Mit kerestek, mit akartok? :)
Egy ideje olvasgatom, az írásokat, kritikákat, véleményeket és egyre jobban felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon itt hányan tudják tudatosan, hogy mit is akarnak valójában?
Sokszor szembesül azzal az ember, hogy egyes vélemények le/fel vannak emelve/húzva, de úgy érzem mintha háttérben nem lenne semmi érdemes, ami miatt több igazságtartalma lenne az egyik embernek, mint a másiknak. Egyszerűen elméletek és tapasztalatok ütköznek, kereszteződnek, összefonódnak mégsem jut sehová a dolog, mert a jelen és a valóság az mégis csak kint van, és nem itt a blogon. Mintha a fától nem látnánk az erdőt :)
Mi a célja a győzködésnek? Mi a cél? Megvilágosodás, szeretet, felszabadulás boldogság, és efféle gondolatok, általánosítások, nem beszélve a betanult közhelyekről mint pl. a "nincs célom", "nem akarok semmit"? A leghétköznapibb értelemben mit is akar mindenki itt, mi az ami hiányzik az életéből amiért megéri néha éles vitákba menni és egy igazságot magyarázni? Vagy esetleg annyi, hogy szeret itt lenni, beszélgetni, elmélkedni... ez is lehet egy válasz.
Tegyük fel, mi lenne ha kiderülne, hogy valójában csak belső és külső tapasztalatok félreértéséről, félremagyarázásáról van szó? Mi lenne a reakció? Vajon hányan lennének itt képesek arra, hogy meggyőzően és tudatosan ellentmondjanak maguknak, csak úgy? :)
Hozzászólások
72 hozzászólásBizonyosságot a bizonytalanságban, megfoghatót a megfoghatatlanban, értelmet az értelmetlenségben.
Szót a csöndben, szóban a csöndet.
Válaszokat a kérdésekben, kérdéseket a válaszokban.
Álomban a valóságot, valóságban az álmot.
Ellentéteket, melyek kifejezik egymást?
(de szép mondat)
:)
Akár.... :)
vagy nem. :)
Azt, hogy hogyan lehetünk boldogabbak, szerintem leginkább az életből tanuljuk meg. De ez is az élet része végülis, hogy itt gondolatokat és tapasztalatokat cserélünk. Én egyrészt tanulok az itt olvasottakból, azzal, hogy elgondolkodok rajtuk. Másrészt az a célom, hogy ha valamit leírok, az hátha segít másnak is, mivel nekem segített. A tapasztalatok a legfontosabbak szerintem, de jó azért megállni, elgondolkodni, elemezgetni, és ezt egymással megosztani.
A másik, ami miatt nagyon szeretem ezt az oldalt: egyszerűen a közösség miatt. Itt is találtam barátokat (köztük Téged is Ádám:), és már ezért megérte önmagában. És emiatt sok jó élményt ad, amit nem is kell tovább magyarázni. :) Szeretlek Titeket. :):):)
Én is csodálkozom most Ádám azon amit írsz,mert én pont ellenkezőleg tapasztalom a dolgokat itt.
Nekem olyan érzésem van sokszor ezzel az oldallal mintha olyan lenne,mint egy élő organizmus.
Szerintem nagyon is előrevivő dolgok történnek,persze ha az ember kimondottan tanulási szándékkal,és kellő alázattal van itt jelen. Akkor szinte nap mint nap történnek apró csodák.
Úgy gondolom,hogy akik arra használják az oldalt amire való, azoknak nagyon is megéri itt lenni.
Szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel,mert sokszor látom amikor köszönik egymásnak a véleményeket,hogy mennyire segített egyik másik hozzászólás XY-problémájában.
Időnként összezörrenünk,de figyeld meg ,hogy milyen eredmények vannak utána mindig.Tehát a balhé is megéri,mert minőségi változásokat hoz.
Én biztosan nem lennék itt,ha ez nem lenne kimagaslóan jó és hasznos oldal.
Soha sehol nem voltam még,maximum szétnéztem,de mentem is:D
Még H. Miki fórumában írogatok,de összehasonlíthatatlanul többet vagyok itt,pedig az nagyon jó fórum,
válogatottan jó emberekkel,és mégis mindig itt lógok örökké.
