Tudatalatti programok | Önmegvalósítás.hu

Tudatalatti programok

2009. november 25. szerda, 12:22 | Bochecha

Sziasztok!

Az egyik nagyon kedves Útitársammal beszélgettünk, és felmerült egy érdekes téma, amivel kapcsolatban elakadtunk.

Mi kell a tudatosság mellé, amivel felül tudjuk írni a tudatalattiból jövő 'rossz' programokat?

Írok egy példát, hátha úgy tisztább lesz. Van egy srác, akivel egy ideje együtt van a Barátnőm/Útitársam, de nagyon lassan 'haladnak' egymás felé. Azt tudja a Barátnőm, hogy türelmesnek kell lennie, meg kell várnia, amíg a srác beengedi a falai közé (vagy lebontja azokat :) ), meg hogy minden csak akkor történhet meg, ha eljön az ideje, stb.

De valami a tudatalattijában (vagy egójában?! ) elkezd néha türelmetlenkedni, kattogni, hogy mikor fog ez és ez megtörténni? És akkor ugye nem az elengedés/elfogadás, hanem az akarat dominál...

A kérdés tehát az, hogy mivel lehet ezt a 'kattogást' megszüntetni, felülírni, kikapcsolni?

(Azért is érdekes a dolog, mert a Barátnőm az egyik legtudatosabb ember, akit ismerek...)

Ötletek?

köszi!

Zsani/ Bochecha


elvárások off
2009. november 25. szerda, 19:09 | aamate (útkereső)

Szia Zsani!

Az Útitársnak: Létező dolgok, amit vársz, hogy megtörténjen vagy csak szerinted képes megtörténtté tenni a srác?
Akkor Most ez a srác nem olyan, akibe szerelmes vagy? Csak majd lesz, ha kinyílik?
Mire kell várni? Hogy jobb legyen a fiú? Most ezek szerint nem elég jó?

Talán az elvárásokat kellene letenned, és elfogadni olyan zártnak, amilyen.
Vagy megérteni, hogy most miért nem jó úgy, ahogy.

A srácnak: Mitől félsz? Miért nem tudsz megnyílni? Nem érzed úgy, hogy ez a lány szeret téged?
Nem bízol benne? Fájdalom ért a múltban?
Ez a jelen. Most bízhatsz...megéri.

Legegyszerűbb gomb, amit meg kell nyomni: elvárások off

Máté

A tudatossága mellett érzek némi félelmet is, melynek tárgya: mi van, ha nem ő az?

Köszi Máté! :)
2009. november 25. szerda, 20:53 | Bochecha   Előzmény

Nos, nincs a dologban semmi olyasmi, hogy nem 'elég jó' bármelyikük a másiknak.

Útitárs üzeni: igen, létező dolgok, és igen, most, így ahogy van is szerelmes a srácba.

A srác elég 'nehéz' időszakát éli, és előbb Magát kellene szerintem megtalálnia, meg 'elszakadni' a családjától, a Saját Életét élni, felelősséget vállalni Magáért és a Döntéseiért.

Elvárások: azt említettem, hogy a csaj nagyon tudatos, nem jellemző, hogy elvárásai lennének úgy általában, viszont valamiért csak elkezd 'türelmetlenkedni' időnként, ha a srácról van szó... Miközben tudja, hogy mindennek eljön az ideje, és hasonlók... :)

"A tudatossága mellett érzek némi félelmet is, melynek tárgya: mi van, ha nem ő az?" - ez szerintem nem stimmel.

Köszönöm szépen! :)

szeretettel: Zsani

Judit1 képe
Sikerélmény!
2009. november 25. szerda, 20:30 | Judit1

Fontos, hogy ilyenkor ne a szerelmével legyen állandóan elfoglalva az ember, a görcsölés több kárt csinál, mint hasznot. Írom ezt én, aki eléggé türelmetlen és a görcsös akarásra meglehetősen hajlamos voltam mindig! Amit a címben írtam, nekem az vált be, vagyis lefoglalom magam a feladataimmal, mégpedig amennyire csak lehet, azzal, amit élvezek és sikerélményt ad, legyen az akármilyen kicsi sikerélmény, és máris feltöltődöm. No meg ott van a meditáció. Persze tudom, van úgy, hogy az ember akármit csinál, sehogy se tud lenyugodni, de próbálkozni kell! Tudjátok, ott van a csapda, hogy ilyenkor az ember a másikból, illetve a másikkal kapcsolatos sikerélményéből akar feltöltődni, vagyis beszűkül, a másiktól teszi függővé magát (legrosszabb esetben). Fent említett hölgyet persze nem ismerem, de általában ezt csináljuk mi, emberszabású ogrék. :)

Kedves Bhutan!
2009. november 25. szerda, 20:58 | Bochecha   Előzmény

Neked is köszi a választ!

Szerencsére itt nem áll fent az a 'veszély', hogy beszűküljenek egymásra.

