Mit jelent számomra a spiritualitás?
Gondoltam egyet és megosztom veletek szívem fájdalmát, ami már egy ideje kínoz:
Mit jelent számomra a spiritualitás?
- A spiritualitás előtt még szabadon érezhettem, ami épp jött, vagy tetszett. A spiritualitás után csak a feltétlen szeretetet volt helyes éreznem.
- A spiritualitás előtt még szabadon élhettem az élet bármely eszközével. A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre.
- A spiritualitás előtt még volt szabad akaratom. A spiritualitás után csak Isten akarata lehetett szent a számomra.
- A spiritualitás előtt még semmi baj nem volt az egommal, és nagyon jól támogatott. A spiritualitás után az egyik legkárosabb dolognak lett megbélyegezve.
- A spiritualitás előtt még nagy hasznos és segítőkész dolognak bizonyult a gondolkodás. A spiritualitás után már csak az elmém korlátozó viselkedése lehetett.
- A spiritualitás előtt az elmém még az élet leghasznosabb ajándéka és barátja volt. A spiritualitás után már egy káros dolog, melynek kötelező volt az elhallgattatása.
- A spiritualitás előtt még ért valamit a szerelem, a vágyak, az álmodozás. A spiritualitás után ezek már ragaszkodásnak és gyengeségnek számítottak.
- A spiritualitás előtt még szabadon kritizálhattam, véleményezhettem, ítélkezhettem, ha valami nem tetszett. A spiritualitás után ezek csakis elfogadhattam, minden más a korlátolt ego-m megnyilvánulásai lehettek.
- A spiritualitás előtt még csak egy féle ember létezett, és lényegében mindenki egyenlő volt. A spiritualitás után már volt tudattalan ember, egoista ember, tanítvány és a Megvilágosodott ember lehetett.
- A spiritualitás előtt még bárki mondhatott nagy igazságokat, jó tanácsokat. A spiritualitás után csak a Megvilágosodottnak lehetett igazán igaza.
- A spiritualitás előtt még egyértelmű volt, hogy a valóság az, ami körülvesz és létezik, ami előttem van: a virágok illata, a szép tájak, egy erdő, az egész (fizikai) világ. A spiritualitás után mindez csak illúzió, és max. csak a földi létezés kezdeti velejárói lehettek.
- A spiritualitás előtt még szabadon gondolhattam, mondhattam valamire, hogy rossz. A spiritualitás után csak jót szabadott mondani mindenre.
- A spiritualitás előtt még lehettem gazdag, filmrendező, kreatív ember, bárki, aki akartam. A spiritualitás után csak megvilágosodott lehettem, és minden más csak az alsóbb szintű világi javak követése volt.
- A spiritualitás előtt még lehettem önállóan fejlődő, és tudatosodó ember. A spiritualitás után csak egy mester mellett fejlődhettem rendesen.
- A spiritualitás előtt a testem egy kiváló lehetőség volt az Életre, amivel lehetett azonosulni. A spiritualitás után a testem csak egy korlátozott, halandó és romlandó dolog volt, amit idővel el kell hagyni.
- A spiritualitás előtt még volt értelme az Életnek. A spiritualitás után csak egy szamszára lett, amibe nem szabadott újra beleszületni.
- A spiritualitás előtt még lehettem kiteljesedett, egész állapotban. A spiritualitás után csak fusztráció és feszültség lett az osztályrészem.
- A spiritualitás előtt még szabad ember voltam. A spiritualitás után már bilincsbe lettem verve.
- A spiritualitás előtt még lehetett az értelem, az elme, a gondolkodás, és az ego segítségével Teljességet elérni. A spiritualitás után ez már lehetetlennek lett megbélyegezve.
Hogy mit jelent számomra a spiritualitás?
Jelenleg az egyik sunyibb és legsúlyosabb mentális betegség, amit el tudok valaha képzelni egy embernek.
És miért foglalkoztam vele?
