Milyen az Igazság?
Ha megjelenne előtted az Igazság, akkor milyen lenne?
Hogy nézne ki, ha kinézne, milyen érzése, hangulata lenne ha lenne...?
Elképzeléseket, leírásokat körülírásokat várok. Lehet írni bármit!
Ha megjelenne előtted az Igazság, akkor milyen lenne?
Hogy nézne ki, ha kinézne, milyen érzése, hangulata lenne ha lenne...?
Elképzeléseket, leírásokat körülírásokat várok. Lehet írni bármit!
Hozzászólások
106 hozzászólásSzerintem akkor Isten jelenne meg,de biztos hogy emberi tulajdonságok alapján nem tudnám megragadni.Vagyis szavakkal nehezen lehetne elmondani,mit láttam,mit éreztem...stb...
lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal . A hamisság iszkolna belőlem a tekintetétől .Lelkem pőre csontváza nézne , ha nézhetne szemközt Vele .Legalábbis remélem , hogy maradna annyi tiszta lényegem . Üdvözlettel : felacso
Kösz Felacsó,hogy kisegítettél.Te meg tudtad fogalmazni:)
Nekem kicsit nőiesnek tűnt . Üdvözlettel : felacso
Hát ,ha már pólusokra bontanánk,akkor az már megint nem az lenne,amit keresünk:)
Az Igazság itt van körülöttünk, nap mint nap látjuk, érzékeljük a természetben.
A Csillagokban, növényben, állatban. Szinte mindenütt, ami nem emberi.
Bennünk is ott van, csak nem mindig vesszük észre...
És néha megcsillanhat a Kedvesed szemében is, s akkor boldognak érezheted magad...
Ilyen egyszerű, szerintem! :))
Keresni fogom ! Vágyat , titokzatosságot , elrévedést , bűbájt már láttam a szemében . Olykor huncutságot is. Esetleg bíztatást. De hogy ott is rejlhet ( rejtőzködhet ) az igazság , az eddig még fel sem merült bennem .
Üdvözlettel : felacso
U . i . : Talán mert mindig lejjebb véltem megtalálni .
Azért és érdekelnek a válaszok, mert már egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy miért is keresi itt mindenki az igazságot? Az egész ezo meg spiritualitás erről szól, de mi a lényeg?
Egyáltalán mitől Igazság az Igazság? Mi jelent ez a szó? Mert így sterilen ez semmit sem jelet egy keresés szempontjából, szóval Minek (?) az igazságát keressük mi? Először meg kéne határozni, hogy miért is jó az nekünk, ki mit vár tőle, miért fontos neki mire fogja használni?
Ez ugyanaz a dilemma, mint a Galaxis Útikalauz-ban az Igazság nagy kérdése, a válasz a mindenségre: 42. De miért? Tán rosszul van feltéve a kérdés... vagy nem is volt kérdés? Egyáltalán melyik szemszögből keressük vagy... he? :)
Csak úgy igazságként bármit fel lehet hozni, az előttem lévő monitornak is megvan a maga igazsága, pl. az, hogy itt van előttem, sötét színű... mennyi kell? :)
Szóval nem ártana tisztázni az alapkérdéseket, hogy egyáltalán tudjuk, hogy merre, hol, mikor, miért keressük! :) Vagy egyáltalán minek az Igazságát keresitek? Az életnek, a létezésnek, Istennek, Keregebugraszt-nak vagy tán a kakaós palacsintának???? :)
Ez a tipikus "vak vezet világtalant" eset...
Igazság, szabadság, önmegvalósítás, megvilágosodás... Ezek szerintem spirituális szempontból egymás szinonimái. De ha ragaszkodunk az igazság meghatározásához, akkor szerintem a következőképpen lehet meghatározni: Az igazság önmagad igazsága. Ha megakarod ismerni, önmagadat kell megismerned. Ha megismerted önmagad, akkor az igazság feltárul előtted, mint lét-tudat-üdv.
