A te elméd még ügyesebben forgatja a szót, és használja fel a tudást önmaga ellen, mint az enyém...:) Ez nem baj, ez azt jelenti, okosabb vagy mint én, és azt is, h idővel önmagadért is jobban tudod használni ugyanezt a tudást. Sok mindent hárítasz (mint ahogy én is - más sok mindent :), mert úgy érzed, korlátozni akarnak.

pedig nem.

nyugodtan használd a hülyeségezést, tuti h én is használom, csak itt előadom a terapeuta főgurut..:) igazából itt ugyanúgy végső soron magának ír mindenki, amikor ír, még ha látszatra másnak is...:) Szóval én csak annyit írtam itt magamnak, válaszul a felvetésedre, hogy emberi dolog a hülyeségezés, ezért végső soron nincs sok értelme, bár elfogadható, sőt humoros is lehet. (Besenyő Pista bácsi és még sokan mások). De ha úgy éled meg és úgy érzed, nincs vele semmi baj. :)

Én annyit teszek hozzá a magam életében ehhez, hogy ha nincs sok értelme, akkor mi lenne ha kihagynám? És tudod mire jöttem rá? Hogy ha kihagyom, és utána nem a hiányérzet, csak az üresség van, a figyelem, hogy "na most akkor mi van....", nos, akkor már nem is érdekel a besenyő Pista bácsi féle műsor és még nagyon sok más sem.

De meg tudom engedni a világnak, hogy érdekelje.

Így találtam rá azokra a zenékre, amelyek kilépnek az emberi kategóriából. Már írtam is, igaz, csak egyet. De az ütős. :)))

Igaz, hogy angyalok vagyunk emberi köntösben (mint művész, hadd legyek most fennkölt), de idővel felismerhetjük az emberi köntösünk és azt is, h csak köntös. Levethetjük, vagy átalakíthatjuk, amit már látunk és érzékelünk belőle. Ez az, amiről ez az egész blog-felvetésed szól. Egy folyamat, és tényleg, fontos, h ebben a folyamatban jól tudjunk benne lenni, azt hiszem, ha jól értettem, ezért osztottad meg velünk a kételyeidet.

A válaszom ez: Tanuljuk meglátni és elválasztani magunktól a köntösünk ránk tapadt, ránk-égett részeit, és ha már látjuk, mint lényegében különálló ruhát, eldönthetjük, mit kezdünk vele. És addig is, megengedhetjük magunknak, hogy olyanok legyünk, amilyenek. Köntössel és tapadással együtt.....:)))

Most annyira jó kedvem lett, hogy megosztom veled egy másik dalom szövegét, amit nemrég írtam (ha minden jól megy előbb utóbb és remélem, nem is sokára hallani fogod hangszerelt mivoltával együtt...) "Mennyből az angyal" a címe...:) Hátha "felhangoló" hatással lesz rád is. :)

Mennyből az angyal én vagyok,
megszülettem látni a világot,
csillogó köveken táncolok,
Mennyből az angyal én vagyok.

Pók-szőtte hálóm bogozom,
hófehér Táltosom gondozom,
éjjelente holdas bálban mulatok,
fényes nappal álmaimban utazok.

(Refr.):
Csak játszom jászom az életet,
még nem tudom, csak tanulom az ízeket.
Bocsássatok meg, ha elveszek,
s ha rám találtok adjatok kezet!

Rossz kisördögök szerepét játszom,
fázó gyermekem pólyálom,
viszek a sírokra virágot,
meg rózsaszín felhőkbe villámot.

Varázslatos álmokat kergetek,
tévútjaim évezredek,
minden egyes gondolatom igézet,
de egyetlen mosolyban elveszek.

Refr.

Mennyből az angyal én vagyok,
de aranyszárnyon szállni már nem tudok,
ide esett mindenható szellemem,
s most igaz-látó szemeim keresem.

