Korlát
Mindent megengedek magamnak.
Megengedem magamnak hogy mindent megengedjek magamnak.
Sanyi módszer. ;)
Amit kizárunk,vagy tulzottan sajátunknak vélünk az nincs a helyén.
Elöbb utóbb bajt csinál.
A mostanában zajló összetüzések is ebböl adódtak.
Ki ki vette a magáét,én is az enyémet,és aztán csendben bontogathatta a kis
,,csomagját".
A korlátainkat saját magunk építjük.
Pl.félelemböl.
Szerintem a félelemböl ágazik a megfelelni akarás,
és a megfelelni akarásból sok sok emberi játszma.
(ez volt az én csomagom) ;)
Mi történne ha minden minöséget befogadnánk(megengednénk magunknak)?
S nem válogatnánk ki a nekünk vagy éppen másoknak tetszö tulajdonságokat?
Merjük-e lebontani a saját korlátainkat?
S kilépni belöle?
Vagy lapítunk tovább reménykedve,hogy változik a világ a mi kedvünkre!? ;)
Hozzászólások
18 hozzászólás"csináljuk meg, meg tudjuk csinálni"
Gyurcsány Ferenc
Kedves Egóm! Itt van 3,254,871 korlát, ami a megvilágosodástól elválaszt. Légy szíves, mond meg nekem, melyik fájna neked legkevésbé, kedves egóm, és egyeznél bele, hogy most közösen lebontsuk?
Emberek, hangulatjel következik! :-))))))))
Az egó válasza:
Azt hiszem, hanyagolni kéne most egy kicsit ezt a tudatosodást...
Szét röhögtem magam !
Erika, mit nem mondasz? Így kell megtudnom, hogy nem a kedvemre változik a világ?
Ugyan mondatod elejét, hogy "lapítunk tovább reménykedve" nem is értem, de nem ragadok bele ilyen kis apróságokba.(sem)
Történt valami?
Kicsit far-nehézzé vált itt 1-2 "én" és elfeledkezett Önmagáról, azonosult az illúziójával OK, lehúzott és esetleg fenékre ültetett, minket , ez van..GO mehetünk tovább:) Az ÉLET megy tovább!
Jöttem, láttam, felismertem, tanultam belőle ennyi.. Nem történt semmi!
óó, bennem sok minden, és ezért mérhetetlen hálás vagyok mindannak, ami történt.
Először is, nekimentem, megtapasztaltam azt az oldalam, amit saját magamban lehazudtam.
Elhatároltam tudatosan magam, én nem vagyok olyan. Belementem, megtapasztaltam, ergó, megerősítést kaptam: minden minőség bennünk van. Beengedtem, Eggyéváltam vele, azzal, amit lehazudtam.
Mi történt?
Képes lettem harag, vagy bármi más nélkül reagálni, írni, nyitni a másik felé. Képes lettem valóban megélni mit jelent az, hogy nem az embert látom problémásnak, hanem a benne működő hiedelmeket.
Mindenkinek köszönöm, hogy ezt megismerhettem.
Tudom, hogy bármi történik, bármit látok, nem más mint visszajelzés, mutatja, hogy hol tartok, és mi zajlik le bennem.
Ezért nem keresek külső okokat, nem hibáztatok senkit és semmit, ha valami nem tetszik, magamba nézek. :)
Szóval? Történt valami?
LÁTSZÓ-lag.
Claryssa: köszi
Izidor: köszi
Mindkettőtöknek nagy ölelésem, és puszi :)
Annyira jó ezt olvasni Anita...teljesen átjön a hangulata is az írásodból...erős vagy, érzem.
Kedves Erika!
Igencsak érdekes hangulatban írtad ezt a blogot!
Nem tudom Te hogy vagy vele, de én a saját korlátaim lebontásán dolgozom már egy jó hosszú ideje, s napi pár db rossz minta, blokk, félelem, előítélet, téves hiedelem, rossz ellenérzés, rossz szokás felismerésénél nem jutok tovább. Az átalakítás, lecserélés, leszokás meg ennél is tovább tart, sajna... ez van (most még)!