Ez Maharsi tanítása:
,,A tudatosság természete: lét-tudat-üdv''
Hát semmiképpen nem "lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal". Bár az érzékelés megváltozik. Valódi érzékeléssé válik. Nem csak időnként beszűrődik a valóság az elme kaotikus működésének réseiben, hanem totalitássá válik. Mindig most van. Egyszerűen csak történik minden. Átélhető, mert az idő nem létezik, az elme nem csapong. Mindent áthat a tökéletesen rend. Nem is létezik más. Körbe nézel és minden, amit tapasztalsz eleven és élő.
Na igen, ezt én már megéltem. Pont így. Csak ennyit akar mindenki? Ezért ez az egész? :D
(egyébként meg ez nem volt válasz a kérdésre)
mér', a "lenyűgöző és aranyló sárga, némi lilás illattal" tök jól nézhet ki.... :)
Szívesen találkoznék vele én is. :) Amúgy tuti, h büntibe vagyok idelent, mert ha varázshatalmam lenne, én nem bírnám ki, hogy ne varázsoljak egy csomó lenyűgöző és aranyló sárga izét lilás illattal ahova kedvem támad...:)))
Tök jó játék lehet ott lenni, ahol semmi sincs...... de bármi és minden, amit csak akarsz...:)))
Na ezért nem is annyira érdekes ez az egész "van e igazság vagy nincs és ha mégis mi az" - történet...:) Ez még olyan komoly dolog. A teremtés meg inkább humoros, szerintem. (de ez különvélemény :). Kedvencem, a Dogma című film ebben a műfajban. Láttátok? Szerintem az valószínűleg közelebb áll a valósághoz, mint az a sok komoly intellektuális elképzelés, kérdés és kétely, amiket itten együttesen görgetünk és manifesztálunk ezerrel ezen az oldalon.... (persze én is....-- ez is vicces... :)))
Remélem eljutok a Nagy Játszótéren Játszok Szabadon Ahol Látszik Hogy Minden Úgy Jó Ahogy Van és Minden Világos Már Végre - állapotba bele, mielőtt meghalok. :) De legkésőbb akkor...:)))
Namaszte
De jól tudod:)
Igazság, na, az nincs. :))
Úgy értem, nem létezik. :)
Namaszte
Kifejtenéd ezt részletesebben?!
Valóban nincs igazság? Akkor miről beszélünk, amikor ezt a szót használjuk?
Szerintem a leghétköznapibb értelemben az igazság az ami valójában van vagy történik. Maga a legigazabb valóság. Egy nyomozási ügyben mi az igazság? Hát ami valójában történt, nem? :)
Legkonkrétabban szerintem a jelen pillanat mindenestül, a jelen milyensége.
De persze megint kérdezem: Minek az igazsága kellene? :)
Ez az igazság dolog is olyan, mint a többi. :) Attól függ, milyen szinten, egyénileg, vagy kollektíven, elméletileg, vagy gyakorlatban, "közös igazságunkat" élve, vagy az igazságot kereső állapotban, ezen a bolygón, vagy egy távoli galaxis nézőpontjából, most, vagy mindörökké, vagy egy bizonyos időtávlatból szemlélve keressük találjuk, fogalmazzuk vagy éljük-e meg.
Abszolút relatív. És bár létezhet kollektív igazság is, csak időleges. Egyéni utak találkozásánál, amelyek azután egy idő múlva, még ha egy emberélet is, vagy akár az egész emberiség létezésének időszaka, továbbgördülnek saját útjaikon, más irányokat írva le, más igazságokat látva és megélve.
Ugyanaz a dolog ráadásul, másnak tökéletesen mást jelenthet. Az oroszlánnak az áldozata halálán, sőt megölésén keresztül vezet az éltető erőhöz az út. Akkor most hol itt az igazság? Sehol, és mindenhol. Az oroszlánnak az ölés az igazsága, mert az élete része, a gazellának meg a futás az életéért, mert az.