Mert irónikus módon egy két évvel ezelőtti Egyetemes Megvilágosodás élmény letagadhatatlanul köt hozzá. Mi ez, ha nem egy hatalmas paradoxon?
Vajon mi az Igazság?
Hozzászólások
113 hozzászólásSzerintem is így van Szeges,de azt vettem észre,hogy legtöbbször történik is valami,,katartikus'' élmény,aminek hatására kinyílnak az emberben ezek a csatornák,és el kezd tisztán látni hallani,érezni,gondolni...
És ha valakinek nincs része ilyen ,,élményben''az tudatosan is ki tudja nyitni ezeket a ,,csatornáit'',magasabb szintű érzékelését, látását.
,,Onnan'' nézve persze ez csak egy káprázat,álom,de amondó vagyok,hogy
amíg ebben vagyok,álmodjak már szépet,és ne legyenek rémálmaim:)))
akkor vesd bele magad totálisan , éld meg a teljességét . Merülj el a külső gyönyörűségekben , és hallgasd a belső zsongító zenét . Agyalni ráérsz később is . Üdvözlettel : felacso
Benne vagyok totálisan, megélem a teljességét és felfelé merülök agyalás nélkül...:D
Ne mondj ilyet felacso,hogy ,,külső gyönyörűség''.
Ez mind bennünk van ,mi látjuk így ,éljük meg annak.
Aki éppen depressziós például,az semmit sem lát abból,amitől Szeges a mennyekben van.
Ezek nem külső dolgok.Mint minden, ez is csak tőlünk függ,mi tapasztaljuk ilyennek,vagy olyannak:)
Ha nem bevonzanék , hanem prompt teremtenék , akkor a külsőlegesen is érzékelném , hogy belőlem ered .
A belső megélésem megváltoztatásával évekig kísérleteztem ( zavart a partnerem testétől való viszolygás , vágyni szerettem volna rá , mert szerettem .). Nem sikerült megváltoztatnom , úgyhogy gyakorlatice ezt továbbra is tőlem nem függőnek , közvetlenül nem irányíthatónak , vagyis külső dolognak tekintem , szűk keresztmetszetnek ,és épp ezért tartom nagyon értékesnek , értékesebbnek , mint az általam befolyásolható jelenségeket , vagy amelyekhez a hozzáállásomat meg tudom változtatni . ( Ugyanakkor nem tekintem abszolút értéknek , mert megtapasztaltam már , hogy milyen az , ha engem szerető , kívánó és általam lelkileg , emberileg is csodált , testileg meg szupernőnek érzékelt személlyel vagyok : képtelen vagyok olyan mértékben adni magam , mint amilyen mértékben kívánom Őt , és még egy szürke verebet jobban ellátok szavakkal , érzelmkifejezéssel , gyengédséggel , mint Őt tudtam .Ha bármikor át tudnám élni , hogy gyönyörű nő vagyok ,akkor nem vágynék a látása örömére , hanem egyszerűen megváltoztatnám az arcom, és a tükörbe néznék , vagy az első adandó partnert látnám a belső szemüvegen át számomra vonzóbbnak , mint amilyennek kinéz . Üdvözlettel : felacso
De hát most ugyanazt mondod felacso ,hogy tőled függ ,a te belső megélésedtől.
Te látod olyannak amilyennek,amiket a példákban leírtál,és te nem találtál megoldást,hogy
másképp láthasd.Pedig hát van megoldás,csak meg kellett volna keresned:)
Például a kedvesed teste.Ezt már többször is mondtad,tehát gondolom komoly problémát
okozott neked.
