolgálatába állítsam, azonban többet mégsem adjam ki mások kezébe az életemmel együtt.

Hogy mi a dolgom, vajában. nem az, amit a társadalom vél annak, nem az, amit a szüleim vélnek annak. nem az, amit a volt férjem vél annak, vagy bárki más, lett légyen az maga Jézus Krisztus. Hanem amit "én" szántam magamnak, amivel születtem és most is ott szunnyad, csak még nem tud mindig teljes erővel feltörni, mert annyi más foglalja el a helyét: a számlák, a gondok, az anyagi és testi függőség (itt a májamra, az egészségemre gondolok), a gyermekem iránt érzett ki tudja mennyire valós felelősségérzetem, amit nem tudok beváltani részben és főleg anyagilag az előzőekben felsoroltak miatt, a kényszer, h dolgoznom kell, még ha nem is bírom és nem is az a valódi dolgom, különben ...... és jön az anyagi következménysor.....stb

Szóval nem teljesen értem, milyen különbséget látsz a kettőnk hozzáállásában, de érdekel, mert érzem, h va itt számomra egy kulcs, ha ez a kérdésem válaszra lel.

Elsőre nekem úgy tűnik, hogy te ugyanazt képviseled szellemileg amit én, hiszen ha általad tapasztal a benned lévő, az azt jelenti, h a személyiséged-képviselte energiák teremtődnek a belső énen keresztül (így éled meg), tehát tudod, h te vagy a felelős azért, ami körülvesz, és nem más.

Akkor mi a különbség?

Azt gondoltam, ha tudomásul veszem, mit teremtettem, és megtanulok, felelősséget vállalni érte, az felnöveszt majd a feladatokhoz és végül elválik majd az, ami valóban az én dolgom, attól, ami nem az.

Ez egy jó teória volt, és eddig működött is, és sokat fejlődtem általa.

Azonban most ott tartok, h mégis, újra, túl sok mindent akarok vinni amit nem bírok el, pedig látszatra az "enyém": a hitel, a betegség, a gyerek, a válás következményei, és annak. h visszaköltöztem a szüleimhez, valamint h sosem engedtem el őket eddig semmilyen szinten és nem kérdeztem meg magamtól: vajon én mit akarok és mivé akarok válni.

Változtattam ezen és elkezdtem járnia saját utam, ilyen körülmények közt is, rendületlen hittel, hogy ez majd a helyére tesz, megjön a máj, és minden szépen lassan abba a kerékvágásba kerül, ami rólam szól, a én életemről és nem a szüleiméről, vagy másokéról.

De újra itt az utca vége. És megint. Már beláttam, várom, hogy valahogy megszüljem a miértet. De nagyon úgy tűnik a teóriámmal volt mégis valami hiba, ert ha nem lett volna, most is működne.

Kezd derengeni, hogy nem biztos hogy mindazért felelős vagyok, amit látok magam körül, még ha úgy is tűnik elsőre.

Hogy ez az "én", mégsem az az "én", a szellemem. Ez még mindig a személyiségem, amit nem én "csináltam" (sajnos), mert olyan életet éltem, hogy hagytam, h megcsinálják helyettem. :) (Jó, mi?)

Ok, de akkor, hogyan tudom elválasztani a kettőt?

A vágyaim nem mérvadóak, ezt már tudom. A félelmeim sem. Ezt is. A társdalom, a szokások, a családi "rend" sem.

Próbáltam arra az új alapra helyezni magamban a dolgot, hogy lássuk be, tételesen az alapján, ahogy működök, mi az, amit képes vagyok jól vinni, amire inspirált vagyok, és valóra is tudom váltani a hétköznapokban, anyagilag lehetőségem is van rá, meg felmérni a prioritásokat.

A szomorú ábra az, hogy a betegség miatt, még mindig a gyógyuás a prioritás, ez teszi helyre a többit: a munkát, a magamért meg a gyerekért való anyagi felelősségvállalást, az elköltözést a szüleimtől, stb.stb.stb...

A gyógyuláshoz viszont az kell, hogy gyakorlatilag ne csináljak semmit, csak és kizárólag azt, ami feltölt. (zene, könnyű ételek elkészítése, kreativitás megélése, gyógyuló és gyógyító tevékenységek, kevés evés és ivás, sok pihenés, és mosoly, meg béke... :)A transzlanton megmondta a teamvezető orvos (pedig sebész, és nem pszichológus, vagy spiri), hogy az a tapasztalat, h az ilyen típusú betegségben szenvedők szanatóriumi körülmények között élnek, nem kellene kicsrélni a szervüket. Az milyen?