Ademonnal sem teljesen értek egyet, bár egy helyen magam is írtam, hogy aki a tolvaj, az a tolvaj, még hanem is derül ki, és ez egy igazság. De ennek is több szintje lehet, mert ha pl. nem derül ki, pedig tegyük fel, mindet elkövetnek hogy így legyen, az sem véletlen, és az Élet igazsága, h ha pl. valaki mást büntetnek, amiből valamit megtanul, erőre tesz szert még ha nem is tudja bebizonyítani az igazát, magasabb rendű, mint ami történt.
Az igazság az :)), hogy bármi történik, nem dolgunk azt feltétlenül és mindig átlátni és keresni az igazságot, pusztán talán időnként a magunkét, amely ugyanúgy változik, ahogy fejlődünk és haladunk az úton. Kiegészül, átlényegül megszelídül, megerősödik, stb....
És végső soron ez az igazság sem igazság, amit leírtam, mert ez is csak az én nézőpontomból született, most, ebben az életben, és erre vonatkozólag. Átmeneti, mint minden.
Talán a szellemi törvényekre lehetne leginkább kimondani azt, hogy igazságok, mint h pl. "egy dolog állandó ebben a földi életben, és az a változás". De ezeknek is csak addig van hatályuk, amíg éljük, vagy nem éljük őket. Gondolatok, amelyek vannak, akiknek segítenek. Gondolatok, és mint ilyenek, lényegében lényegtelenek az Élet szempontjából. :)
Mert az élet ott kezdődik, amit élni tudunk, és abban is végződik. A többi csak plusz. Dekoráció, ami segíthet, ha akarjuk.
Azt hiszem, a lényeg az, hogy végül le tudjuk tenni az összes elméletet, és filozófiát, okfejtést, és kérdést. Kételyt és analógiát, hitet és hiedelmet. Könyvet és egymás kérdezését: jó ez? igaz ez? A keresést: az igazságét, a valóságét, az istenét, önmagunkét, a helyünkét....stb
Azt hiszem ez a feltétele annak hogy valóban élni tudjunk.
Valami ilyesmit jelent a semmi "igazsága". Hogy valójában nincs semmi csak amit tenni vagyunk képesek (és ahogy), ami önmagáért beszél, tanít és old, de senki sem tudja megmondani senkinek, mi van, és mi a dolga, mi az igazság és hogy lenne jó. És az válik önálló, és teljes emberré, aki ezt ÉLI. (Nem csak tudja)
Ugyanarról a dologról mindenki tökéletesen mást gondol és más képet alkot önmagában. Ugyanaz a dolog annyiféle dolgot jelent a világban, ahányan felfogják.
Ez is egy igazság, ami talán az egyik "végső". De amit szintén túlhaladunk. Mint ahogy Newton igazsága igazság volt a maga idejében, és részlegesen még egy ideig talán ma is, de azóta már sok más fizikus igazsága túlhaladta és ledöntötte ezeket az igazságokat. Kiderült, hogy új igazság az igazság. :))
és tényleg. :)
U.I. A dolog pikantériájához hozzátartozik, hogy míg az igazság mulandó, változó és relatív a Földön, mondhatnánk, hogy az örökkévaló, az isteni, az önvaló és a többi viszont az egyetlen igazság, ami valóban az. Hiszen az nem viselkedik úgy, mit az előbb felsoroltak.Ezért mondta Jézus, hogy "én vagyok az út, az igazság és az élet."
csakhogy ez kimondva is, elmélet marad..:)) ez az egészben a legjobb. Ezért nem lehet igazság. mert csak a megélt igazság igazság, de az megint szubjektív lesz. :))
Ilyen az élet. Szerintem ezért van, hogy a megfogalmazás, a kérdezés, a keresés, a filozófia, az ezotéria, a belső képek.stb.stb igazából minden és bármi ami bármilyen szintű manifesztáció, nem az igazság, de még csak nem is valódi élet. Mert csak az, amit letettünk ide a földre, cselekedet, teremtés által, magukból, az az élet, az hordozza a hármasságot. A többi szó, írás, olvasás, gondolat stb, ami elszáll, és a tanulásunk végén el is száll, és a tettek lépnek a helyébe. Az élet.
