ITT és MOST | Önmegvalósítás.hu

ITT és MOST

2009. június 26. péntek, 13:18 | Huszti Sándor -...

Légy jelen az életedben, légy jelen a pillanatban, legyél ITT és MOST! Sokszor halljuk ezeket a spirituális ajánlásokat, de pontosan mit isjelentenek ezek és hogyan lehet megvalósítani?
Mi a tapasztalatod a jelenlétről? Neked miben segített?
Miben mutat mást ez, mint a többi spirituális gondolat? Beszélgessünk az ITT és MOST -ról!

Te a jelenben vagy? Itt vagy?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Összefoglalná valaki, hogy mi is ennek a tanításnak a lényege?
2009. június 26. péntek, 13:34 | Huszti Sándor -...

Összefoglalná valaki, hogy mi is ennek a tanításnak a lényege?
Nekem csak saját tapasztalataim vannak, de kíváncsi lennék a nagy tanítók tanításaira is! (pl.: Eckhart Tolle)

Aditi képe
Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te
2009. június 26. péntek, 15:59 | Aditi

Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te tetted-e fel, de jól tetted! :) Nagyon köszönöm! Abszolút megvilágosító erejű ... annyira, hogy azóta elkezdtem megtapasztalni. Három éve tanulom az ITT és MOST-ot, de nem sikerült. Erre, mire elengedem az egész hóbelevancot, éppen a kórházban elkezdem megélni....

Sanyi, lehet, hogy rühellesz a kilóméteres levelem után (sajnos van egy ilyen rossz szokásom, hogy nagyon hosszú tudok lenni - már dolgozom rajta), de te kérdezeted, kinek van tapasztalata... és mit tesz Isten, éppen nekem és éppen most... Hát, ezen most itt vigyorgok egyfolytában... na, mindegy..

Szóval, ahogy Tolle is mondta, amíg keresünk, nem találunk. Amíg gondolkodunk, nem élünk meg. Amíg hárítjuk, akár tudat alatt is a fájdalmat, addig nem fogadjuk el a jelenlévőségét, és nem tud feloldódni, annál az egyszerű törvényszerűségnél fogva, hogy csak az elfogadásban tud feloldódni. A szeretetben.
Ugyanígy a pozitív töltések (vágyak), elrántanak a jövőbe, ha nem ismerjük fel és fogadjuk el e jelen-lévőségüket.

A különbség a között, amit te tanítasz és amit ő szerintem csak az, hogy te még sokszor (nem mindig) elemzéssel, felismeréssel viszonyulsz a dologhoz, így vagy képes továbblépni. Ez is egy út. Megtapasztaltam. De vannak olyan félelemek és vágyak, olyan mélyen a tudatalattiban, hogy nincs elég élete az embernek, hogy így feldolgozza. Talán ezért hoztam ezt a született betegséget. Amit a méhben raktál össze, ember legyen a talpán, meg jó fizetése, mire kielemezteti magából. Azon kívül nem is kaptam több időt. Nagyon nehéz szinten tartanom magam a meglévő tudatosságommal, pedig nem kispálya volt a tanulásom, meg amit eddig haladtam vele. Nemsokára itt a máj-átültetés, és nekem kész kell lennem rá.

Úgyhogy imádkozni kezdtem, egy másik lehetőségért, amiben oldani lehet MINDENT és tovább lehet lépni. Erre jött ez.

Egy nagy trauma után ráböbbentem: hát itt az életem! Mit kapálózok? Fáj? Meg kellemetlen? Hát Jézusnak nem volt az? Teréz anyának nem volt az? Mózesnek a Tibetieknek...a sivatagban ..És sok embernek, akiről nem is tudok nem volt az? Hát hol tisztelem én az életem, ha úgy gondolom, nem ez jár nekem? Ha másban keresem a megoldást, az élni tudás lehetőségét? Ha egyszer az életem a tudatom tükre, nézzek már bele... de ez nem elég. ÁT IS KELL ÉLNI. MINDENESTÜL ÉS TUDATOSAN.

És ez az itt és most. Élni az életünket, ami megadatott. Abbahagyni az elemzést, a tanítást. Az akarást. Mosolyogni. Elfogadni mindent, minden szinten. Bízni az életünk, a magasabb tudatosságunk (amit nem ural az elménk) irányításában. Bárhová is vezérel, bármilyen szenvedéseken keresztül.. A felettes énünk jobban tudja mi kell nekünk és a környezetünknek a megtapasztalásaink által.

Észrevettem, hogy amikor elfogadom a dolgokat (mint pl. most a kórházat), nagyon sokat adok a környezetemnek... a szavaim semmi ahhoz képest, amit az életeink egységének elfogadásában meg lehet élni... és az ajándékok ilyenkor jönnek... soha nem voltam még ennyire jó helyen, ha a kórházak viszonylatában, vagy az emberek kedvességének viszonylatában nézzük... egy csomó kis és nagyobb csoda történik...

Itt és Most: teszem a dolgomat, de közben figyelek és kapcsolódom a környezetemhez. És akkor megmutatják, mi a következő dolgom. Elfogadom a feladatokat és az ajándékokat és közben belül dolgozom a megélésen... és ez a lényeg, amiről kérdeztél:
Éppen az élmények az emberek, a teremtett dolgaid megélése, átélése, elfogadása által tisztíthatod meg magad. De nem úgy, hogy változtatsz, befolyásolsz. Csak úgy, hogy a belső megélésen változtatsz.

A belső eltávolodást (félelem) átváltoztatod elfogadássá, az által, hogy átöleled az érzést, anélkül, hogy elemeznéd. Szereted. Elfogadod, hogy megjelent, jelen van veled együtt. Csak vagy. és minden érzésed is van veled együtt. Így a félelem átváltozik szeretetté, egységgé, a ragaszkodás elengedéssé, szeretetté. Fokozatosan, egyre több megélésben...

Az átváltozás végén azt tapasztalod, hogy csak a jó marad meg. Az öröm. és összekapcsolódik a másik dologban jelenlévő szép a tebenned jelenlévő széppel. Nagyon nehéz erről írni, mint ahogy Tolle is mondja ezt. Ő nagyon sok szép energiával adja át ezt a videókon.