Szóval akkor elkezdtem végiggondolni, hova mehetnék el, így, ha ez egyáltalán lehetséges. Karmelita nővérek. de azok keresztények én meg képtelen vagyok máshoz imádkozni... :) anyaotthon, de azok is a mártixba akarnak visszatuszkolni, ott ez a cél. Szóval ez nem egy könnyű dolog, találni egy ilyet, de nagyobb kérdés nem is ez, hanem a felelősségé, amit felvetettél és én ráharaptam.

ugyanis az a szomorú vagy nem helyzet, h ha belátom, miért tudok most felelősséget vállalni, akkor gyakorlatilag szintem mindent el kellene engednem, még a gyermekemért való felelősségvállalást is (remélem, csak átmenetileg). Hogy felépülhessen az az élet, ami a "valódi én" - en alapul, a valódi inspirációimon, amiből van energiám, és amiben gyógyulásom is van.

de akkor tényleg, a teória, amire alapoztam, hogy "én " vagyok a felelős, téves.

Elgondolkodtató, h egy beavatott Láma ismerősöm, aki Tibetben élte le a gyerekkorát egyszer, nagyon régen azt mondta: tudod, miért vagy te felelős? azért, amit megeszel! :)

Akkor egyáltalán nem értettem. Most dereng, de még mindig nem látok egész tisztán.

(és persze a vért is kifagyasztja belőlem, ha belegondolok, hogy társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám. Szerintem minimum úgy járnék, mint a próféták. Persze, gondolom, le kellene tudni sz...ni. De itt még nem tartunk "we'll cross that bridge, when we'll come to it")

Szóval, akkor szerinted, kié a felelősség?

Az "én"-é, vagy az én-é???

Namaszte

fehercsongor képe
Aditi! Azt a betegséget , aminek ez a gyógymódja ,
2011. március 20. vasárnap, 20:57 | fehercsongor   Előzmény

biz'Isten , én kölcsönkérem Tőled a wellnessidőszakaimra ! (" A gyógyuláshoz viszont az kell, hogy gyakorlatilag ne csináljak semmit, csak és kizárólag azt, ami feltölt. " ) Legalább motiválva leszek ,hogy ne csak lustuljak bele a vakvilágba . Bocsánatot kérek , ha ezt a szemléletmódot kissé frivolnak éreznéd a betegséged Számodra való fontosságához képest . Bocsánat . Csak kissé fellelkesültem egy pillanatra .
Namaszte : felacso
U . i . : Nem tűnsz rosszmájúnak . Nagyon remélem , hogy én sem .
Én kamaszkoromban kaptam rá a májvédőszedésre . Így elég erős és strapabíró , és ha ilyen lehetséges volna , akkor átlagolnám a Tieddel , mert a ki nem használt kapacitása javítana annyit a Tieden , hogy szükségtelenné válna a műtéted .Ezt ellensúlynak írtam ide , a túlzott könnyedségemért .

Aditi képe
Kedves Csongor! Jobb motivációt kívánok neked a wellness-hez! :)
2011. március 20. vasárnap, 23:16 | Aditi   Előzmény

Egyébként egy olyan tevékenység, ami feltölt, nem lustulás, épp ellenkezőleg. Az mindig az, amit képes vagy adni, és amit a dolgod is adni.

A betegség nem fontosabb számomra annál, mint amit képvisel. Persze gyenge és "gyáva" pillanataimban olykor szörnyen nehezen viselem, és ilyenkor klassz, amikor valaki melléáll és megmondja a tutit. Jobban kell vigyáznom ezen az oldalon, mert sokan tudják, másoknak mi segít. :))

örülök, h te nem ilyen vagy, vagy legalább itt most nem ilyennek tűnsz.

Egyébként jól látod, az epeútjaim vannak rosszul tervezve, a májammal semmi baj. :) de az, amilyen vagyok most jobb passzban, sok munka eredménye is. :)

Mi az a frivol?