Namaszte
Ezt a gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni, vagyis milyen a helyes magatartás és cél, és mi annak az igazsága?
Úgy, hogy nem úgy akarsz élni, hogy megkeresed az igazságot, ami szerint élsz, hanem úgy, hogy élsz, és azáltal találsz valami igazság-félére, ami azonban nem annyira fontos hogy megfogalmazd, mint hogy éled. Lépsz, és elesel, lépsz és megbocsátod. Aki él az vét, de senki sem él vétkek és tévedések nélkül. Másét nem dolgom látni csak ha a magam tanulását szolgálja. A sajátomat sem dolgom feltétlenül látni, csak élni és levonni a tanulságot.
nem mentjük meg magunkat semmitől az által, hogy elméletben próbáljuk meg először megérteni hogyan kellene élnünk, milyen igazságok mentén. csak segít, amikor feldolgozunk. de csak azért. hogy meg merjük tenni a következő lépést. A végén valami olyasmire jövünk rá, hogy csak lépnünk kell, egyiket a másik után.
A sorsban benne van, amit meg kell élnünk, és a buktatók, amiket szintén meg kell élnünk, ezekkel születünk a képességeink és a hiányosságaink által, ezek nélkül nem fejlődnénk, kár azon filózni, hogyan csinálhatnánk "jobban, többet, máshogy". Azok a feladataink, amik, azok a nehézségeik, amik. Kár, bármi külsőhöz mérni magunkat, az életünket, a képességeinket, bármilyen ideálhoz, okossághoz, igazsághoz, sőt, mesterhez, vagy bármihez.
Az igazságunk az, amit képviselünk. és az teljesen egyedi. Annyira, hogy ez az igazság is most az én igazságom, lehet h a tied teljesen más. De nem az a lényeg, h más, vagy miben, hanem az, hogy működik. :)
Namaszte
És mi alapján alakul ki az igazságunk?
Te nagyon kíváncsi vagy. Mire akarsz rájönni pontosan?
Képzeld el, hogy MINDEN LÉTEZŐ egy igazság.
Igazság, hogy itt gépelek és igazság hogy úgy érzem, fordulóponton van az életem.
Mi alapján alakul ki? Hát "én" alapján. Mit tudom én, de nem is érdekes.
Más igazságát nem tudhatom mert mindent "én" tapasztalok. Ezért nem is érdemes megkérdezni, legfeljebb meghallgatni, mert ha elmondja, nekem is szól. De amit elmond és amit én hallok, az két, teljesen különböző dolog.
Az életünk az igazságunk, a tetteink, és elhatározásaink, és a belső világunk, amiből kiindul az egész.
Csak mi magunk tudhatjuk, "igaz" módon élünk-e, mi a végső igazságunk, és nem is tartozik senki másra. Belőlünk indul ki, és az életünk sokféle kis igazságán keresztül belénk tér végül vissza.
Ami közben történik, az az érdekes.
Namaszte
Nos kutyasétáltatás alatt beszélgettem a szívemmel és azt mondta vigyázzak a spirituális elméletekkel és igazságokkal, mert nem jó irányba visznek, és nem teljesen az igazságot tükrözik. És nem kell minden elhinni még a megvilágosodott mestereknek se, még akkor se ha nagyon igaznak tűnnek amit mondanak. Ne a szavakban keresem a hitelességüket, hanem inkább az érzelmeikben.