Ezért lehetséges, hogy semmit sem kell tenni. Főleg nem gondolkodni. Amit gondolni kell, vagy megfogalmazni, azt úgyis felajánlja az élet, mert dolgod. (Mint ahogy mots nekem a "véletlen", az inspiráció. :) Persze én is szakaszosan élem. Egyszer meg van és fenn tudom tartani, aztán jön egy félelem és kiránt. De már felismerem és Tolle módszerével dolgozom rajta. Nem akarom tudni, miért félek, mi az oka. Csak átölelem a fájdalmam, és elfogadom, és a jóra figyelek. Mert az élet azonnal felkínálja a lehetőséget, hogy ne kelljen tipródni...

Azt hiszem ez a fényes úton való járás. Ha engedsz annak a vágyadnak, ami a hiányaid miatt merül fel benned, hogy pótold az örömeidet, ha magad akarod íly módon megszerezni az örömeid, azok valóban csak időlegesek lesznek, utána üresnek érzed magad. Ez a karma útja. csak arra tanít: a vágyadat összetévesztetted a jeleneddel. A vágy a jövőre irányul. A jelen elfogadja a jót és a rosszat is. És az örömöket, a örömök forrásait tálcán kínálja. Adják. Ingyen. Én így tanulok három éve. Mert ha a jelenben vagy, és elfogadod minden külső és belső dolgával együtt, oda teszik a rosszat, hogy kitisztítsd, és a jót, hogy tudj élni. de azt átélheted! Sőt az a dolgod, hogy örülj neki! Így lesz az öröm egy a boldogsággal!!!

Nem falból írok. Azelőtt mindenem megvolt. Családom, életem. Munkám, hivatásom. Fiatalabb koromban még egészségem is. Aztán hirtelen az egész fenekestül kifordult. Szinte mindnent elveszítettem, pedig mindig jószívű, engedelmes, tehetséges, és okos is voltam (nem azért hogy fényezzem maga, de még szép is). Három diplomám van, és sok barátom, kapcsolatom volt. Igaziak, mélyek. Akkor miért történt mindez? A betegség elvette a testem szépségét, az életerőmet, és fokozatosan elkezdte felmarni az egész életem. Hihetetlen erővel küzdöttem. Így utólag. Az utolsó csepp véremig. Tizrnnégy évig. Akartam. Akartam élni. Szörnyű volt.

Eddig kerestem az okokat. Rájöttem: fölösleges vádolni magam, és mehetek vissza az idők végezetéig az ok-okozat szövevényes világában, és sohasem találom meg a választ, miért történt. Mert nem is kell tudni, mi miért történik, legfeljebb csak átmenetileg. A magyarázat egyszerű: mire tanított? Hát arra, hogy a jelenben legyek. ott nincsenek kérdések. csak válaszok vannak. Igenek. És öröm. És életerő.

Miért? Mert valószínűleg csak így tudom elfogadni azt a töméntelen mennyiségű és minőségű változást, amin át kell mennem. Miért kell átmennem? Nem lehet pontosan tudni. de az életnek célja van minden változással. Csak az elme nehezen viseli el. Főleg, ha mondjuk baleset ér, és elveszíted minden végtagod, meg mondjuk nem tudsz többet beszélni.Akkor ki vagy ahhoz képest, aki voltál? És hogy "elemzed" ki magadból?

Az Itt és Most bekapcsol az Univerzális tudatba. Abba, hogy minden egy. A te életed az én életem. A szeretet köti össze az életeket. Abból való minden. A bennünk élő szeretet tudatos megélése az Itt és Most. Az életünk elfogadása, a bennünk élő magasabb intelligencia vezetésére való hagyatkozás. Más szóval az életünkbe, a sorsunkba vetett bizalom tudatos megélése. Ami azt jelenti, elfogadjuk. Ezáltal megéljük a szeretetet, és kitisztulnak a töltések. Ez egyben a kiút a Szamszarából is...

Aki tudatlanul éli meg a sorsát, újabb karmákat gyárt, mert menekül és ragaszkodik a saját teremtései tárgyihoz. A tanulásunk csak annyi, hogy ezeket a félelmeket és ragaszkodásokat el tudjuk engedni, és a harmóniát, az egységet éljük meg a megtapasztalásainkban. Ennek a tudatos módszere az Itt és Most, amikor belül tisztítjuk a megéléseinkben felmerülő töltéseket, az által, hogy elfogadjuk és elengedjük őket. Megjelenik a szeretet.

Ezért írtam az előző párbeszédben, hogy minden boldogság, csak a megélésen múlik. És hogy aki alázatos, a kis dolgoknak is belülről örül, és a rosszat is elfogadja elemzés nélkül. Szívvel. Ez a Jézusi út. Ő is ezt tanította. Mivel a külső és a belső világunk egy, ha megtisztítjuk a belső megéléseinket, és megtapasztaljuk hogy minden szent, nincs jó és rossz, az csak a megélés illúziója, választhatunk. Választhatjuk a jót, a szentet. Az örömet. Ez az ember ajándéka Istentől. Hogy ily módon megélhetjük egységünket a külső világgal, vagyis MINDENNEL. ÉS MEGLÁTJUK A VALÓSÁGOT.

This is the ultimate teaching...

Megint hosszú voltam. Bocs. Az elragadtatást még tanulnom kell mederbe terelni. Ki is fáradtam, pedig ügyelnem kéne az egyensúlyra!

Mindenkinek kívánom az Itt és Most boldogságának megtapasztalását, a szeretet varázslatát erre a szép napra, és az összesre!

Namaszte

Aditi

Hatar Beatrix képe
Elfogadás....
2009. június 26. péntek, 16:55 | Hatar Beatrix   Előzmény

Mindent elfogadni jó? Vagy kell?
Az életem nagy részét olyan elfogadásban éltem, hogy tanítani nem lehetett volna jobban.
Aztán történt valami ami ki billentett hál isten ebből az állapotból.
Érdekes mód komoly máj és epe problémáim voltak a nagy elfogadásban.
Ami azonnali műtétet igényelt volna. El is fogadhattam volna nem tettem.
Magamba néztem és megoldottam a problémáim.
Nem vagyok híve a mindent elfogadásnak, mert menekülés is lehet....
Használom az elfogadást, de mértékkel, mert ezt is tudni kell mikor van ott a helye.
És mikor van annak, hogy szembe nézzek a saját esetleges gyengeségeimmel, tegyek és megoldjam az életemet.
„Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”
Szerintem itt a lényeg.

Aditi képe
Elfogadás: a szeretet a kulcs
2009. június 26. péntek, 18:40 | Aditi   Előzmény

Az elfogadás is csak egy szó. Az illúzióvilág része, ezért kettős természetű. Magyarázhatod így és úgy. Értheted millióféleképpen. A lényeg a megélés mögötte.