U.I.: megkaptad az emilem, vagy le van tiltva ez a funkció nálad, oszt hiába várom a válaszod..?

fehercsongor képe
frivol
2011. március 20. vasárnap, 23:54 | fehercsongor   Előzmény

Jelen esetben : könnyed .Namaszte : felacso

Gondolatok Aditinek
2011. március 20. vasárnap, 18:48 | Látogató   Előzmény

Többször is elolvastam e hozzászólásodat.
A /lét/kérdések törnek elő belőled, már-már mantra-szerűen.
Én látni véltem e kérdéseidre a válaszokat, legalábbis a helyeket, ahol keresgélned kellene a tennivalókat, vagy éppen bátran megtenni az "átlépést a tyúxaron".....bocsánat.
Mindjárt a hsz-od elején említést teszel a gyermekkorodról, melyben "olyan sokáig voltam gyerek, és olyan gyerek, aki nem engedhette meg magának, h tudja mit akar, mert folyton mások akarata volt sikeresen ráerőltetve és ezt jól meg is tanulta, mint életmintát."
Kérdésem: ezt a sérelmet meddig tartogattad sérelem-méregként a májadban?
Most a sors - érzésem szerint - lehetőséget adott számodra a gyógyulásra, amikor a Szüleidhez irányított, ismét kiszolgáltatottá téve Téged. Tudtál-e most FELNŐTTként segítséget kérni tőlük?
Van-e Benned még sérelem velük szemben?
El tudod-e fogadni egyáltalán, hogy valakinek -betegként- ki vagy szolgáltatva? Vagy az "akaratod mentén" szeretnél meggyógyulni?
"Megtanultam használni az akaratom a magam érdekében és harcolni más akaratokkal." - írod.
Nem javaslom.
Mert ez tesz beteggé. Az összes energiádat elemészti a harc.
És az örök megfelelés.
Meddig akarsz megfelelni teóriáknak és "igazaknak"?
Gyönyörű lelked van, de - ne haragudj meg rám ezért - gyáva.
Gyáva vagy megmutatni, kitárni, felvállalni a világ előtt, hogy a lelked gyönyörű feléhez évek hosszú sora alatt hozzá rendelődött a dédelgetett sérelmed, haragod is. Azt hiszed, hogy szégyellned kell.
Nem kell Aditi.
Nem Te vagy a hibás.
A gyermekkoroddal kaptál egy tarisznyát a Szüleidtől, melyben van olyan útravaló is, mellyel Ők sem tudtak megdolgozni, mégis átadták Neked.
Ez sem volt felcímkézve, hogy nem Neked szól, mégis hatott Rád!
Na, ezen kellene átlépned, mint a tyúx...on!
Ami pedig marad, azzal oda kell állnod eléjük, és szeretettel beszélni róla, beszélni, beszélni, hátha Belőlük is előjön valami gyermekkori emlékük...
Ha nem teszed meg ezt, benne marad a "tarisznyádban", és sajnos tovább fogod adni a Gyermekednek anélkül, hogy tudnál róla.

A következő gondolatod pedig, amelyben szintén ott lapul a megoldás kulcsa, számomra ez:

"(és persze a vért is kifagyasztja belőlem, ha belegondolok, hogy társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám."

Megpróbáltad már ezt a "bevállalást"?
Honnan tudod, mi történne, ha azt tennéd, ami az utadat jelenti???
Ne hárítsd a társadalomra a tetteid következményét, hiszen azért sosem fognak börtönbe csukni, ha próbálkozol a saját életedben lépegetni. Ám ha ezt meg sem kísérled Aditi, akkor a saját börtönöd foglya maradsz, melyben sem meggyógyulni, sem pihenni, sem kímélő ételeket főzni nem fogsz tudni nyugodtan...
Szabadulj meg a régi sémáidtól, hiszen azok tettek beteggé és elégedetlenné!
Ne BESZÉLJ róla, hanem CSINÁLJ mást, mint eddig, és akkor garantáltan megújulsz testben és lélekben egyaránt!
Mint a Főnixmadár:-)

Szeretettel ölellek: szeklice

fehercsongor képe
Aditinak Szeklicéből kiemelve
2011. március 20. vasárnap, 20:45 | fehercsongor   Előzmény

" Szabadulj meg a régi sémáidtól, hiszen azok tettek beteggé és elégedetlenné! "
Alapvető megállapítás . Az én megfogalmazásomban megismételve :
minden munkahelyhez , otthonhoz , (ex )férjhez, és ( ex ) feleséghez , gyermekhez ? , szokáshoz , véleményhez stb ., ill . ezek általad megjelenített összességéhez tartozik egy betegség , ami különböző mértékben függ az egyes előhívóktól . Ha bármelyik elemet cseréled , változik az adott betegségre való hajlamod , és egy másikra való nő . Célszerű olyan hajlamosítókat bevonzani , amelyekhez tartozó bajokkal szemben alkatilag védettebbek vagyunk , hogy ott koptasson , ahol ellenállóbbak vagyunk .Megváltoztatni azokat célszerű , amelyek a legnagyobb eséllyel hívják elő a betegségválaszunk . Ez néha józan , paraszti ésszel is kiválasztható , néha védangyalunktól megkérdezhető , de sokszor orvosi tanács , vagy látóember kell hozzá . Namaszte : felacso
U . i . : Néha a véletlen próbálkozás is beválik .