Érdekes nem? :)
amiről a mesterek beszélnek ,szerintem az a szolipszizmus.
csak nem tudják érthetően elmondani
A " mindenki egy " - nek lehet egy értelmezése .Az a tudatállapot , amit megtapasztaltak , valószínűleg erre a felismerésre vezette őket .A megélése következményeként olyan erősséggel tapasztalhatták meg az ősközöst , hogy érzekelik ugyan a felszín különbségeit , de nem képesek végső valóságnak tekinteni azokat a maguk számára . Te , hogy viselkednél , ha a mozipadsorból (a többi szövegkönyvíró mellé ) beléphetnél a kedvenc filmedbe , és belülről tapasztalnád meg azt ? Magadat vélnéd az egyetlen valóságosnak a szereplők közül ? Üdvözlettel : felacso
álom világ,amiben különféle illúziók hatást gyakorolnak ránk,az érzelmeinkre,gondolatainkra,viselkedésünkre
de ha eltávolodsz ,elzárkózol előlük,akkor egy üres,vagy max észlelő tudat maradsz
és hogy a többi ember valós-e vagy csak szintén illúzió........
és mi a célja ennek
mi van utána
lehet hogy semmi
http://www.layakriya.hu/
http://www.youtube.com/watch?v=jkZ3np842Wk
Meg ez itt mind:)...
És egyébként érdemes lenne mindenkinek tanulmányozni a Szolipszizmust,-itt az oldalon-,mert ez
által érthető meg tökéletesen ,hogy ,,hogyan vagyok Isten ?'',és az egész megvilágosodás kérdése.
LÁSZLÓ ANDRÁS
Dr. László András: Criteria Traditionalitatis
László András: Néhány észrevétel az emberi élet időbeli tagoltságát illetően
László András: Halál és halhatatlanság
László András: Az élet és az életfelettiség elve
László András: Kultúra és szellemiség
László András: Prodinitiatio, initiatio et suprarealificatio metaphysica
László András: Az Isten és az Istenség tradicionális felfogása
László András: A szexualitás szakrális és profán arculata - aforizmák
Innentől már könnyebb a nyelvezet:)
http://www.bujiferenc.hu/
BUJI FERENC
Buji Ferenc: A misztika helye a vallásban
Buji Ferenc: Ami egyetemes és ami nem: néhány gondolat a katolicitás problémájáról
Buji Ferenc: Egy meghiúsult vita tanulságai
HORVÁTH RÓBERT
Horváth Róbert: Lét, létezés, létező
Horváth Róbert: A szellem fogalma
Horváth Róbert: A "távoli szerelem " metafizikája
Dr. Horváth Róbert: Egy abszurdum és skandalum, ami Nagy Misztérium
Horváth Róbert: A tudatosság fokozatai
Horváth Róbert: Isten-fogalmunk tökéletesítése
Horváth Róbert: Az exoterizmus és az ezoterizmus
BARANYI TIBOR IMRE
Baranyi Tibor Imre: Mágikus szolipszizmus
Dr. Baranyi Tibor Imre: A lét és a tudat egysége
Dr. Baranyi Tibor Imre: A tutaj és a túlpartra való átkelés
Dr. Baranyi Tibor Imre: A spirituális megvalósítás veszélyeiről
Baranyi Tibor Imre: A metafizikai Tradíció
Baranyi Tibor Imre: Néhány szempont a magyarországi egyházak minőségi megítéléséhez
TOVÁBBI SZERZŐK
Németh Norbert: Az Aranykor, mint a tudat eredeti állapota
Szongott Rudolf: A Fény
Szongott Rudolf: A transzcendens hatalom birtokosa
Hát itt mindenki elég jól elmondja amit hiányoltál....
mondás , hogy a szív szava megtévesztő .
Ennek ellenére én is inkább a szívemre hallgatok , még akkor is , ha az agyam másképp gondolná a dolgot . A mesterekhez én is alapvetően érzelmileg viszonyulok : a nekem nem rokonszenvesnek tűnőtől sajnos sokszor még azt is kétséggel fogadom , és felülvizsgálom , amiben egyébként azelőtt hittem . Üdvözlettel . felacso
Na akkor most mi legyen az irányjelző? Jobban esetleg nem akarnak még összezavarni minket? :)
Hogy jól kövessük a szív szavát, előtte meg kell érteni, hogy mit is akar a szív. Ha megértettük a lényeget, az igazságot, akkor már azt is tudni fogjuk, hogy melyik irány lesz a helyes.