Az elfogadás nem azt jelenti hogy hagyod hogy átmenjen rajtad a kamion és mosolyogsz hozzá. Attól valóban májbeteg meg epebeteg lehet az ember. Egyszerű. Mert valódi elfogadás és elengedés (szeretet) helyett elnyomja, befojtja a rossz megéléseit. Persze tudattalanul. Az enyém annyira nem volt tudatos, hogy ezzel születtem. Képzeld csak el. Azt lehet mondani, szinte esélyem sem volt meglátni, mit teszek magammal, hiszen számomra ez a fajta létezés volt a természetes. Mert így születtem és így éltem. Elfojtott tudattartalmakkal, alul-működő májjal. Hat hetesen megoperáltak. Senki sem hitte hogy túlélem.

És túléltem. Kevesen élik túl, mert olyan nagy erő kell hozzá, és mert tudatosságra kényszerít. És a legtöbb embernek nincs bátorsága, vagy erős szíve végigjárni ezt az utat. Jézus azt mondta: 25 százalékotok járja végig... Én is tudatosulásra kényszerültem. De a kitartásom, az imáim meghozták a gyümölcsöt. Meg akartam érteni, mi történik velem, és miért. Mi a célja, amivel megválthatom a szenvedéseimet. Mert hittem az életben. És megkaptam a válaszokat.

Most már értem, hogy elfojtottam mindent és hogy a májam egy csomó nem tudatos elfojtás színhelye. Amit az anyámmal közös testben kaptam... És elkezdtem dolgozni azon, nagyon nagy erővel, hogy kitisztítsak minden dühöt, fájdalmat, félelmet. Én a legjobb példa vagyok erre. Mert a májam azonnal jelez, ha az egóm elvinne. Nincs kecmec. Mások kecmecelhetnek egy csomót, meg magyarázkodhatnak spirituális módon is. A dolgokat mindennel meg lehet magyarázni. De ha én indulattal élek, olyan rosszul leszek, hogy arról koldulok. Ha félek, ugyanez. A vágyak útját nem járhatom. Mert már nincs annyi életerőm pazarolni. A félelmekét sem.

Rászorít az életem a valódi elfogadásra, a valóság látására. Arra, amiről írtál, hogy azon változtassak, amin lehet. És felismertem, hogy ez a belső megélés. (Az én életemben legalábbis már csak ez maradt. Nem részletezem, de ne ítélj el. A legnagyobb tanításokhoz a legnagyobb feladatokat kapod. Akár mindent elveszíthetsz.) Rájöttem, hogy hálás lehetek ezért a májért, mert hihetetlen tudatosságot ad a belső megéléseim megváltoztatása által. És alázatra tanít. És az a leggyönyörűbb az egészben, hogy amikor megélem a valódi elfogadást, az egységet a világgal, az valami hihetetlen földöntúli és mégis itt és most megélhető csoda.

És olyankor jól vagyok. Tele vagyok örömmel. Mosolygok, és nem fáj semmim. Egy olyan májjal, ami alig él. Aki ránéz a leletemre, hihetetlenkedve néz rám. Orvosok.

Szinten tartom magam ezzel a tudatossággal. És érzem, minél többet tudok elfogadni a világomból olyannak, amilyen, vagyis minél több félelmet és vágyat tisztítok ki, annál jobban vagyok.

Ez az élet csodája. A szeretet elfogadás. Tudatos elfogadás. Az Itt és Most gyakorlása.

Egyébként Tolle nem mondja, hogy "nézz szembe a gyengeségeiddel". Mostanában a vád és önvád programja körül forgott sokat az életem. Rájöttem, hogy azért vádoltam az életet és másokat, mert belül vádoltam magam. Ezt is hoztam, hála Istennek, hogy ezt is feloldjam. De a lényeg most jön: amíg számon tartom, keresem és fellelem a gyengeségeimet stb, addig elválasztom magam tőlük. Tudat alatt vádolom magam.

Az első lépés valóban ez. A tudatlanságból kivezető út része a kérdések és válaszok szakasza. A felismeréseké, a dolgok elkülönítéséé. De a megoldás nem ebben van. hanem az egység megélésében. Ő is azt mondja, lásd és vedd tudomásul a létezését. Figyeld. Aztán öleld át. És a benned élő hatalmas és örök szeretet, a Mindenható Erő feloldja. Minden fájdalmad (testit is, lelkit is), bánatod, vélt bűnöd, gyengeséged....stb. Minden rosszat és mindent, ami elránt a jelen bátor és tiszta szívű megélésének valóságából.

Ezt értem elfogadás alatt..

Nem mindegy, ugye? :)

Namaszte

Aditi

Hatar Beatrix képe
elfogadás folyt...
2009. június 26. péntek, 20:22 | Hatar Beatrix   Előzmény

Nekem ez most nem eléggé tiszta itt.
Induljunk ki a példádból.

Rákos beteg rögtön elfogadja a tényt. Ebbe benne van az is, hogy meggyógyul és az is, hogy meghal.
De egy másik személy nem az elfogadásból indul ki, hanem a harcból.
Ő ezt szűri le a saját életére és ezt a tanítást tanulja.
El kezd harcolni és tételezzük, fel legyőzi a betegséget.
Lehet az egész életében elnyomott fél volt, és életében először megtanul harcolni, és ezáltal millió tapasztaláshoz jut.
Amit be épít és tovább visz az életébe. És életének leghálásabb tanításaként emlékszik vissza.
Pedig ő nem az elfogadásból indult ki, és akkor és ott nem az elfogadás volt számára a tanítás.
Mégis tanult, tapasztalt fejlődött, és tudatossá vált.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Cselekvés egoból, lélekből és a nem cselekvés
2009. június 27. szombat, 12:39 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Kedves Hajni!

Nekem úgy tűnik, hogy mégsem teljesen tiszta benned ez az elfogadás dolog. Egyik mondatoddal azt írod, hogy feltétel nélküli elfogadás, a másikban pedig mégiscsak cselekvésről írsz:

"elfogadó állapot tehát az, amikor elfogadod a jelen pillanatot olyannak amilyen, és nem próbálsz változtatni rajta.
azt mondod:rendben van, beteg vagyok. mindent meg fogok tenni amit csak kell azért, hogy meggyógyuljak."

Amikor elfogadunk valamit annak, ami, akkor abból nem fog születni motiváció, hogy utána mindent meg akarjunk tenni a megváltoztatásáért! Ha elfogadod, hogy beteg vagy, akkor elfogadod a betegségedet és a következményeit is.
Elfogadod, hogy szenvedsz, kínlódsz, fáj és esetleg meghalsz vagy éppen meggyógyulsz. Ezzel jár egy betegség, ezt fogadod el.