fehercsongor képe
" mások akarata volt sikeresen ráerőltetve " A nevelés
2011. március 20. vasárnap, 20:23 | fehercsongor   Előzmény

" mások akarata volt sikeresen ráerőltetve " A nevelés gyakorlata erről szól . Aztán , a különféle vágyak által hajtva , mint Houdini bújik elő a többé - kevésbé saját személyiségünk .
hogy tényleg önsorsrontó mantrát dudorászol - e legbelül , annak kiderítése és szíved dalával való helyettesítése valóban az egyike a gyógyulásod sokágú útjának .
" túl sok mindent akarok vinni " Hasonló gondom nekem is van , és tudom , hogy milyen nehéz a " melyik ujjam is harapjam le a csapdában " polylemma elfogadható , megnyugtató megoldása . Ha van időm , én várni szoktam , hogy mely lehetséges veszteségeknek , változásoknak halványul el a fontossága , esetleg milyen új lehetőség jelentkezik az életemben , ami némelyik veszteség választását fölöslegessé teszi , kiküszöböli .Ha nincs időm , akkor döntök és fájok .
Nálad : " hitel, a betegség, a gyerek, a válás következményei, " közül egyértelmű , hogy a legvégső eset a gyermekedtől való bármilyen szintű elszakadásod , mert itt már két ember érdeke esik egybe, mert neki elsősorban Rád van szüksége még elég sokáig . Szerintem még egy szanatórium , vagy anyaotthon is ( ha együtt lehettek ) jobb megoldás a többinél . A legjobb természetesen pillanatnyilag a Szüleidnél , feltéve ha erősítőleg hatnak Rád . Ha adtál már önzetlenül életedben , akkor tudnod kell jószívvel elfogadnod is , és legyél biztos benne , hogy viszonozni fogod tudni nekik valamikor ezt a felnőttkori plusz gondoskodást .Nem tudom, hogy a volt férjed mekkora felelősséget érez a gyermeke édesanyja iránt , eltekintve a az elvált férjnek a gyermekét nevelő házastársának betegség esetén történő támogatását előíró jogi kötelességen felül . Ha időlegesen . pl. műtét miatt el kell válnod gyermekedtől , akkor elsősorban a Szüleid és ő aki szóba kell ,hogy jöjjön az ideiglenes gondozására .
A hitel és a válás következményei gondolom összefüggnek .
A változat : amit lehet a volt férjedre kell terhelni , hogy Te teljesen a gyógyulásodnak , gyermekednek , és csak ezután a munkádnak szentelhesd Magad . Betegségedre való tekintettel neki kellene segítséget felajánlania elsősorban . ( Mondom én ezt addig , amíg bele nem kerülök egy ilyen volt férj szerepkörbe .)
B változat : Keresel egy gazdag pasast férjnek , akinek a támogatásával átvészelitek ezt a nehéz időszakot . Hátránya : a szív szava ilyen esetben nagyon kétséges , az önbecsülést is rombolja , gyomor kell hozzá , és ha csak ez az egyetlen összekötő kapocs akkor hamar kiüresedik .
Spiribb változata : bevonzod a Téged szeretőt , akinek nemcsak a szívét fogadod el .
C változat : a környezet segítségnyújtásának és a saját személyes lehetőségeidnek a fölmérésével , és azokat igénybevételével , sok mindenről lemondva , gyermekedhez tíz körömmel ragaszkodva , együtt estek át ezen a nehéz életszakaszotokon . Ha , ( akár gyermekednek a Rád való szüksége miatt is , de ) hiszel léted szükségességében , akkor meg fogod kapni fentről , Magadból az ennek az útnak a végigcsinálásához szükséges energiát .
Én most nagyon a gyermeked iránti felelősségedet hangsúlyoztam , de hozzáteszem , hogy ez nem egy abszolút dolog . Ha Te bizonyossággal fedezed fel Magadban egy olyan elindulható út igényét , amiben neki periférikusabb hely jut , akkor az is a Te legigazabb döntésed lesz , csak kívülről fog kissé furcsának tűnni , de következményei annak , és a többi döntésnek is a tiétek .
Transzplantáció : ha én állnék ilyen lehetőség előtt , akkor az utolsó pillanatig halasztanám , pláne ha maga az orvos ajánlott más lehetőséget is . Én biztos vagyok a saját mindenkori gyógyulásomban , de szervet már nehezebben növesztek . Tudom , hogy nincs szavam a Te életedben , de ennek ellenére határozottan azt kell mondanom , hogyha szervcsere helyett van más a lehetőség , akkor mindenképpen azt kell választani , és közben fejlődni , minden utat megpróbálni , aminél bizalmat érzel a módszer , vagy a gyógyító iránt , és közben hinni a csodában , a világ felemelkedésében , ami szintén új utakat nyit a szemléletünkben .A szanatórium hátránya viszont a viszonylagos bezártságból fakadó leépülés lehetősége , testi lelki elkényelmesedés , és az esetleg lehangoló környezet.
