Igen figyeltem, megfigyeltem! ... és igen teljesen tudatos a névválasztásom és igyekszem tanulni (s lehetőség szerint élni is) a mihályi gondolkodást, mégpedig a számomra leghitelesebb, legtisztább személy(ek)től. Rendreutasítónak, rámpirítósnak tűnik a bejegyzésed, de jószándékot szeretnék feltételezni (és tudatosan úgy döntöttem, azt választottam, hogy fogok is!) szavaid mögött.

Lovagiasság?... hívhatnám sportszerűségnek is, tul.képp!
A lovagiasság meg úgy jön ide, hogy akinek a blogjában most is írogatunk az egy szeretett, megbecsült személy, akire szükségünk van (és lehet bármikor), akinek köszönjük a korábbi jótanácsait, megjegyzéseit, segítő hozzáállását. Ezért úgy gondolnám, hogy nem szerencsés és nem lovagias dolog támadást intézni a módszer ellen, amit használ, mert lehetséges, hogy a legtisztább módon teszi azt és tanulnivalónk lenne inkább tőle.
Nem azt kívánom, hogy a mondanivalódat csomagold, hanem azt, hogy előtte őszintén nézz magadba, hogy ezt mi mondatja Veled és miért.
S ha még ismernél is bennünet, akkor rájöhetnél, hogy többen is egyáltalán nem ódzkodunk a változásoktól, tehát ezt sem vesszük magunkra. Azt, hogy Te miért gondolod ezt rólunk, arra meg Neked tanácsos rájönnöd.

Mindennek ellenére örülök, hogy megismertelek, mert jó tükröm vagy és pontosan megmutatod, hol kell magamon még csiszolni. Köszönöm!

Kedves Izidor!

A lovagiasság szabályai szerint nem támadunk valakit akit sem személyesen nem ismerünk, legfőképp pedig a munkásságáról nem tudunk semmit... lehet, hogy maradi vagyok, de én így gondolom (jelen állapotomban:) (De erről már Hermess is írt Neked korábban)

Másrészt meg végigkövetve a dolgokat - én úgy látom, hogy - sok Benned az előítélet, a keserűség, ezért arra kérlek: nézz őszintén MAGadba és szabadulj meg tőle! (s légy hálás a sorsnak, hogy ennyi tükröd lehet!)

Védve a mundér becsületét, azt szeretném még leírni, hogy jómagam is jártam kineziológusnál (egy férfinál és egy nőnél), s azt tapasztaltam, ami máshol is igaz: a kineziológus szellemisége és lelki hozzáállása és az én szellemi és lelki hozzáállásom határozza meg a dolgokat.
Nagyszerű embereket ismertem meg rajtuk keresztül, akik segítettek megszabadulni a negatív énképemtől, hitet és reményt adtak, segítettek átalakítani a téves hitrendszeremet és nem váltam semmilyen formában függővé tőlük (évek óta nem is láttam őket, habár hetente egy helyre járunk előadásra, akár össze is futhatnánk).
S azt is el kell, hogy mondjam róluk, hogy mindketten foglalkoznak mással is, pl. egyikőjük nagyszerű angol tanár, spirituális alapokon (blokkok oldásával) tanít nyelvet, nagyon jól.)

Ki mennyiért gyógyít?? Van értelme ennek a kérdésnek szerinted? Lehet, hogy valaki többért gyógyít, (mert több a kiadása is talán) de megéri, megfizethető... ennyit számítana ez? Mit mond ez Neked, ha ez Téged zavar?

Ha félreértettünk volna és nem támadni akartál, hanem részedről ezek az írások segélykiáltások akartak lenni felénk, akkor légy szíves úgy fogalmazz, hogy azt értsük meg miben segíthetünk Neked!

küldöd, de valahogy többőnknek szól (Nekem biztosan!:) Köszönjük! Köszönöm!
... remélem Éva is olvas bennünket! :)

Én is hibáztam, mert újra átvettem egy olyan túl érzékeny stílust, amit magam mögött tudtam.

Köszi a tükröt!