Szóval utána járhattál volna,hogy miért van ez az érzés benned? Milyen előítélet,vagy esetleg korábbi negatív tapasztalat válthatta ki belőled.Az ilyesmit tetten lehet érni,ha akarja az ember,és amikor rájön,hogy mi okozta,el tudja engedni a ,,viszolygását'',mert rájön,hogy nem is azzal a testtel volt igazán problémája.Csak utána kellett volna járnod:)
valami még rosszabbra találok . Akkor még nem volt kifejlődve bennem a félelem eseténi csakazértis akarásom . Üdvözlettel : felacso
"Lehet, hogy jelen volt körülötted a mindenségben, de nem tett semmit, te olvastad az általad kinyitott szemeddel, az általa is nyitott szemmel alkotott igazság adminisztrációját. Ha viszont meg nyitva van a szemed, akkor meg tökmindegy hogy olvasmányt tanulmányozol, vagy nem, mert mindenbe meglátod az igazságot. :) Szerintem."
Ez is igaz . De az is igaz , hogy vannak időszakok , amikor serkentőek lehetnek mások , inspirálóak .
Létező jelenség a kémiában a katalizátorhatás , amikor egy anyagdarabot beledobunk egy löttybe , amiben egymással vegyülni képes másfajta anyagdarabok remekül elvannak egymás mellett az édes semmittevésben . Ez a beledobott anyagdarab , ( a katalizátor ) viszont látszólag magához kötve őket tömegszexet indít el , aminek a végén a már összeragadt és így már egészen más minőségű anyagdarabok róla simán leválnak , és ez a párcsináló változatlanul kiemelhető .
Emberi viszonylatban is vannak ihlető személyek , és bárki által közvetített ihlető gondolatok . Ezek a már bennem meglevő szellemi ,gondolati , érzelmi töredékeket rendezik erőterükkel egy új minőséggé .Természetesen az én fogékonyságomon múlik , hogy a tőlük áradó akaratlan hatásokból és közlésekből milyen szintűre reagálok .
A másik példám a túltelített oldat : Egy folyadékban adott körülmények között csak egy meghatározott mennyiségű só oldható . Hűvösebb környezetben kevesebb . Ha egy , több sót már feloldani nem képes oldatot hűteni kezdek ,akkor a só kikristályosodik belőle . Lassan rázkódás mentesen hűtve mégis előállítható olyan oldat , ami több oldott sót tartalmaz , mint amennyit az adott hőmérsékleten képes lehetne, és már rég ki kellett volna belőle kristályosodni a fölöslegnek . Ilyenkor elég beleejteni egy icipici sókristályt , és látványos hirtelenséggel kristályosodik az eddig folyékony lé.
Volt olyan állapotom , amikor éreztem , hogy valami elindult bennem , gomolyog , de homályos , megfoghatatlan , megragadhatatlan , szinte még csak iránytalan indulat . Ilyenkor egy szó , egy dal , egy megfogalmazás , vagy érvelés sokszor formát ad ennek , feldolgozhatóvá , cselekedhetővé teszi .
Ez is más embereken keresztül érkezik .
A mesterek , megvilágosodottak ösztönösen vagy tiszta látásukkal tudatosan célozva már nem csak akaratlan hordozói ezeknek a fejlesztő lökéseknek .
Üdvözlettel : felacso
U . i . :Én pl.ezért is sündörgök ennyit ezen az oldalon mostanában is , mert bárki közvetíthet , és kapok is nagyon sok szóbeli gyönyörűséget .
Nade ott is a gomolygás vagy Te, annak kell előbb megjelennie. Amíg nem gomolyogsz, írhat akárki akármit, addig azt csak felfogod, memorizálod, aztán kész. De ha gomolyogva kapod el, akkor hopp tényleg formát ad mindennek, ami benned zajlik, és megihlet, inspirál :) De olyankor mondom bármi eléri ezt :) A gomolygás a lényeg, az az alapja. Erről beszélek, hogy nem egy könyv előtt várom, hogy na majd meggomolyogtat, hanem eleve magamat "gomolyogtatom". Mármint ez hülyeség így, mert amúgy nem csinálok semmit. Azon kívül, hogy gomolygok :D:D Na mindegy, ez nem fog menni :D Csak érti valaki :D A lényeg, hogy egyre többet gomolygok mostanában, és egyre viccesebb :D
Elsőként össze kell szedned magad, hogy élvezd az életet, erre gondolsz?
