Ildikó, ha nem probléma, kérdeznék még. (bár nem közvetlenül engem érint.)

Gyerekek esetében a szülő tud-e feloldani? Elébe mehet-e egy problémának, ha az még ki sem alakult igazán? Leírom a pontos kérdést, hátha úgy érthetőbb.

Pl. ha egy gyerek negyedikként érkezett egy családba és az anya kora miatt egyébként is kérdéses volt, hogy megtartják-e (plusz egy "rettentően jó" asztrológus vízfejűséggel riogatta az anyát...), gondolom a gyerekben ez a létbizonytalanság nyilván lecsapódott valahogy... biztosan érzékelte, hogy a leszületése bizonytalan. Jelenleg csak 12 éves, és nincsenek különösebb problémák körülötte, csak kicsit önbizalom hiányos, és elég introvertált. Szóval semmi nem indokolná, de miért ne menjen esetleg a szülő a probléma elébe, főleg ha tudja, hogy valahol ő okozhatott egy létbizonytalanságot a gyerekben...
Vagy túlságosan "falra festem az ördögöt"? és jobb várni, hogy egyáltalán mit okozott ez a gyerekben?

Köszi előre is.:)
Virág

:) Tobb oka is lehet. A mindennapi eletem tenyleg kinyilt kicsit (helyi egyetemistakat tanitgatok onkenteskent),
a blogon valo kimozdulas oka meg az lehet, hogy "otthonosabban" erzem mar magam, merek nyilatkozni.;)
Koszi a tamogatast.

Mi az, hogy ott volt Erika es odavagy??

Hogy érted a kapaszkodósokat? Akik visszahúznak, nem hagynak fejlődni?

Bár nekem még nincsenek gyerekeim, (reméljük hamarosan) mégis csodálattal töltött el, amit leírtál. Köszönöm, hogy megosztottad. Nagyon átláthatóvá tetted, és remélem mikor aktuális lesz, újra eszembe fog jutni.

Nóri, ha esetleg a gyerekvállalásról, terhességről is lenne, kedved írni hasonló megfigyeléseket, örömmel olvasnám(nánk) ;), mert bőven van mit tanulni belőle. És őszintén szólva bennem a gyerekvállalás kicsit félelmeket kelt, így sokat segítene is. (nyilván ezt egyedül kell feldolgoznom, de öröm lenne olvasni másokról, akik ezen túlestek, esetleg részben átéltek hasonlóakat).