"de azok keresztények én meg képtelen vagyok máshoz imádkozni... :" Isten , szellem egység , világegyetem számomra egy .Szerintem a hozzájuk fordulás formájában talán lehet néha megalkudni , pláne ha a szeretet vezérel , mert a gyermekedtől úgy nem szakadsz el . Sokkal inkább számít a karmelita anyaotthon ? hangulata : bénító vagy felszabadító hangulata . Ha hitük teljes , akkor szeretet áraszt a légkör . Higgy a szimatodnak , ha jót jelez .
" mindent el kellene engednem, " Láttam már olyat , aki még a teste irányítását is elengedte , olyan állapotba került többször is . Most virul . Hiszem , hogy sokáig .A jövődért , jövőtökért engeded most el időlegesen a dolgaid . Ahogy az Istváni vallási - hatalmi téboly évszázadaiban a magyarok visszahúzódtak , de a vész elmúltával újjá fog születni a közösségük , ugyanúgy dolgaid időleges feladása után Te is újra felépíted majd Magadat , az életed , és a szanatóriumtól vagy a műtéttől megváltozott életedben valósítod meg azt , ami vagy .
" "én " vagyok a felelős, téves. " Szerintem nem téves . Te vagy a felelős a Szüleidért , a májbetegségedért , a gyermekedért , a tiszai ciánért és a japán cunamiért , a férjedért , stb .ugyanúgy ahogy én is , és ők is . Csak éppen nem azonos mértékben , hanem a hatókörödnek megfelelő léptékű az egyes esetekben a felelősséged , ugyanúgy , mint mindenki másnak . Felelős vagy azért , hogy mit és milyen szándékkal teszel , vagy nem teszel értük és ellenük . Én biztos vagyok benne , hogy mindennel el fogok számolni , és meg fogok bocsátani magamnak, ha eljön az ideje .
Láma ismerősöd a szellemi táplálékra is gondolt . ( amit én írok , szeretettel emészd , ha szeretettelinek érzed , és köpd ki , ha nem )
" társadalmilag mennyire elfogadhatatlan dolgot követnék el azzal, ha mondjuk belátnám, hogy ez az utam, és bevállalnám " Mit ? Ha tudod és érzed , hogy ez a számomra nem ismert valami az utad , akkor azt kell járnod , afelé kell a lépéseid irányítani , ahhoz kell minden lehetséges módon egyre közelebb kerülnöd . Pár éve én is játszódtam a gondolattal ,hogy kolostorba vonulok . Nem lenne nagy változás ,legföljebb a nagy nyüzsgés lenne szokatlan .Igen erősen bukkant fel az igény bennem .Aztán beértem egy dömösi kéthetes és egy biatorbágyi egyhetes lelkigyakorlattal .
Remélem , hogy ez a hozzászólásom nem száll el ,mert a gépem hülyéskedik, és egyet már elemésztett .Namaszte : felacso
U . i . : A felelősség azé az éné , aki szövegel , és abban , hogy milyen mértekben nyilvánítja ki a belső ént , cselekszi meg a lelkiismerete , szíve hangját , az őrangyala , és Isten sugalmazását . Amióta felajánlottam / átadtam magam azóta ( az életmódkilengéseim miatt rajtam olykor fellépő betegségtünetekkel enyhítésére ,elmulasztására megteszem az általam megtehetőt , de ) nem aggódom , és bennem van a bizonyosság , hogy a pillanatnyi állapotom az csak egy rajtam átfutó látszat és alapvetően egészséges vagyok . Belső gyógyítóm megtart ebben az állapotban , amíg szükség van a létemre . Esetleges végső betegségem ellen meg úgysem tehetek semmit . Orvosnak nem adtam lehetőséget halálos kórt diagnosztizálni rajtam , mert akkor még ezt a terhet is cipelnem kellene és feloldani a természetes állapotom viszaállásáig . Bizonyos vagyok abban , hogy a gyógyulás lehetősége Benned van , Számodra elérhető , és jelenlegi betegségtudatod csak egy indíttatás a teljességed eléréséhez . Biztos vagyok benne , hogy a Számodra lehetőségnek tekintett utak közül a Neked és Gyermeked számára legjobb fog megvalósulni . Bízzál a jósorsodban , higgy életed fényében , a legragyogóbb Önmagadban , és aggodalom nélkül : a szíved szerint dönts , amikor döntened kell .