Ennek pedig oka van. Punk-tum!!!
Ezt hogy érted? /egy kicsit bővebben,hogy én is értsem,ha lehet:D ...például.../
,,Tegyük fel, mi lenne ha kiderülne, hogy valójában csak belső és külső tapasztalatok félreértéséről, félremagyarázásáról van szó? Mi lenne a reakció? Vajon hányan lennének itt képesek arra, hogy meggyőzően és tudatosan ellentmondjanak maguknak, csak úgy? :)''
Mi az dolog, viselkedés, magatartás, módszer vagy eszköz, tudatszint, amit helytelenítenél, vagy elítélnél? Esetleg anti-spirituálisnak gondolnál?
Hát nem nagyon ítélkeznék mások dolgai felett,de nemrég volt pl. egy blogja Karma Tseringnek ,amikor Karmatörlő azt írta neki,hogy ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés. Nem szó szerint,de ez volt az értelme,és én helyeseltem,mert leragadtak az ,,etnikumnál'',miközben a spiritualítás volt a téma /is/.
Szóval az úgy sehogy sem jött össze.
Sok minden lehet anti-spirituális,lehetnek tanítások,vagy egyes praxisok,vagy csak bizonyos viselkedések,
pl. vannak olyan emberek akik teljesen elzárják magukat lelki ,szellemi dolgoktól ,még egy ilyen jellegű könyvet sem vesznek a kezükbe,amolyan ösztönlények, egyetlen örömük pl. ,ha jól ,,bezabálnak''./nem az oldalon lévők persze ,mert aki itt van az már érdeklődő mindenképpen/
Aztán sok olyan dolog van,ami nem Isten felé visz,hanem ellenkezőleg ,éppen hogy Tőle el.
Ez is anti-spirituális .
Elítélni semmiképp sem ítélnék el senkit és semmit,még csak nem is nagyon helyteleníteném/esetleg kivételes helyzetben/,inkább ennek,vagy annak gondolnám ,mint ,,magán vélemény''.
"...ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés..."
Mi számít méltónak a spiritualitásban?
Más:
Tehát most (kivételesen játékból) tudatosan állj ki mondjuk az agresszió, az erőszak, a hatalom elv mellett, és érvelj logikusan, hogy miért fontosak ezek. Helytelenítsd pl. a spiritualitást észérvekkel.
Hát ez ,per pillanat még játékból sem megy:)
Persze,ha nagyon muszáj lenne,el tudnám játszani:D
,,...ez nem spirituális emberhez méltó viselkedés..."
Szóval ott konkrétan ment a cigányozás,miközben a blog állítólag a spiritualitásról szólt.
Valahogy nem volt a két dolog ,,harmóniában''---ennyi.
Mondjak egy ilyent? :)
A Szeretet a teljes és egyetemes, őszinte, abszolút odaadás, válogatás, kritika, ítélet nélkül. Éppen ezért a szeretet mindent elfogad és megenged: Karácsonyt, ligeteket, művészetet, szerelmet, Hitler-t, atombombát, gyermekgyilkosságot, haláltábort…
Így a szeretet egyetemes, isteni volta abban nyilvánul meg, hogy mindent meg lehet szeretni, ami csak létezhet. Mindent szabad bármi nemű isteni ítélet vagy büntetés nélkül, mert az univerzálisan megengedett. Minden baj és boldogság lényege a szeretet. Ítélkezni csak az átlag ember fog, és az ego, mert csak egy halandó, szenvedő elemnek van ebben veszíteni valója. A szeretetnek nem kell aggódnia mert nem veszít el, mivel hogy az alapokban mindenütt jelen van. Így mindegy neki, hogy boldogan élsz-e vagy fájdalmasan haldokolsz, a maga kitisztult, egyetemes közönyével nem fog beleszólni...
Mond, hogy nem így van...:)
Most itt nemes egyszerűséggel Istenről beszéltél:)
,,Így mindegy neki, hogy boldogan élsz-e vagy fájdalmasan haldokolsz, a maga kitisztult, egyetemes közönyével nem fog beleszólni...''