Mennyből az angyal én vagyok,
csillogó köveken táncolok,
tanulom, ember hogy legyek,
legyetek velem, jó szellemek!

Embernek lenni nehéz dolog,
de nem baj, mert a fényes angyal én vagyok!

Refr.

Szóval szerintem valahogy így áll össze ez a földi lét. :))

Namaszte

Eunuchok társalgása a szexről .- jutott eszembe . Egy az élet lehetséges megélései közül . Míg újdonság , addig érdekes , de rá is lehet szokni . Üdvözlettel : felacso

Állok a hegyem előtt és latolgatom: "na, akkor ez sem vált be, nem baj. és akkor????" Szóval egyrészt megkönnyebbültem, mert látom, h felismertem újra valamit, ami nem működik, ezen a zsákutcán sem megyek tovább, remélve, hogy a végén mégiscsak van egy lyuk.... nem kell többé sziszifuszinak lennem, mert megláttam, h eddig az voltam.

Okés. Na de akkor miiiiiiiiii????? a másik oldalon ismét azt érzem: már megint hiábavaló (vagy jórészt az) dologba fektettem az energiát, és a leginkább az zavar, h jottányit sem jutottam előbbre, és egyáltalán nem találtam meg a kulcsot, azt, ami végül beválik.

Már tökre nem érdekel, h mi az, esküszöm, bármire hajlandó vagyok, bármilyen gyakorlatra, vagy megfigyelésre, érzésre, vagy nem érzésre, csak megtalálnám már, mi az, ami kiemel a saját magam alatt vágom a fát-ból.

És úgy tűnik, a mesterek nekem sem elegek ehhez, még ha "igazuk " is van.

És ha valamit érzek, hát azt újra, újabb kétségbeesésem és megnyugvásom után, erősebben mint valaha, hogy igen igen igen van megoldás, és hogy bennem van és hogy teljesen egyéni és hogy VALAMI NAGYON EGYSZERŰ amit nem látok.

Egyszerűen tudom, nem tudom hogyan, érzem, minden zsigeremben érzem, szinte kiabál bennem. Itt vagyok! Fogj meg! Ragadj meg és használj fel! benned vagyok születésedtől kezdve! Használj! Tedd ezt minden nap, minden alkalommal, amikor nem vagy jól, és JÓL LESZEL!!!!!!!

Ez a valami az én igazságom, nem a volt pasimé, aki kanálhajlítgató gyógyító nagyon okos és nagyon tud, nem a Dalai Lámáé, de még csak nem is a legtisztább szívű Jézus Krisztusé és egyáltalán senki másé. csak az enyém, mert rólam szól, én szülöm meg, mert bennem rejtették el, csak tudnám hová a búsbüdös bánatba , és miért ilyen mélyre, h ennyi kelljen és ennyiszer megdögölni érte.

És még mindig nem tudom, hogyan leljek rá.

Most várok, mert nem érzek megoldásnak semmit. Semmilyen újabb olvasmányt, filmet, könyvet, beszélgetést, zenét, tennivalót, döntést, belső vagy külső megoldást, szerelmet, szeretetet, bölcsességet, ráérzést - egyáltalán bármilyen gondolatot, ösztönt, vagy érzést.

Azt hiszem legszívesebben nem csinálnék a világon semmit, csak ritkán énekelnék egy jót, oszt kész. Talán egy egy jó szex is beleférne még olykor... :)

Nagyon gáz.

Egy dolgot vettem észre ma reggel: a tavaszt. Ez klassz volt, csak egy pillanat, de felismertem márciust, és felismertem, h gyerekkoromban ugyanígy ismertem. És hogy más, mint mondjuk május. Érdekes volt. Kinyitottam az ablakot, és megcsapott, kidugtam az orrom és szívtam be a levegőt, meg a napba tartottam egy picit az arcomat, aztán mentem tovább a többi ablak felé. Aztán megint kinéztem, keresve, h ott van-e még. És ott volt. Nagyon érdekes. Azóta is ott van.