Fentebb meg még a beletörődést is belekevered ebbe:

"... a harc ellentéte pedig a beletörődés."

Lehet, hogy a beletörődést összemosod az elfogadással?

Van itt harc, gyógyulni akarás, elfogadás, beletörődés.
Hogy egy kicsit rendszerbe rázzuk ezt a sok fogalmat, nézzük onnan, hogy egy helyzethez kétféleképpen tudunk viszonyulni:

  1. cselekvéssel,
  2. és nem cselekvéssel.


Ha cselekvéssel viszonyulunk, akkor az a cselekvésünk fakadhat a lelkünkből és fakadhat az egonkból is.

A lelkünkből kétféle cselekvés fakad: döntés és elfogadás.

Mivel a jelenlegi életutunk pontosan a lelkünk döntése, az válogatta össze ezeket a feladatokat erre az életünkre, ezért amit még lélekből tehetünk, az az elfogadás. Ez nem is lenne nehéz, hiszen a lelkünk bármit képes elfogadni, az elfogadásnak inkább az egonk szokott gátat vetni!

Az egonkból fakadó cselekvés lehet:

  • harmóniában a folyamattal: például az öngyógyítás önismeret által.
  • diszharmóniában: akarás, küzdelem, makacsság, begubózás, beletörődés, belenyugvás...


A harmonikus hozzáállásnál
, az ego végigmegy egy megismerési folyamaton, ami által megérti, hogy miért történik mindez vele, mit kell ebből tanulnia, mit kell és mit nem kell megtennie. Cselekednie és elfogadnia is kell, mindent aszerint, hogy bevégezze a lélek által megtervezett fejlődési utat, az életútját.

Ha jól fejlődik, akkor egyre tudatosabbá válik és közben felismeri, hogy a saját léte sem valós, pontosan saját magát kellene elengednie, mert Ő a legfőbb problémaforrás! Ezzel az önfeladással térünk vissza Önmagunkhoz, a lélekhez.


A diszharmonikus hozzáállásnál az ego küzd, harcol, amíg el nem fárad, bele nem törik, és végül úgyis áttér a harmonikus hozzáállásra.

Vagyis az ego útja lehet rövidebb vagy hosszabb, mindenképpen az elfogadással és önfeladással fog végződni!


Fontos megjegyezni, hogy a beletörődés és a belenyugvás nem azonos az elfogadással, hiszen ezekben nem történik igazi befogadás a szívbe. Ezek az elme játékai, hogy ne kelljen elfogadni, mert nem képes rá az egonk, de feladni sem akarja önmagát!


Ha nem cselekvéssel viszonyulunk
egy helyzethez, akkor nem teszünk semmit sem, sem kívül, sem belül. Ez egy teljesen passzív állapot, még elfogadás vagy beletörődés sincs benne.
Tapasztalatom szerint ilyet természetes módon nem szoktunk "tenni", de szándékkal elő lehet idézni.

A nem cselekvés tulajdonképpen egy abszolút elfogadás, mert abban még azt is elfogadjuk, ami akkor történne, ha nem gyakorolnánk elfogadást!
Egy bizonyos spirituális szinten ez is jó valamire, de erről most nem írnék, mert nem ez itt a lényeg.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Amiket írtam az elfogadásról, saját tapasztalatból merítettem.
2009. június 27. szombat, 20:16 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Amiket írtam az elfogadásról, azt saját tapasztalatból merítettem, ezért is vagyok szinte biztos abban, hogy az elfogadás nem kelt utána cselekvési szándékot!

Istent valóban nem lehet leírni, de ez itt nem jó példa, mert én nem Istenről vagy az elfogadásról írtam, hanem arról, hogy mi történik akkor, ha valamit valóban elfogadunk. Az elfogadás utáni folyamatot írtam meg, a saját tapasztalatom alapján.

Elfogadom, hogy neked más a véleményed erről. Hogy melyikőnknek van igaza, azt meg majd a tapasztalásunk úgyis helyre teszi idővel!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Szerintem Te nem a valódi elfogadást tapasztalod.
2009. június 27. szombat, 20:27 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nem akartam leírni, de úgy érzem, mégiscsak úgy korrekt, ha megteszem, hiszen Ti is őszinték voltatok hozzám:
Szerintem Te nem a valódi elfogadást tapasztalod, hanem csak egy ahhoz közeli folyamatot, ami még megenged egy kis csúsztatást.

Véleményem szerint, emiatt van ez a nézetkülönbség közöttünk.
Neked még belefér az elfogadás utánra egy "de", nekem pedig nem.

Gondolhatnák az emberek, hogy mi a fenéért vitázunk mi most ilyen apróságokon, de szerintem ezek a dolgok nem is olyan aprócskák, hiszen alapjaiban határozzák meg a filozófiánkat, gyakorlásunkat és így az egész fejlődésünket is!

Ezért fontosnak tartom, hogy akár mi, akár a többi olvasó helyére tegye, hogy pontosan mi és mennyi az elfogadás.
Én ebben a kérdésben is a véglethez ragaszkodom, nem hagyok kibúvót, kivételt, lehetőséget az eltérésre!

Ha így túl kíméletlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnik a feltétel nélküli elfogadás, akkor nem a magunknak szabta elvárásokból kell alább adni, hanem tovább kell fejlesztenünk az elfogadás képességünket, hogy felnőjünk a feladatra!

Aditi képe
Iiiiiiiiiigeeeeeeeeen Sanyi!
2009. június 27. szombat, 21:01 | Aditi   Előzmény

Hadd idézzelek most én téged.... :

"Ha így túl kíméletlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnik a feltétel nélküli elfogadás, akkor .................... tovább kell fejlesztenünk az elfogadás képességünket, hogy felnőjünk a feladatra!"

És ez ííígy van!!!!

Erről írok ott, eggyel lejjebb (ha lejjebb), az előbb küldtem be...

És még a Szerelem, szerelem c. írásomban. Ajánlom figyelmedbe, hogyan lehet az ego-nénit megzabolázni egy témában éppen ezzel a módszerrel.

Nevezetesen azzal, hogy tovább tágítjuk a tudatosságunkat, és újabb ego-palántákat gyomlálunk ki.
De fontos, hogy előtte fordítsunk a történeten azzal, hogy feladjuk az álláspontunkat....