Hát ez az :)
Ha a formában vagy csak magadra számíthatsz. És fent senki sem fog akadályozni és megítélni érte, lehetsz az utolsó vérszomjas sorozatgyilkos is... Így az aki itt élni akar, nem válogathat az eszközeiben, és ha kell szükséges lesz ítélkeznie és büntetnie, ha úgy érzi.
Ezt embere válogatja:) Kinek a pap,kinek a papné.És persze a karakter,meg millió más dolog is számít.
meg az hogy milyen lelki szellemi ,,spirituális" szintre jutott az egyén.
Szóval szerintem nem muszáj létért való küzdelemnek felfogni,az már régen rossz.És semmit sem muszáj,bár ugyanúgy minden lehetséges.
S Te Ademon mit keresel Szivem? ;)
Keresni nagyon nem keresek semmit így egyetemesen :) de az aktualitásokban leginkább válaszokat és a megoldásokat, vagy épp ami jön.
És te Cukorfalatom? :)
Folyton keresek valamit.
Amint megtaláltam amit kerestem megállok egy kicsit örülök neki és mikor azt hiszem ezen túl ülhetek a babérjaimon akkor jön egy újabb kérdés amit meg kell fejteni.
Ennél már csak az volt rosszabb amikor nem voltak kérdéseim,vagy ha voltak is azt reméltem mások fogják nekem megválaszolni.
De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább is,nem tudom mi az ugyhogy nem szeretnék ostoba feltételezésekbe bocsátkozni.
Most itt tartok még. :P
"De valami azt súgja hogy van a jelenlegi fázisnál tovább is..."
Szerintem ezután már csak az Élet jön. Amikor már nem keresel, hanem Élsz. Élsz mint a főhős a regényekben, filmekben. Tök mindegy mit történik, te ott vagy és megoldod. Vagy nem oldod, de a lényeg a nagybetűs Hangulat, legyen az dráma, horror, romantika, akció, krimi, kaland, scifi. Mint egy kozmikus játék-élmény... és boldogan élnek tovább, míg meg nem halnak...
Na most olyat mondtál amibe nem tudok belekötni! :)
Többnyire ilyen fázisaim vannak,de még mindíg van idöszak amikor
a játékmezön visszacsúszok,és azt veszem észre ,,normális ember"
vagyok átlagos érzésekkel,ami nagyon nehéz a számomra.
S olyankor igyekszem visszatérni a megszokott állapotba,bár érzéketlenül
nagyon nehéz visszatalálnom az érzékelés világába.
Na ezt jól megaszontam!
Csak az fogja ezt érteni aki járt már hasonlóan....
Miért lenne baj hogy normális ember vagy? Vagy jobb lenne abnormálisan? :)
Csak ez a két alternatíva létezik?
Különben meg Ademon Te is épp azért figyeltél fel rám mert kezdtem ,,nem normálisan" megnyilvánulni. ;)
Erröl ennyit...
Nem mindenkinek jönnek be szürke egérkék.
Ugye hogy ugye!? ;)
A "vagányságod" tűnt fel nekem, benne az energikusság. Ilyen értelemben kilógsz a sorból, de ez nekem inkább pozitív mint negatív :)
Na megint rég jártam erre, de nagyon örülök, hogy éppen most pillantottam be.
Jó blogot indítottál Ademon ;)
Őszintén szólva, akármilyen közhelyesnek is tartod, nekem nagyon tényleg nincs célom azzal, hogy ide írogatok. Oka van inkább. Mégpedig a kíváncsiság. Akár hiszed, akár nem, de érdekel, hogy mi van veletek. Valahogy mindenkit megszerettem már, szeretem olvasni, amit irkáltok, és szeretek veletek kapcsolatba kerülni, ha csak ennyire is futja, hogy egy fórum keretein belül történik. Egyszerűen mindenkit egyénként tisztelek, akárhogy jön le akárkinek, de én itt csípek mindenkit.