szeges képe
Én már nem...??? :)
2011. március 21. hétfő, 20:13 | szeges   Előzmény
szeges képe
Kár túlbonyolítani...
2011. március 16. szerda, 11:15 | szeges   Előzmény

...mert minden Igaz, amit igaznak hiszel.
Nem az, amit el akarsz hitetni magaddal, hanem amit valóban Igaznak hiszel.
Mondom, hogy egyszerű!!!
:))

a3140a képe
És amit igaznak hiszel, az megvalósul. Ezt nem akarjátok
2011. március 20. vasárnap, 21:05 | a3140a   Előzmény

És amit igaznak hiszel, az megvalósul.
Ezt nem akarjátok tudomásul venni.
Ezer köszönet és hála szegesnek, hogy kimondta az igazságot.
Hát nem veszitek már végre észre az igazságot?
Nem láttok át a rengeteg paradoxonon?
Ti teremtitek meg az általatok megélt valóságot.
Olyan választ kaptok (mindig), ami a tudatosság szinteteknek megfelelő.
És ez tart egészen addig, amíg fel nem ébredtek az illúzióból.
Nincs egyedi igazság. Nincs személyre szabott látásmód.
Ha te azt gondolod, hogy az az igazság, hogy mindenkinek különböző álláspontja lehet az igazságról, akkor bele estél a csapdába.
Bele estél a Mája csapdájába.
Egyetlen "Én" van.
És csak az valóságos.
Te vagy az.
Na indulhat a leszavazás minusz pontok kiosztásával a beírásomra. :)
Mikor látod már be végre, hogy az általad tapasztalt valóságot te képzeled el?
Mikor látod már be végre, hogy nincs az a tanító, aki segíthetne rajtad, miközben nem ismered fel, hogy ki vagy valójában?
Mikor látod már be végre, hogy CSAK TE TUDSZ SEGÍTENI ÖNMAGADON?

fehercsongor képe
A végső valóságnak , a valódi igazságnak
2011. március 20. vasárnap, 21:30 | fehercsongor   Előzmény

olyan ereje van , hogy még az általunk hitt látszatigazságoknak is akkora erőt ad ( azáltal , hogy az IGAZSÁGnak hisszük azokat ,) hogy azok a tévedések? ( ezáltal ) megvalósulnak ? Üdvözlettel : felacso

Aditi képe
Valami ilyesmi.
2011. március 21. hétfő, 13:17 | Aditi   Előzmény

Állítólag. :)

Namaszte

Aditi képe
Az elme a "végső igazságról" alkotott képe, mint illúzió :)
2011. március 21. hétfő, 13:31 | Aditi   Előzmény

1. "Mikor látod már be végre, hogy az általad tapasztalt valóságot te képzeled el?"

Tehát egyéni. A világod, amit teremtesz, tapasztalsz, az illúziók (!), amik körülvesznek, teljesen egyéniek. És az én világom, az a világ, amelyben "hiszek" mert teremtem, és teremtem, mert "hiszem", amely körülvesz, az az én igazságom.

(Mert hogy is lehetne másé, és hogy is lehetne más ilyen módon el"hitt"világa az enyém?)

Tehát az igazságról mindenkinek különböző az álláspontja. Igaz, ez az álláspont folyamatosan fejlődik és változik. Velem/velünk együtt. De külön-külön.

2. "Ha te azt gondolod, hogy az az igazság, hogy mindenkinek különböző álláspontja lehet az igazságról, akkor bele estél a csapdába."

Ezzel ellentmondtál az előző kijelentésednek.

Bele estél az elméd csapdájába. :)

Ilyen egyszerű ez. Az elme számára minden és mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Ezért elmével és szavakkal nem lehet megfogalmazni az igazságot. Legfeljebb a relatív, időleges igazságainkat, amelyek szubjektívek, időnként kollektívek egy rövid ideig, de ebben a világban, abban a pillanatban már nem is érvényes, hogy kijelentettük.