Ez a kulcs... Mert csak akkor látjuk meg önmagunkat, ha elveszítettük.... így működik az Univerzum..

Sajnos...

vagy nem :)

El kell döntenünk, hogy mit látunk a másikban. Az egonkat (azt, ami más), vagy önmagunkat!!

Aditi

fircsi képe
hhhmmmm......
2009. október 07. szerda, 10:52 | fircsi   Előzmény

Szerintem a tudatosság, az az....elveszíteni, leépíteni, megtalálni, vágyakozni, vagy szándékozni, akarni nem akarni..Ez az EGO. A MOst-ban mindenki egyenlő és jelen van ugyanakkora arányban és tudatosság nélkül. Ez az EGO nélküliség pillanata. Mert nem tudod és nem emlékszel rá, nem fűznek hozzá érzések és nem beszélsz róla. Nem fűznek hozzá szándékok és nem akarod, nem félsz és nem örülsz. Hát akkor miről beszélünk mint tudatosság? Ha akarod ha nem akkor is tőled függetlenül VAN.
pusssz!!!

Aditi képe
Szeretlek, Hajni... :) De azért ne reagálj... Tudod, az is csak
2009. június 27. szombat, 21:22 | Aditi   Előzmény

Szeretlek, Hajni... :)

De azért ne reagálj... Tudod, az is csak az ego.

Nehogy véletlenül azt hidd, nem vagy tanító. Nagyon is az vagy. Csak ne reagálj.

És szeretnélek emlékeztetni rá, hogy megmutathatod bárkinek ... még az interneten keresztül is...., mert a szavak valójában nem kellenek.... ezt is meg lehet tanulni...

Van kedved kipróbálni? :)

Namaszte,

Aditi

Aditi képe
Energia-áramoltatás
2009. június 27. szombat, 21:32 | Aditi   Előzmény

Nagyon egyszerű. A kapcsolódás a titok. :) Mint mindenhez. Az itt és Most. A szeretet tudatos áramoltatása. Akkor is, amikor írsz......

Emlékszel, amikor nagyon tetszett neked, amit írtam? Annak egy része is így született. A Flowban..

Átmennek az energiák.

Van egy írásom, az Istenről, itt, valahol, ilyen kérdésre válaszolva..

keresd meg. Azt tiszta transzban írtam...

majd még beszélünk!

Puszi!

Aditi

Aditi képe
Elfogadás= itt és most, hamis elfogadás = ego néni
2009. június 27. szombat, 20:45 | Aditi   Előzmény

Kedves Sanyi és Hajni!

Hát, ez olyan bonyi, hogy megmondom őszintén, csak másodikra ment át... (Már a tisztázó írásod, Sanyi). Pedig én sem panaszkodhatok, ha elmefutattásról van szó...:)) ami egyébként nem mindig káros....

De ebben az esetben hajlok az egyszerű megoldásra, és továbbra is Hanjival rezgek egy húron.. :) (Ezek a képzavarok, mi van ma? :)

Megjegyzem, ez megint az a bizonyos pont, amit egyszer csak leteszünk..., amikor úgy döntünk: na ez vagyok én.... és már nem befolyásol semmi. nagyon érdekes, ahogy erre tanítasz ebben a blogban. Varázslatos. Remélem, te is látod... :)

Ugyanakkor elolvastam az írásod másodszor is, h értselek, és ne úgy reagáljak, h azt hiheted, nem értem az álláspontod. Mégis azt mondom: amíg az egót táplálod, soha nem lesz vége!!! A spirituális utat járóknak ez a tipikus csapdája. "Fejlődünk. Haladunk. Még több tudást szerzünk." Ahogy Tolle is mondja, ezek mind-mind az egóhoz adódnak hozzá. És az ego nem attól adja fel a harcot, az irányítást az életünk dolgai felett, hogy már eleget tud. Az ego soha nem tud eleget. és nem is lehet átminősíteni. Mert hamis képet láttat velünk a világunkról.

Az egot felismerni kell. Erre való az önismeret. Megtanulni látni magunkat kívűlről: jé, én ezt tanultam a világról, hogy ilyen.... :) ÉS AZTÁN FÉLRETENNI. Pont ahogy József Attila mondta: azért tanulunk, hogy utána elfelejtsük.

Az egész személyiségünk az egónk. Mert én ilyennek látom magam, meg téged, te meg olyannak ugyanazt a dolgot... Akkor kinek van igaza? Senkinek. A dolgok olyanok amilyenek. Első lépcsőben elég, ha elfogadjuk, hogy a megéléseink (Ami a személyiségünk függvénye) máshogy láttatja velünk a dolgokat. de aztán, második lépcsőben képessé válunk olyannak látni őket, amilyenek. De csak az egység megtapasztalásában lehetséges ez.

Továbbmegyek: egész kultúránk az egónk. Mert a kultúrák is csak abban különböznek, amilyenek. Legjobb példa erre a vallások és az istenek. Van az önvalónk, amiből minden előáll, ebből való nő és férfi, országok, hegyek, kultúrák, színek. Minden. Erről ír a Védák, a Biblia, a Tao, a Tarot. Ezt nevezik Jehovának, Istennek, Krishnának, Nirvávának, Napistennek, meg még van ezer neve. A forma más, de a megélés mindenkit ugyanoda vezet: az elfogadáshoz. A különbségek helyett a közös természetünk, az egy-ségünk megtapasztalásához. És ahelyett hogy irtóznánk, vagy félnénk, minősítenénk, vagy bármi más módon elválasztanánk magunkat egymástól, amit az ego tesz a tanult sémák alapján, isteni énünk (tudatállapotunk) megélésével gyönyörködni vagyunk képesek egymásban, önmagunkban. Mert tudjuk, hogy mindenben önmagunkat tapasztaljuk. Ezzel lehet gyógyítani, felemelni másokat.

A dolgok természete az, hogy ami elválaszt, az az ego. Bármi, ami elválaszt. És az a jó az egészben, hogy ez mindenkinél tök egyéni. Ezért kell, hogy a saját utunkra találjunk és ezért igaz a mondás: annyi vallásnak kellene lennie, ahányan vagyunk. És szépen megférnie egymás mellett.. és a végén, mégis mindenki ugyanoda jut. Az egység megtapasztalásához. Önmagához, aki mindenki mással egy.

És akkor rájössz, hogy nincs olyan, hogy a te életed, meg az én életem. Akkor képessé válsz az igazi szeretet adására úgy, hogy mégis önmagad maradsz. Mert amiből adsz, nem lesz kevesebb az által, hogy adsz, hanem azonnal feltöltődik újra. Mint a kosár hallal. A bőség szaruja.