Nekem inkább az ellenkezője, ami működik. Hogy hagyom magam széthullani. Nem kapaszkodom foggal körömmel, hogy összeszedjem magam, mert akaratom ellenére hullok szét. Ez többnyire 100 %. Viszont ha tudatosan hagyom magam széthullani, akkor valahogy mindig úgy hullok szét, hogy a lehető legjobb dolog sül ki belőle. Egyszerűen képtelen vagyok már kordában tartani azokat a dolgokat, amiket eddig korlátoztam magamban. És inkább hagyom hogy széthulljon minden úgy ahogy akar. Az élet mindig helyesen rendezi be a széthullott darabokat a maga szisztémája szerint rendszerezve. Tudnod kell mindig a végét, aztán hagynod hogy darabokra hulljon az egész, és valahogy mégis az sül ki belőle, amit a végének "szántál" :) Igazából látom az embereken, hogy ez kívülről kicsit úgy néz ki mintha rátennék egy lapáttal mindenre, de nem, és pont ez a legviccesebb benne :D Egyszerűen csak nem zárom ki magam abból, ami történik velem, hanem tudatosan részt veszek benne. Na és ezeket a robbanásokat tényleg általában megelőzi valamiféle kis gomolygás. Szóval kezdem érezni ha haladok a robbanásig, és átadom neki magam.
Hagytam széthullani a társam , vélvén , hogy majd magasabb szinten rendeződik újjá . Elérhetetlen szintre ugrott , így azóta százszor is meggondolom , hogy magamnak megengedjem - e a széthullást , mint állapotot . üdvözlettel : felacsó
Jó -e vagy sem : másik sors .
Aki vallásos nevelést kap , az készen kap fogalmakat és értelmezéseket lelki tartalmakhoz , transzcendens jelenségekhez . Az Ufót így angyalnak vagy ördögnek észleli . A felszínt se ismeri még , de már a mély hajtóerőiről , szeretetről prédikálnak neki . Még igazán bele sem vetette magát a jelenségek felszínes megélésébe ,csupa vágy és semmi csömör , de már az Istenhez ( vissza ) kapcsolódásról hall . Érése folyamán önmegfigyelt érzelmeit erre az addig számára tartalom nélküli szellemi építményre , vázra futtatja fel . Előny , ha ez minőségi rendszer , mert akkor akár hamarabb és magasabbra is juthat , mint saját erőből.
Másik : Gyerekkoromban megcsapott a szerelmes dalokból áradó érzelmi erő , pedig hol voltak akkor még a kamaszkor elsöprő vágyai , gomolygó indíttatásai , érzelmi vulkánkitörései . A kifejezések , a leírt közhelyes helyzetek , érzelmek levegőben lógva és üres szavakként de kitartottak addig , amíg történések ,viselkedések , érzelmek megéltté nem tették számomra őket .
A gomolygás itt is formába futott bele .
Nagyon kevés jelenségre kellett utólag találnom szavakat , aminek pedig az lett volna az előnye , hogy az észlelést nem befolyásolja , és nem hív elő koraszülött érdeklődést .
Üdvözlettel : felacso
Ez nagyon jó ,ez a ,,gomolygás''!
Felvehetnénk a ,,spiri szótárba'' :)
Fellazítja a régi formákat . De ez sem tarthat örökké , egyszer véget ér , és akkor remélhetőleg magasabb szintű formába rezgünk tovább , az újabb feldobott , , felemelő és nyitott ,érzékeny állapotig . Üdvözlettel : felacso
Hát ezt annyira jól leírtad, csak dadogok itten...:) végre valaki értékeli az itt folyó energiacserét, nekem is erre jó leginkább azt hiszem, és már érzékelem, mikor katalizálnak engem, és mikor válok én katalizátorrá...