Ezért írtam, h nincs igazság, olyannyira, hogy az igazság az, hogy ez sem igaz, amit itt leírtam. :)))

Konzekvencia: A végső igazság az, hogy nincs olyan, hogy végső igazság.

Ezzel a tudással már el lehet indulni egy úton, nem fog minket cserbenhagyni. Bármilyen másik igazság ezerféleképpen megcáfolódik folyamatosan. Ezért nem jól használható, mint eszköz, kulcs az Élethez.

Namaszte

fehercsongor képe
" Az igazságunk az, amit képviselünk. és az teljesen egyedi. "
2011. március 15. kedd, 12:29 | fehercsongor   Előzmény

Megfordítom : Az igazságtól való eltérésünk az , ami teljesen egyedi . De az ősközös helyett ezt látjuk és hangsúlyozzuk ( Az egó a megkülönböztetésből és értékelésből , viszonyításból él . ) , és nem az igazságot , ami mindannyiunkban az eltéréseken kívüli azonosság , a Maya fátylain túlival való összhang ( vagy , - kép , vagy , - szag ) , tehát valamiféle megvalósulása az ősállapotnak . Mindannyian egyedien vagyunk selejtek a tökéleteshez képest . Mire legyünk büszkék , ha nem erre ? A bennünk rejlő 99% - nyi tökéletesség igencsak uncsi . A saját hiányaink , a teljességtől , tökéletességtől , igazságtől való eltéréseink pótlását látjuk a másikban olyan csillogóan vonzónak , és szétnyitott pávakakasfarkak mintázatainak egyedi eltéréseire összpontosítunk , a különbözőségeket nevezvén ki igazságnak . Namaszte : felacso

Aditi képe
Valóban, lehetnek "kis" igazságaim, és a "végső" igazságom. De
2011. március 15. kedd, 22:19 | Aditi   Előzmény

Valóban, lehetnek "kis" igazságaim, és a "végső" igazságom. De az is csak az enyém.

És azért nem nagyon érdemes szétválasztani ezeket, mert az életben összekapcsolódva és olykor keveredve is vannak jelen.

Valószínű, hogy a "nagy", "belső", "ősi" igazságom összekapcsolódik másokéval, de ez nem érdekes, mert az életem én élem, és nekem is kell élni. El vagyok látva a belső energiaforrással, a "végső" és "kollektív" igazsággal, de nekem akkor is csak az a dolgom, hogy ezt kövessem a saját életemben, tetteimben, és nem az h másokéval foglalkozzak. Erre való, nem másra.

Az, hogy összeérnek ebben az útjaink jó, és jó érzéssel tölt el.

Az hogy olykor túlságosan az "egyedi" igazságaimra koncentrálok, megint csak az én történetem és én segíthetek rajta. És egyébként éppen úgy, hogy azokat is átölelem, befogadom, elfogadom, és eggyé válik bennem a "nagyobbal".

Ezért nem érdemes különválasztani a kettőt.

Az még mindig csak elmélet. Lehet h egy igaz elmélet. :)

Namaszte

fehercsongor képe
Egyszerűbbet akartam kifejezni .
2011. március 16. szerda, 1:08 | fehercsongor   Előzmény

Nem kis , végső meg egyedi igazságok amik vannak . Van a valóság mélyebb természete , mint abszolút igazság , és van a valóság általunk borzolt felszíne , mint hamis látszat , ami mégis segít a benne kapott pofonokkal sebekkel a mélységhez - magassághoz fordulni , a bennünk pislákoló fényszikrát visszakapcsolni a "Nap "hoz . A felszíni hamis látszat megélése , tapasztalatai torzítva tükrözik a mélységet , egységet : a végső valóságot , az igazságot .
Amennyiben tükrözik , annyiban igazak ,amennyiben torzítanak ,annyiban hamisak . A hamis valóság tudatosítása hamis igazságokat hoz létre . A tapasztalatainkból leszűrhetünk igazságokat arról ,hogy milyen a világ , a valósága .A felszínnel összevetve ezek még igaznak , valódinak is tűnhetnek ,de a méllyel nem egyezők előbb utóbb pofonokhoz , összeütközésekhez vezetnek . De ez sem egyértelmű ismérv : mert a hamis valóság felépítményével szemben , a rejtett valóságot megtapasztaló , és a folyamat során megváltozott szemléletű ember országa már nem e világi lesz , indítékai megváltoznak , és cselekedetei előbb utóbb furcsának , bolondnak , vagy sértőnek tűnhetnek a látszatok táncát véresen komolyan megélők számára , és ez komoly összeütközésekhez vezet . Namaszte : felacso
U . i . : Tehát az én igazságaim annyiban igazak , amennyiben mintájuk a tigrisé ,de ha a fátyol mintája szerint élek , akkor sikeres élet után , a menyasszony helyett az anyós mellett fogok ébredni .