Ezért kellenek a mesterek. A világ működését leleplezni az ego hamis illúziója előtt. És megmutatni az ego csapdáit. De aztán te jössz... :) és ez a keményebb része. Be kell fejezni a kutatást. Mert rájössz, soha nincs vége. Az ego világa ugyanúgy végtelen, mint a szellemé. A végtelen sötétségben való körbe-körbe járás. Pont mint a Szamszarában az életeké. A dolgok kicsiben is olyanok, mint nagyban. (Fraktál-rendszerű világ-szerkezet). Az elme végtelen módon be tud csapni téged. Csak hogy ne kelljen átadni a kormányt. És amíg gondolkodsz ott, ahol nem dolgod, be is fog.

A felesleges gondolkodás (amit természetszerűen nem tudod, melyik az és melyik nem) felváltására, a kormány átadására tanít az Itt és Most. Ettől függetlenül továbbra is meggyőződésem, hogy mester nélkül nem lehet legyőzni az egót. Persze vannak kivételek.

Namaszte,

Aditi

hermess képe
Szándék
2009. október 07. szerda, 10:13 | hermess   Előzmény

Bocs, hogy ide piszkálok utólag, csak most tévedtem erre blogra. Valahol már szóba került ez részemről, talán segit valamit az "elfogadás" vitában:

Szerintem az elfogadásnak csak a múltra szabad kiterjednie a jelen pillanatig, de azt már nem szabad magába foglalnia - azokban a dolgokban, amiben változást szeretnénk. A pillanat ugyanis örök. Ha az elfogadás kiterjed rá - akkor az is folyamatossá válik, és ahogy Sanyi írja később, ebből nem indulhat el cselekvés. Így lesz belőle beletörődés.

A jelen pillanat már a kezdete kell legyen annak az érzelmi potenciálnak (vágynak, szükségletnek), ami a változás kívánt állapota felé mutat. Ez a változásra irányuló, kétely nélküli szándék az, ami a cselekvést képes elindítani. A működő szándék mindig a MOST-ban gyökerezik. Ha nem ezt teszi, akkor csak álmodozás.

Aditi képe
Kedves meridiana!
2009. június 28. vasárnap, 14:08 | Aditi   Előzmény

Nagyon köszönöm! :)

Itt és Most
2009. július 05. vasárnap, 16:30 | admacs   Előzmény

Köszönöm...

Aditi képe
És ez így van!!!
2009. június 26. péntek, 18:48 | Aditi   Előzmény

Köszi Hajni. Te egy tudatos ember vagy. :)

Aditi

Hatar Beatrix képe
Tudatosság?
2009. június 26. péntek, 20:06 | Hatar Beatrix

Ne haragudjatok most felmerült bennem a kérdés aki nem Eckhart Tolle tanításának követője az tudatlan?
Tehát aki más utat választ jár az a tudatosság hiányában, szenved?

Aditi képe
Minden tanítás (is) egy!
2009. június 26. péntek, 20:34 | Aditi   Előzmény

Te kis lázadó Skorpió... Hát persze, hogy nem! Csak felismertük a dolgot, mint működőt az életünkben.
És egyébként hozzátenném, hogy egy olyan működőt, amiről Jézus, Buddha, a Tibeti lámák, az Egyiptomi Tarot, és még sokan mások is tanítanak, tehát valószínűleg nem csak blabla.

Ettől függetlenül minden igaz mester azt mondja: ne higgy nekem! Vizsgáld meg! Találd meg az utad!
Érdekes módon a végén mindenki ugyanoda jut. Csak másik úton. Ezt szokták a hegyi ösvények metaforájával ábrázolni. Ezért mindegy, melyik utat választod.

Mind egyek vagyunk. Csak máshogy.. És éppen ez a jó benne... :9

Úgyhogy most alkalmazom a tanítást: "Tégy úgy, mint Buddha, és Buddhává válsz!"

Ne higgy a szemednek! Próbáld ki! Nézz utána! És mutass újat! Alig várom... Nagyon érdekel minden új... :)

Egyébként a Skorpióknak egy dolguk van, amivel megválthatják a sorsukat. (Vagyis kiléphetnek a karmákból): felfelé nézni. Ezért szurkálják magukat, meg másokat. Hogy rávegyék magukat arra, hogy merjenek a szellemi világba merülni. Ezt csak a lázadás feladásával lehet.

Ez egyébként nem csak a Skorpiók dolga. Messze nem. Én is csak most ismertem fel, mennyire lázadó voltam. (és nem is tudtam róla, jókislány módjára azt is jól elfojtottam.)

De te, ha dupla Skorpió vagy, valószínűleg ez fontos információ, és még nagyobb felszabadítóerővel bír.

Mindegy melyik utat választod. Csak fogadd el. Keress egy embert, akiben bízol, hogy átvezessen a hídon. Az ego csapdáit nem lehet vezetés nélkül megtanulni felismerni. Kezdetben nem. Olyat keress, aki már átjutott és tudod szeretni. Az segíteni fog. Ha valóban akarod, bevonzod.

Namaszte, A.

fircsi képe
Az ITT és MOST senkinek sem a tanítása, tanító nélkül is létezik
2009. október 12. hétfő, 16:57 | fircsi   Előzmény

Én személy szerint senki tanításait sem követem. egyszerűen mindenből kiveszem ami az enyém. És honnan tudom, hogy mi az enyém? Sehonnan. Hagyom hogy elérjen és kész. Nem vagyok tudatos, mégsem vagyok tudattalan. Senki sem taníthat meg arra ami Én vagyok, engem.

Erre mindig rá kell érezni.
pussssz

Hatar Beatrix képe
Utak...
2009. június 26. péntek, 22:34 | Hatar Beatrix

köszönöm a válaszaitokat.:-)

Azt írod ez a legrövidebb út. A többi is jó de vagy hosszabb vagy drágább stb....
Egyértelműen mered állítani, hogy ez így van? Honnan van a bizonyosság, hogy ez az IGAZSÁG és ez a legrövidebb?
Vagy csak számodra az?
Minden út Rómába vezet ahogy a mondás is szól.
Vannak rövidebbek, hosszabbak ahogy írod egyetértek.
De ez szubjektív tapasztalás, hogy mit minek nevezünk.
Ami neked hosszú lehet nekem rövid, ami neked rövid lehet nekem hosszú.
Tehát mindössze egyéni tapasztalás, és akkor már nem is biztos, hogy ki lehet egyértelműen jelenteni,hogy az a legrövidebb.
Mindenkinek meglehet a maga legrövidebb útja. Ami nem feltétlen egyezik. De a vége mégis ugyanaz.
:-)

Aditi, megmosolyogtattál /pozitív értelemben véve/ és ezt köszönöm:-)))
Egyelőre még nem érzem, hogy kell találnom valakit, aki átsegít a hídon.
Fogom a jó isten kezét és a sajátomét.
Hátha kéz a kézben sikerül átkelnem azon a bizonyos hídon.
De fent tartom a tévedés lehetőségét.