Egyébként ez szerintem is egy nagyon fontos dolog egy kapcsolatban, hogy mindenkinek legyen meg a saját kis privát szférája, a barátai, és azok a dolgok, amikből töltődhet, különben előbb-utóbb egymást fogják 'leszívni', ami senkinek sem jó.

szeretettel: Bochecha / Zsani

Inyó képe
Nem értem...
2009. november 28. szombat, 18:19 | Inyó

Szia Bochecha!

Nem egészen értem a kérdésedet. Ha most jól értem, akkor hétköznapi nyelven az a  helyzet, hogy a barátnőd szerelmes egy fiúba, de nem alakul ki köztük olyan kapcsolat, amilyet a lány szeretne, mert a fiú nem nyit felé kellő mértékben? 

Te pedig azt kérdezed, hogy a tudatosság mellett a tudatalattiból feljövő dolgokat, programokat  hogyan lehet kordában tartani? Tehát, a barátnőd, aki tudatos és mellesleg nagyon szerelmes, hogyan élje túl azt, hogy türelmetlen, hogy a fiú miért nem kapja azonnal a karjai közé? Elnézést, ha sarkítom a dolgokat, de nem egészen értem, hogy mi is a problémátok!

Köszönöm. 

Szia Inyó!
2009. november 28. szombat, 18:42 | Bochecha   Előzmény

Alakul a dolog, csak nagyon lassan. Először a srácnak le kellene válni a családjáról, amivel a Barátnőm abszolút tisztában is van. A tudatos része legalábbis. :)

Csak néha beindulnak a tudatalatti programok, amikor jön az agyalás meg a türelmetlenkedés, hogy de akkor mikor lesznek végre úgy együtt, hogy együttélés stb.

Szóval igen, szerelmes, tudatos, és mégis valami 'furcsa' program időnként elindul Nála... Amivel nem nagyon tud mit kezdeni, pedig már jó ideje dolgozik rajta.
(Nekem ez az első olyan dolog Vele kapcsolatban, amikor azt látom, hogy nem tud elengedni Valakit vagy valamit, magyarul amikor nem tud annyira tudatos lenni, mint amennyire az egyébként )

Jól 'sarkítottál" egyébként! :)

Köszi! Zsani / Bochecha

u.erika képe
Hideg Víz
2009. november 28. szombat, 19:29 | u.erika

Nem lehet hogy a srác nem is akar semmi komolyat a csajtol...?Nem lehet hogy a nagyon tudatos lány nagy lelkesedésében lefestette a fiú számára a ,,boldog szép jövöt",és a fiú ettöl megilyedt...?

Nem tudom hány éves lehet a srác akiröl szó van,de néhány fiúnak annyi sok ,,elintéznie valója"van....;)))mielött komoly kapcsolatra adja a fejét!

hermess képe
Tudod, most már úgy van,
2009. november 28. szombat, 19:52 | hermess   Előzmény

hogy a fiúk adják oda magukat testestül lelkestül... a lányok csak a testüket adják. Mert jobb a szingliség. Ezért a fiúknak jól meg kell gondolniuk a dolgot... Változnak az idők! :)))

A régi lányok úgy főztek, mint az anyjuk, a maiak úgy isznak,
2009. november 28. szombat, 20:18 | Szabó_Péter   Előzmény

A régi lányok úgy főztek, mint az anyjuk, a maiak úgy isznak, mint az apjuk. :D

Naaa!
2009. november 29. vasárnap, 14:45 | csaesz   Előzmény

Annyira azért nem iszom, mint az apukám...:)

Nem hiszem, hogy erről lenne szó...
2009. november 28. szombat, 20:11 | Bochecha   Előzmény

Nem az a 'keményen szembesítős típus' a lány, szóval nem volt semmi olyasmi, amit felvetettél.

Már nem 20 éves a srác, szóval 'ideje lenne' a Saját Életét élnie. Efelé is halad, csak egy versenycsiga sebességével. (lassúsági versenyre gondolok :) )
Azokat a dolgokat már régen 'elintézte' szerintem, amire gondolsz, Erika. :)

Köszi a hozzászólást!

szeretettel: Zsani/ Bochecha

tudatosság?
2009. november 29. vasárnap, 11:29 | Plastikman (útkereső)   Előzmény

Szia Bochecha!

Az jutott eszembe: mi van, ha nem azonos a barátnőd és a fiú "lelki sebessége"?
Persze ez az írásból egyértelműen kiderült...
Úgy gondolom, ha a fiúnak fontosak lennének azok a dolgok, amiket sürget a lány, már rég megtette volna. Persze nem arra értem, hogy otthagy csapot, papot...

Azt írod, hogy nagyon tudatos lény, mégis siettet és elvár. Ez nem a tudatosság ismérve...
Miért nem fogadja el úgy, ahogy van?

Hová siet? Úgy érzi végre megtalálta az igazit és most nem akar a karjába hullani?
Nem lehet, hogy ő nem áll még erre készen?

Az a tapasztalatom, ha az ember készen áll valamire, az az életében megjelenik.

Vagy nem is ez a fiú a párja?
(Figyelni kéne a reakciókat önmagában, amikor ezeket a szavakat meghallja.)