Az ötlet nagyon jó és üdvözlendő, ha tudsz jobb módszert mint a sajátom, akkor szívesen olvasok róla!
(Az este a Sanyi nagyon találóan leírta, hogy csak bizonyos ütemben és lépésről-lépésre tudunk haladni és fokozatosan érünk meg a változásokra, ezzel szívem mélyén egyetértek. De nézzük mi van a Te tarsolyodban...?)
Ha meg a humorérzékünket tesztelted, akkor köszönjük, vettük a lapot!:)
(... vagy meglehet, hogy egészen másról akartál írni, csak ez sikeredett...?)
Amit elhiszek, mert önmagamom tapasztalom igazságát: "Ha változtatni akarsz a világon, változtass saját belső hozzáállásodon, s a világ is megváltozik körülötted" Giordani Bruno
Szeretettel: M.
Komolyan gondoltam.
Az elmult napok viharai arról árulkodnak hogy még mindíg nem tudunk semmit.
Persze ezek már közhelyek!
De mi van a gyakorlattal?
A világot pedig mi alakítjuk saját magunknak!
(még egy közhely) :P
Üdv!Erika
Nos én személy szerint az elmúlt napok viharai után megláttam önmagamban azt a megkeseredettséget, magányból menekülés igyekezetét, ami számomra két személynél is zavaró volt. Ráláttam mások manipulációira és egy darabig visszafogtam magam, hogy ne menjek bele a provokációiba. De ettől függetlenül - ha akartam, ha nem mégis hatott rám. Az elmúlt napokban többször dolgoztam azon, hogy erősítsem a pártatlanságomat, az előítéletmentességemet, a tolerancia szintemet. Egy két önvédelmi mechanizmusomra (másokon keresztül) ráismertem, ami korlátozott abban, hogy másokat saját önvalójukban láthassak.
Rádöbbentem arra, hogy néha a támadások mögött a lélek őszinte segélykiáltása relytőznek.
Ennyit tudtam a jelen helyzetben, a jelen fejlettségi szintemen a gyakorlatban belátni és úgy-ahogy alkalmazni. Elfogadom önmagam úgy, ahogy most vagyok (a még meglévő korlátaimmal együtt:), mert megtanultam, hogy csak ez ad biztos alapot nekem a továbblépésre, a saját kis világom további alakítgatására.
"Mi történne ha minden minöséget befogadnánk(megengednénk magunknak)?
S nem válogatnánk ki a nekünk vagy éppen másoknak tetszö tulajdonságokat?"
... és szerintem semmi baj nincs Veled... :)
"A világot pedig mi alakítjuk magunknak!"... még ha közhelynek érezzük is néha...:)
újraértékeltem ezt a korlátaink lebontása témát... a lassacskán c. hozzászólásomban
Erika! Újra olvastam, újra értelmezem a blogod leírását, s azt kérem, tanácsolom, hogy a megfelelni akarásról ahogy csak tudod szoktasd le magad, mert semmi jó nem származik belőle.
Így vagy jó, ahogy éppen most vagy! Így szeresd magad, ahogy éppen most vagy!
Igen, időközönként elkövetünk dolgokat, amit utána nehéz megemésztenünk, de továbblépni csak akkor tudunk, ha elfogadjuk a történteket.
Van egy szellemi mondás a Felsőbb Én aspektusa felől: "Szeretlek Téged mert Létezel, szeretni foglak bármit is teszel!"... tehát már a létezés, leszületés felvállalásának bátorságáért is szeretve vagyunk, ez csodálatos!:)
Szeretetgyakorlatként pedig egy jó kabbalisztikus módszer: Tükör előtt állva - naponta többször - elképzelem, hogy az akit a tükörben látok rendelkezik mind azokkal a képességekkel, amit én birtokolni szeretnék. Majd erősen a tükörbe nézve tudatosítom, hogy önmagam földön megnyilvánult lényét látom a tükörben, s azt mondom neki: Szeretlek!