tök jó játék...:)
ez a kör meg Ademonnak köszönhető, jó kis energiákat indított el ebben a blogban..... :)
:))
Namaszte
Nekem a legtöbb mester szava ilyen tartalmatlannak tűnik, főleg amikor valaminek a hasznosságát elkezdik "tagadni". Én ebben a szövegben is csak egy egyéni nézőpontot látok, aminek nem sok köze van az Igazsághoz, pusztán valaki próbálja az Igazságot beleerőltetni :)
Maharsi nagy mester ide vagy oda, a legtöbb mester szavai mögött túlzottan is koncepcionális, egyhangú és üres dumát látok. És szerintem ezt ők is tudják :) Ha valaki próbálja az Igazságot koncepcionálni már megszűnik számomra igazságnak lenni; nem lesz más csap puszta elmélet. Abból meg végtelen sok van.
Nem kell becsapni az egót, nem kell semmilyen sebességre, módra kapcsolni, pont ez a szép benne. Én most kezdem megérteni azt, hogy mi is az, hogy csak figyelni magad. Analizálás, és elemzés nélkül egyszerűen csak figyelni annak a bizonyos egónak a megnyilvánulásait, és csodálni, hogy hányszázezerféle képpen képes arra, hogy megnyilvánuljon. Teljesen fölösleges az "uralmad alá hajtani", mert csak még eggyel több darabra töröd vele magad, mert uralkodni is csak az ego tud. Ha már uralkodni akarsz felette, ahhoz kell egy uralt, és egy uralkodó. Ő ver át téged, ha át akarod verni. Csak akkor nem ver át, ha te sem vered át őt, csak pusztán hagyod működni. Szép lassan kipörgi magát, aztán csak azon kapjátok magatokat, Te és az összes egód (bocsánat a többes számért, de szerintem mindenki egyet ért, hogy mindannyian többek vagyunk, míg nem válunk Eggyé), hogy basszus, szuperül együtt tudunk működni anélkül, hogy "egymást" bírálnánk. És ez nem csak egy emberen belül játszódik le így, hanem ember és ember közt is így működik. Mikrokozmoszok vagyunk tudod Te is:) Szóval élvezd az egódat, és ő is élvezni fog téged. Tudom a spiritualitás előtt ez ment, de addig mindezt tudatlanul tettük. Azzal hogy elengeded ezt a spiritualitást is, és elkezdesz tudatosan úgy élni, ahogyan azelőtt éltél, csak tudatlanul, komolyan mondom mükszik :) Ne érdekeljen a spiritualitás se, ne érdekeljen semmi se, érdekeljen "csak" a Minden! :) Ennyi :)
Köszi! :)
Magam is egyre jobban élvezem a társaságomat, aki most éppen és remélhetőleg véglegesen maga a gyönyörű Vénusz.
Így se rossz az Élet szerelmesen Szerelemben. Szerintem ez a létező legnagyobb spiri...:)
És nem is olyan nehéz, csak Hinnünk kell magunkban és abban, hogy minden úgy lesz jó, ahogy van...:))
Kellenek a mankók, ha épp nincs olyan energia szinten az ember. Vagy inkább essek el? :) Egyébként meg azt írom amiről érzem, hogy írnom kell. Végül is ezért vagyunk itt.
Igen!Ess el!
Engedd meg Magadnak hogy senki és semmi légy.
Érezd át hogy tudatlan Vagy.
Érezd át a kicsi vagyok,a tudatlan,a senki és semmi vagyok érzését,és tanuld meg ezt mind nem veszteségként megélni.
Ez csak egy állapot.Se jó se rossz.
Mint ahogy tudjuk is,nincs rossz és nincs jó,csak mi soroljuk be a dolgokat aszerint ahogyan érezzük magunkat töle. ;)
S amikor összeestél,és nem kellenek a mankók mert meglátod azt hogy a mankók csak arra valók hogy idöt vesztegessél,hogy tovább maradhass a Maja világában,akkor fel fogsz állni! :)
Megvilágosodott vagyok. Megvilágosodott vagyok. Megvilágosodott vagyok.
Ez is egy út. :)
Absolutely.
Namaszte