Aditi képe
Vajon melyik út az út? Van -e olyan, h az én utam?
2009. június 27. szombat, 15:05 | Aditi   Előzmény

Kedves Beatrix!

Lehet, h csak én keresem mindenáron a legrövidebb utat... ezzel elgondolkodtattál. Ugyanis folyton úgy érzem, nincs időm... olyan régóta tartott a tudatlanságom, a betegségnek való kiszolgáltatottságom, hogy amint felismertem, vannak más lehetőségek is száz kézzel kaptam utána. És rossz szokásom, h mindent egyszerre akarok megoldani...

Repülni szeretnék, mint a Nagy Vörös Sárkány.... elementáris erőket érzek magamban, amiket, mint egy ronda, penészes, fekete, ősrégi dugó bezárva tart a palackban a betegség, (az egóm, mert a betegség is ott van).

Azt hiszem arra jó ez a módszer nekem, hogy az Univerzális energiákra kapcsolódjak. Ha képes vagy átélni, hogy akár csak egyetlen pillanatra mindent szeretettel ölelsz át, jót, és rosszat, egészséget, betegséget, földit, és szellemit, démonit és angyalit, a létezés egész Mindenségének határtalan végtelenül sokas formáját és tartalmát.....ha ezt megtalálod ott belül és összekapcsolódik mindennel itt kívül... szóval ez leírhatatlan, de akkor olyan energiákra kapcsolódok rá, hogy tudok élni.

Merthogy egyébként mindenhez energia kell. Még a gondolkodáshoz, elemzéshez is. A kérdések feltevéséhez is. A kinezológia, családállítás,,,stb, igénybevételéhez is. Én meg még enni sem tudok. Asszem már megtanultam ennek is egy részét a tudatosságommal pótolni. (Ezek után nem kételkedem, h tényleg létezik fény-evés...) Minden, amit egy másik ember csinál, nálam problémás. Mert nem tudok annyi energiát nyerni, mint amennyit elszív a máj. Legalábbis hétköznapi módon nem.

Megfigyeltem, h az ego úgy működik, h ha az ember nem tud megoldani egy dolgot, van egy energiahiány az életében egy bizonyos területen, akkor, még ha nem is menekül el előle, és kielemzi, meg akar segíteni magán, más területekről vonja el az energiát, hogy ezt meg tudja tenni. Az emberek többsége így működik. Még az asztrológusok is úgy adnak tanácsot, hogy megnézik a rossz és jó fényszögeket, és elmondják, hogyan csoportosítsd át az energiáidat, hogy jobban élhess. (Ez egy fajta ilyen módszer). de ez még mindig azon a körön belül gondolkodik (figyelitek a szót?), ami az asztrális, született meghatározottságon belül (a sorson, azokon a kötéseken, amit a sors, vagyis a karmák jelölnek ki) mozog.

Lehet, h így lehet jó karmákat teremteni, jobb, jószívűbb, elfogadóbb életet, de kilépni a sorsunkból, teljesen levenni a karmákat, kilépni a leszületések körforgásából nem lehet. Márpedig bárki, aki ránézett valaha radixomra, először dobott egy hátast, majd pedig közölte, h annyi kötést, és rossz fényszöget hoztam le, hogy ez az átcsoportosítgatás nem megy... Még a korai halál is benne van a képletemben, hogy ne unatkozzak. :) (Ez egyébként egy olyan betegség, amibe már régen tényleg bele kellett volna halni... :) De van egy dolog, egyetlenegy: a spirituális úton való felemelkedés. (Ez is benne van a képletemben, a legjobb helyen!) Ez mindent felülírhat. Mert egyetlen dolog ír felül mindnent, a karmálkt, még a dharmát (születet életcélt) is: a legmagasabb rezgés, a teremtő rezgés tudatos használata, megélése, átélése, és kiterjesztése. Ezt híyvják a keletiek isteni tudatállapotnak.

Azt hiszem, bár nem tudtam, de ösztönösen, a szellemem által vezérelve ezt kerestem. És nemrég megértettem, hogy ez ITT van. és Most. A pillanatban benne. Ugyanakkor ez egy bizonyos tudatállapot, nem csak bamba belefeledkezés egy adott dologba. A pillanatban sokféle tudatállapotot át lehet élni, a koncentrációtól, a meditációig, a konteplációtól a bambulásig... Az Itt és Most - ban be tudsz lépni a Mindent átható térbe, ahogy Tolle mondja. Vagyis el lehet érni megfelelő figyelemmel és gyakorlással, hogy az Önvalóddal egy állandó kapcsolatot teremts. Az önvaló, a szellem, mivel a harmadik világ része, bekapcsolódik a Mindenség szellem-világába. Így az egyén számára átélhetővé válik a szellemi megélésen keresztül a mindennel való egység megélése. Ez a legtisztább szeretet. Az a szeretet, amelyik összekapcsol mindent, és mégis Önmaga. Valami ilyesmi.

Hozzá kell tegyem, nagyon szerényen, hogy egy dolog tudni, meg hogy már sikerült, és egy élni.
de mindig jó írni róla, mert segít tudatosítani.

Az utakról még annyit, h nem tudom miért kellett nekem ennyi utat megismerni, de ez is a zsigereimben volt, most már tudom. Sokáig szenvedtem tőle, mert azt hittem, csak egyet kell követni. Amikor az az ember, aki elindított át a hídon, elhagyott, összeomlottam, és ez volt az egyik ok: úgy tűnt, a szellemi utat is el kell engednem, és én el sem tudtam elképzelni, hogy lehet, máshogy is, mint egyetlen ösvényen a mesterem nyomában járni. Nem kell nekem Buddha, jó, Jézus is, vagy az egyiptomi út, amin elindultam, mondtam, csak hagyjatok menni. De az élet nem engedte. Sokat harcoltam megint, nagyon sokat, de aztán kénytelen voltam elfogadni. Más utak után néztem. Mindegyikből kaptam ajándékba egy szeletet.