Minél nagyobb a belső ellenállásom, annál többet gyakorlom a módszert.
Hadd javasoljam Neked a Sirály csomagokat, azokban van hatékony önszeretet, önelfogadás gyakorlat és a lecserélés, leszokás, megszokások feloldására is találsz bennük tanítást és önismereti meditációt.
El is kérheted Hermess-től, Ő úgysem hallgatja!
Köszönöm, szívesen meghallgatom!
"Upekkha: (először megint a szokásos fordítás) – zavartalanság. Én inkább higgadtságnak fordítom, ami a korlátok elfogadását, és a föléjük emelkedést sugallja. „Légy higgadt és derűs minden dolgok egységében” — ez a kifejezés mindig egy gyönyörű tanácsként hatott a szívemre, amikor bizonytalan, elégedetlen voltam az élet ritmusával; az univerzum korlátaival; a saját korlátaimmal, vagy más emberek korlátaival. Egy tudatos elfogadásnak kell jelen lennie, elfogadni azt a korlátozottságot ahogy a dolgok vannak; ezzel engedni a szívet, hogy annak a korlátnak a túllépésére törekedjen.
Hétköznapi szinten, ha vakon gépelésre akarom képezni magam, először el kell fogadnom, hogy jelenleg nincs meg a képességem a vakon gépelésre; és csakis akkor tehetem meg az őszinte erőfeszítést arra, hogy megtanuljam az ujjakat és a szemet arra képezni, hogy automatikusan együttműködjenek. Ha nem vagyok hajlandó elfogadni a tényt, hogy jelenleg nincs meg rá a képességem de mégis szeretnék vakon gépelni, akkor színlelhetek, de az egyetlen ember akit bolonddá teszek az valójában én magam leszek. Ezt csináljuk nagyban, amikor érett és teljes értékű emberek szeretnénk lenni, és képtelenek vagyunk elfogadni a korlátokat amikkel szembe találtjuk magunkat. Ekkor érettnek tettethetjük magunkat, mikor tulajdonképpen nem vagyunk igazán tisztában az érzelmeinkkel vagy szándékainkkal, és hagyjuk magunkat éretlen és ártó érzelmek hatása alatt cselekedni. A vakon írás esetében nem történik komoly kár; viszont abban az esetben, mikor valaki azt tetteti magának vagy másoknak, hogy ő felnőtt, az veszélyesebb mind önmagára, mind másokra nézve."
Forrás : ForestSangha.org
Kedves Erika!
Annyi minden jó dolgot olvastam, tanultam már Tőled és többőtöktől, hogy elsőre nem is értettem igazán a korlátaink lebontására vonatkozó kérdésedet.
Azóta viszont tudatosabban figyelem már ezt is. Korábban írtatok arról, hogy Ti hogyan szoktátok megfigyelni, tudatosítani az érzéseiteket, érzelmeiteket. Mivel ez nekem korábban sehogyan sem ment (na, jó alig ment:), így elkezdtem ezt is jobban megfigyelni.
Ma a temetőben jártam egy olyan sírnál, amely előtt már régen álltam. Ahogy állok a sír előtt, a csendből egy nagyon erős, intenzív düh jött föl. Meglepett, mert már rég megbocsátottam az illetőnek és tiszteltem, csodáltam, szerettem több mindenért. Az a düh viszont egy 30 évvel ezelőtti pereskedés (ő volt a felperes, mi az alperesek) kapcsán jött elő belőlem. Már régen el is felejtettem és nagyon örülök, hogy ma szembesülhettem vele, hogy a temetői csendben végleg elengedhessem.
Szóval köszönöm a blogodat, köszönöm a kérdésedet és próbálom bontogatni a korlátaimat még ha nagyon lassacskán haladok is vele:)
Köszönöm a lehetőséget, hogy a felvetéseddel módot adtál arra, hogy mindezen elgondolkozhassak és megfigyelhessem, tudatosíthassam, elengedhessem.