Ez az egyetlen oka van annak, hogy alkalmodtán fogom magam és feljövök. Olyankor itt ragadok egy darabig, de általában mindig csak egy témában. Valahogy mindig megtalálom azt a témát, ami akkor épp szinte száz százalékig rápasszol az életem aktuális időszakára, és egyszerűen jó érzés olyankor az elejétől a végéig elolvasni az egész beszélgetésetek (legyen az bármilyen hosszú, most épp az elejénén leltem rá erre) és látni mindenféle szemszögből azokat a dolgokat, amik épp bennem is megtörténnek, aztán belekapcsolódni és elmondani a saját tapasztalataimat, élményeimet, véleményemet. Aztán, aki válaszol, annak én is válaszolok. És amikor az aktuális témát annyira kiveséztük, hogy teljesen letisztul bennem, akkor megint tovább állok egy időre.
Szóval a kérdésedet két részre lehet osztani. Az egyik, hogy miért vagyunk itt. Én a kiváncsiság miatt. A másik, amit Te győzködésként említesz, hogy miét írunk ide. Talán az önkifejezés miatt. Én legalábbis. Mint mondtam, többnyire azokba a témákba szállok csak bele, amik épp aktuálisak számomra, és ilyenkor tök jó kiírni magamból a friss tapasztalataimat. Nem csak ide szoktam egyébként, tele vagyok kézzel teleírt füzetlapokkal is :) Olyankor egyszerűen kifolynak belőlem a dolgok, kiürülök, tényleg letisztul bennem minden. És a legjobb, hogy miután letisztul, és kiírom magamból, mindig meglátom az ellentétes szemszögből a dolgot, és rájövök, hogy mindig csak azt rontom el, hogy ezt elfelejtem :D Aztán jól kinevetem magam, és megyek vissza élni az életemet. Tulajdonképpen egy játék az egész. Cél nélkül pusztán szórakozásból teszem az egészet. Ilyenkor épp nincs más dolgom, és tennivalóm, úgyhogy feltalálom magam. :)
"Mégpedig a kíváncsiság"
Kíváncsiság...
Ez lényeg, ami engem is a legtöbbször ide hajt :) Hogy nem jutott eszembe eddig ez a szó... pedig milyen igaz! :)
Itt van két kulcsszó amiket Spiri írt: kíváncsiság és önkifejezés.
Ezekhez én is tudnék csatlakozni,mint lehetséges okok.
Aztán van akinek az a ,,mániája'' ,hogy segítsen ahol tud. Például nekem is :D
Ez már a harmadik ok.
A tanulás a negyedik. /mert jó pap holtig tanul:) /
Én mondjuk nem nagyon dobálódzom a szeretet szóval,de ami igaz az igaz,én is szeretek itt mindenkit.
Ez már öt.
És össze lehetne szedni szépen egy listát,miért is van itt az ember:)
A "NEMTUDÁS" az, ami hajt. Hiszen ha tudsz, nincs mit sem tanulni, nincs többé kíváncsiság , szeretet, na az meg van tudás nélkül is, nem?
Önkifejezés: itt az ön :).
Végső tudásnál már nem létezik :)
Anita,ezt az egész életre,és az egész világra kimondhatjuk./ nem tudás /
Ha buddhista vagy,tudod miről beszélek.
Ugye szerintük /is /,mindennek a nem tudás az oka.
Akkor pont ennek ne lenne az?:D
így van, ÉVA! Szívemből szóltál! Ezért nem értettem mit szöszöltök ennyit ezzel! Hisz tudjátok! Minden ilyen egyszerű, csak túlbonyolítjuk, de hát emberek vagyunk :).
Az élet is egyszerű lenne: érezz, mikor azt kell, cselekedj, mikor az kell, gondolkodj, mikor az kell. Ez helyett ágynak dőlünk, mert parázunk, mikor lépni kéne, mikor megállni kéne, futunk fejjel a falnak, mikor szeretnünk kéne, nem tudunk, mert félünk, stb. Felesleges sorolni :).
De ha még ezt nem is tudjuk így, legalább azt fogadjuk, majd értékeljük, amink már van! Na ez a nehéz! Mindig keresünk, vágyunk inkább :).
érzed most azt, amit én?
Hát mikor ezt írtad,én már zuhanyoztam.
Csak a jó meleg vizet éreztem,de az nagyon jól esett:)