Namaszte

Spiridínó,most az egyszer kivételesen nem értek egyet veled,abban a kérdésben,hogy Ők
csak Látók,és nem ,,Szemnyitogatók''.

Igenis ,hogy Szemnyitogatók !
Akiknek kevés homok van a szemében és kellő alázattal ki tudja nyitni a szívét is ezekre a dolgokra,az bizony be tudja fogadni,amit mondanak,és csak az egyéntől függ,mit tud megvalósítani belőle.
Csak is tőlem függ,hogy mennyire tudom átadni magamat,és akkor be tudok fogadni bármit.Hiszen eredendően és potenciálisan birtokolnám ezeket a dolgokat,csak aktuálisan vagyok süket és vak.

A saját agyalásommal nem jutottam semmire,és gondolom ez senkinek sem újdonság:)
Nekem amik irányt mutattak:
a Védanta,a Szánkja,a Buddhizmus,a Tradiconalista szerzők,a Szolipszizmus ,mint filozófia ,Jézus tanításai,és a megvilágosodott ,megvalósult mesterek,mint Sankhara,Maharsi,és mások.
Azért kell ezt elmondanom,mert nagyon sokat köszönhetek nekik.
Nélkülük elmerültem volna ebben a new ages ragacsban,amivel elárasztanak minket...
Igenis ,hogy egy kereső embernek kell egy olyan biztos iránymutatás,ami mindig is az ,,úton'' tartja,és nem engedi,hogy az ember beleragadjon olyan dolgokba,ami pont ,hogy eltéríti Önmagától.

Szóval mindenki gondol,amit akar és tesz amit jónak lát. Én csak a tapasztalatomat mondom el. Én is voltam spirituális válságban,amikor már azt sem tudtam ,,hol lakik a jó Isten'',és voltak rövidebb ,,eltévelyedéseim'' is,meg mindenféle szenvedésem,meg minden olyan problémám,ami itt mindenkinek valamikor,és azt tudom mondani,hogy mindig ez volt a biztos pont,a biztos útmutatás,hogy visszataláljak önmagamhoz.

Azt mondod Spiri,hogy nekik sem hiszel.De én meg azt mondom,hogy azért nem,mert nem ismered ezeket a tanításokat.Ha az ember tanulmányozza a Szánkját,vagy a Védántát,
akkor jön rá,hogy hogyan is vannak a dolgok,mi a világ,és mi vagyok benne én,és hogy is van ez a dolog Istennel?
És ,hogy miért jó ez nekem? Mert eloszlatja a tévképzeteimet,felfogom az addig
felfoghatatlant,és ezek a legalapvetőbb dolgok ahhoz,hogy bármi ,,magasabb rendűt''képes legyek megvalósítani,hogy egyáltalán tudjam miről is van szó,és ne csak fantáziáljak róla.
Azokról a tanításokról nem is beszélve,amik praxist is adnak.Buddhizmus, Zen...és hadd ne soroljam,mert azért nem véletlen ,hogy általában ezek által lehetséges valóban elérni a megvilágosodást,és nem úgy hogy itt évek óta beszélgetünk róla:)
Nincs nekem ezzel sem,semmi bajom csak úgy éreztem ,hogy ezeket a tanításokat,és ezeket a Mestereket meg kellett védenem,mert én mindent nekik köszönhetek.
Ez nagyon sok,és mégis kevés még,de csak tőlem függ ,hogy mennyi lesz belőle.Viszont egy dologban biztos vagyok ,hogy nélkülük még mindig az ezotériában dagonyáznék,és nem hogy fényévekre lennék,mindenféle metafizikai megvalósítástól,de azt sem tudnám ,hogy mi az.Ha másért nem,már ezért is érdemes foglalkozni ezekkel a dolgokkal,hogy az ember legalább tudja,hogy ,,merre van az arra''.