Most úgy tűnik, sajátot építek. Megyek fel a hegyre, és egy óriási lombírtóval vágom az erdőt, és csinálom az ösvényt. Nagyon nehéz, és folyton elvágyom, és arra gondolok, biztos velem van a baj, túl önfejű vagyok, azért nem tudok elfogadni más utakat. De az élet folyton visszaterel. Mert egyik sem megoldás a dolgaimra önmagában. Pl. Nem vonulhatok el egy kolostorba gyakorolni a meditációt egy életen keresztül. Valószínűleg az is megoldás lenne, és tudom, hogy élni tudnék májcsere nélkül is így. Az egóm már megadta magát, és el tudnám fogadni. Részben azért is vagyok itt a kórházban, hogy egy kicsit kipróbáljam. Tök jól megy. Azelőtt nem bírtam a magányt. Most gyógyít. ...... De van egy fiam. A többi utat nem írom le, miért nem működik, de hasonló a helyzet. Valami miatt önmagában egyik sem volt elég. Majd kiderül.

Addig is vágom az ösvényt. És gyakorolom éppen azt a gyakorlatot, ami segít. Meditációt, önelemzést. Itt és Most-ot, szeretetet. Elfogadást. Imát. Az érzelmek tisztítását, sírást, sírást, mindig mindenhol, ahol rám jön. Ítélet-mentességet, a gondolat-tisztaságát. Zenét. Örömöket. Bizalmat az Élet erejében. Az intuíciómra hallgatást. Meghallani az angyalok suttogását a csendben. Ilyeneket. Biztos van még sok az arzenálomban. Majd egyszer talán írok egy könyvet... Ha már túl vagyok a nehezén... és el is hiszik, h ér valamit...:)

Na, sziasztok! Szeretlek benneteket!

Namaszte

Aditi

Csizike képe
MOST élsz?
2009. június 27. szombat, 1:42 | Csizike

Miért fontos a JELENBEN élni?

Mert csak

MOST élsz

Élsz?

Mire vársz?

Nincs mire várni. ;-)

Ez nem a főpróba...

Ez már a darab...

A Díszelőadás... ;-)

A Premier...

Egyszer és utoljára...

Egyszer és Mindenkorra...

Hát csak élj!

És légy Teljes.

Örömteli.

Mert csak MOST élsz...

MOST vigyázz, hogy jól csináld...

Az Idő múlik...

És nincs mire várni.

Vagy MOST, vagy soha...

Ami elment... már nem jön vissza... talán soha...

MOST élsz.

Most élsz?

http://www.youtube.com/watch?v=0bx7blXygrc&feature=related

Csizike ;-)

Csizike képe
Minden MOST kezdődik el
2009. június 27. szombat, 2:56 | Csizike

Miért fontos a MOST-ban, a JELEN-ben élni?

Mert igazán minden ami van, létezik, mozog, az MOST van.

És így MOST teremtesz...

MOST ebben a Pillanatban teremted meg a Jövődet... a Következő Pillanatodat...

Minden MOST kezdődik el...

http://www.youtube.com/watch?v=H67fS6Tje9Q&feature=related

Vagy Itt és Most, vagy Soha és Sehol...

;-)

Van egy zen buddhista kérdés hármas...:

Ki, ha nem én?

Hol, ha nem itt?

És mikor, ha nem most?

Úgyhogy ha bármit tennél, de halogatnál... tedd fel magadnak a kérdést...

És ez tudatosítja benned... hogy Igazából Nincs Mire Várni...

Mert Mindig Te leszel az, akinek megcsinálja...

Itt és

MOST.

Nincs menekvés... ;-)

Önmagad elöl sehová sem bújhatsz, rejtőzhetsz el...

És ez amennyire "fájdalmas teher is lehet akár néha" annyira felszabadító is... ;-)))

Szóval Minden Itt és Most történik Veled...

Minden MOST van, ami Valós.

Minden MOST kezdődik el...

Itt legyél... és ne ott... Oda majd megérkezel... ;-)

Erre a Pillanatra koncentrálj és összpontosíts...

MOST csak ez van...

MOST ez minden kincsed... ez minden vagyonod... amivel kezdhetsz valamit és "gazdálkodhatsz" (vagy garázdálkodhatsz... ;-)

Szeretettel:

Csizike ;-)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Miért fontos a MOST-ban, a JELEN-ben élni?
2009. június 27. szombat, 13:24 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Mert nem is tudsz máshol élni, akárhogyan is igyekszel! A gondolataiddal és érzéseiddel emlékezhetsz az elmúltra, kivetítheted a képzeteidet a jövőre, de akkor is csak a jelenben maradsz!

Ezért az Itt és Most -ban élni nem nehéz és nem is könnyű, hanem egyszerűen lehetetlen másként csinálnod!
Hibás ennek az ideológiának a megfogalmazása, hiszen nem arra akar rávenni, hogy a jelenben élj, hanem arra, hogy a jelennel foglalkozz, ide irányítsd a figyelmedet!

Tudnátok Nekem valamit arról mondani, hogy miben változott az
2009. június 27. szombat, 17:57 | Nagy Edit2   Előzmény

Tudnátok Nekem valamit arról mondani, hogy miben változott az életetek, azáltal hogy nem foglalkoztok a múlttal, nem elemeztek, nem gondolkodtok, hanem csak a jelen pillanatot figyelitek?

Sikerült valamilyen gátatokon, blokkotokon átjutni, és feloldani?

Köszi:
Mackó

érzelem megfigyelés
2009. július 02. csütörtök, 17:05 | Nagy Edit2   Előzmény

Én akkor nem tudom az érzelmeimet megfigyelni, ha valami félelem blokkolja azt. Ugyanis ha meg tudom/tudnám figyelni, akkor valami olyannal találkozok ami valamilyen szinten megrázó. Félek ezzel az élménnyel szembesülni, mert valami olyan változást hoz az életembe, amiről azt gondolom, hogy nem tudok vele mit kezdeni.

Egyébként amikor mégis sikerült ezt megfigyelnem, mert úgy voltam vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, akármi is az, szembenézek vele, akkor sokszor olyan dolog jött, ami egy pillanatra "kiütött", de a másik pillanatban rájöttem, hogy ez a mostani énemnek nem porbléma. Ott a régi 10-20 évvel ezelőtti énem nem tudott vele mit kezdeni, de most már nem olyan nagy durranás.

Üdv:
Mackó

Feliratkozás Hírlevélre