Aditi képe
"az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris .
2011. március 15. kedd, 22:36 | Aditi   Előzmény

"az Igazság egy talpig lefátyolozott keleti zsákbatigris . Hagyja magát idomítani , de ha nem arra idomítjuk : ami , akkor karmol"

Na, hát te is leírtad, amit én. Már megint nem két malomban őrlünk, a búza, azonban tényleg egy kicsit más...:)

a lefátyolozott keleti zsákbatigris szerintem mindenkinél más és más. Lehet, h a kollektív egységben nyugszik, abban függ valahogy, de akkor válik láthatóvá, amikor a tetteink által manifesztljuk.

Az enyém sárga csíkos, tied fehér. De tigris és nem karmol, mert megláttuk, és élünk vele. :)

Amíg a fátylakat bontogatjuk, addig a Tigris egy elmélet marad. Amikor cselekszünk, lehet h karmolás áldozataivá tesszük magunkat, mert elvétjük a kiindulópontot, de minden karmolás és cselekedet közelebb visz a tigrisünkhöz.

és a Tigrisünk végül egy cselekedetben/megélésben válik szemrevételezhetővé, és nem egy tudásban, vagy elméletben, mert hiába tudjuk, hogy ott van, az nem élet, az valójában, a valóságban, nincs. Az csak tudás. Ezért írtam, h nincs kollektív igazság. Ilyen értelemben, Isten sincs.

Mert élet az, ami hármasság, ami manifesztálódott, szellemből, lélekerővel, cselekedetbe, testbe. Hiába mindnen igazság, mindne tudás, ami földi erő nélküli. Az nem történt meg, tehát nincs. nem kerül bele az életed krónikájába, amit végignézel hallopdrkor, vagy ha szerencsés vagy egy klinikai halál átmeneti állapotéban. Nem számolják. Nincs súlya, nincs értelme a végső "elszámoláskor".

Mert ott csak az számít, mit tettél, mit éltél és hogyan. Hogy mit tudtál.... ugyan már.

Ezt szerintem nagyon fontos megérteni, én nemrég értettem meg. Ezért fejezi be az ember előbb utóbb bármi keresését. Az igazságét is.

Nincs szándékában keresni, nincs szándékában kérdezni, nincs szándékában megfogalmazni sem.

Éli.

Namaszte

fehercsongor képe
Amíg a fátylakat bontogatjuk, addig a Tigris egy elmélet marad.
2011. március 15. kedd, 23:58 | fehercsongor   Előzmény

Azért addig is tud morogni vagy dorombolni . Másképp szólva : az angyalok ( belső hang , lelkiismeret stb . ) súgnak .
U . i . : Az életeken át tartó keresésbe belerögzült kutató sokszor a fátyol után a bundát is rutinszerűen lebbentené félre , ahelyett , hogy a hátára ülne , és repülnének a dzsungel fölötti fényben .
Namaszte : felacso

fehercsongor képe
Éli.
2011. március 16. szerda, 3:10 | fehercsongor   Előzmény

De nem mindegy , hogy a tudata mely szintek közt képes mozogni .
Az se jó , ha tartósan fönnreked , és nem érzékeli olykor a testi szint örömének fájdalmának totalitását , de ha nem tud néha feljebb emelkedni , akkor a rálátás hiánya fogja görcsössé tenni a mindennapjait . Namaszte : felacso
U . i . : Elnézést kérek , hogy miközben arról prédikálok , hogy a közöset kell nézni , mégis mindig az eltéréseket vakarom .

fehercsongor képe
" Nincs súlya, nincs értelme a végső "elszámoláskor". "
2011. március 16. szerda, 0:45 | fehercsongor   Előzmény

Hit dolga ez . Én biztos vagyok benne ( mitől is ? ) , hogy amikor elszámolok magammal , akkor minden gondolatommal , indítékaimmal , és nem csak a megtett és a meg nem tett cselekedeteimmel és következményeikkel kell szembenéznem . A tökéletesség csatáját már elvesztettem , de a megbocsátást is magamnak adja majd meg a bennem lakó lélek .
Namaszte : felacso
U . i . : Szellemi szinten is élünk , gondolatokkal is hatunk . Ha gondolataink a szél , akkor érzelmeink a színe - szaga - tapintása , és tetteink pedig a por , homok , amit görget és felkap és újra lehelyez .