Bochecha! Látom, hogy nagyon becsülöd őt a tudatosságáért. Ez a tudatosság azonban most kevésnek bizonyul egy másik lény teljes elfogadásához. Márpedig, ha valamivel nem elégedett, tehát tudattalanul sürgeti az előrelépést, önmagát érzi valamiben lemaradva.

Összegezve azt tudnám elmondani: itt nem a fiúval vannak az igazi bajok. Hisz neki ez így jó. Vagy nem?
Ha tényleg úgy érzi a srác: "megtaláltam életem párját"....semmi nem állhatna az útba.....nem?

A lány is kapja valamiért ezt az időt. Ezen érdemes lenne elgondolkodni.

Plastikman

Szia Plastikman!
2009. november 29. vasárnap, 12:02 | Bochecha   Előzmény

Tudom, hogy a siettetés/elvárás nem a tudatosság ismérve. Pont ezt fejtegettem feljebb, hogy az amúgy eléggé tudatos lány ezen a téren nem annyira az, mint egyébként. :)

Biztos, hogy valami miatt a lány sem áll teljesen készen a dologra. Szerintem valahol ott lehet a kutya elásva, hogy ez a fiú a 'párja' , és pont ezért van Benne egy félelem, hogy 'nagy a tét' (ami valahol nyilván butaság... :) )

Nem, egyébként a srácnak sem jó így, a falai miatt egy csomószor nem mond ki dolgokat, nem tesz meg lépéseket...

Köszönöm a hozzászólásodat, segített tisztábban látni!

szeretettel: Zsani /Bochecha

Inyó képe
Ha egymás párjai lennének...
2009. november 29. vasárnap, 19:08 | Inyó   Előzmény

Ha egymás párjai lennének, akkor nem lennének ilyen akadályok, akik akarnak, vágynak egymásra, ott lehullanak a blokkok, félelmek és azon kapják magukat, hogy egymás karjaiban vannak. Szerintem, ebben az esetben egy egyoldalú szerelemmel állunk szemben! 

Szerintem, a barátnődnek elsősorban őszintének kellene lennie magához  és akkor meglátná, mi a helyzet és rájönne, hogy felesleges türelmetlennek lennie, mert ha türelmes, akkor sem lesz oda érte a pasi! Az illúzióját kellene elengednie! Én így érzem.

Köszi Inyó!
2009. november 29. vasárnap, 19:11 | Bochecha   Előzmény

szeretettel: Zsani

A példánál maradva nekem ez jött le
2009. november 29. vasárnap, 2:06 | Buddhanita (útkereső)

.... a fiú, fél megélni az érzéseit, magányos, beengedni nem akar senkit. Számára ez most a biztonságos. Nem igazán tudja mi jó neki, mert saját érzelmeit elfojtja. Ha viszont önfeletten megélné, kinyílna a világ is neki.

...... a lány, meg ott toporogna az "ajtóban", engedj be, érzi a hívást, de érzi még a falakat is.

Mit tehet?

Türelem. Meg kell várni, hogy a fal lehulljon.

Aztán, lehet, hogy tévedek. Itt én nem igazán látom, mi lehet a lánynál a tudat alatti hatás. Naná, hogy türelmetlen, ha szerelmes. Az elfogadás nehéz, hogy most ki kell várni, ez van most. De ha valaki szerelmes, mennyire tud türelmesnek lenni ilyen esetben?

Majd, ha kiderül, jó lenne tudni mi is lett a sztori vége, én szorítok nekik :)

Drága Anita!
2009. november 29. vasárnap, 12:07 | Bochecha   Előzmény

Köszi a hozzászólást! :)

Szerintem jól hangolódtál rá a dologra! :)

Érdekes, amit írsz, hogy nem tudatalatti, hanem 'szimplán' az, hogy szerelmes. Úgy érzem, ezen elmeditálgatok egy darabig, hogy mondjuk hol van a szerelem 'határa' ilyen szempontból (nem jutott eszembe jobb szó )

okés, majd ha van valami fejlemény, megírom! :)

ölel: Zsani

ui: Jössz szembesülni? :)

Szembesülés
2009. november 29. vasárnap, 18:41 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Ígéretet nem teszek, jó lenne elmenni, de úgy néz ki, szüleimnél leszek Mezőtúron akkor már :). Eszem-iszom dínom-dánom :).

Voltál a British Musemban megnézni a kristálykoponyát? Lehet jövőre kimegyek megnézni, ha még kint élsz arra gondoltam, elmehetnénk valahova ketten. :), tudod, alapoznánk a Nagy Utazásra :)

ölellek: Anita , pusz

Szerelem! Szerelem?
2009. november 29. vasárnap, 16:48 | Névtelen (útkereső)

Hát szerintem, ha valaki türelmetlenül azt várja, hogy mikor lesz már ez vagy az, az nem elégedett azzal ami van. Most.
Vagy még sem szerelmes a srácba, csak nagyon szeretne, vagy csak arról van szó, hogy a srác képvisel valakit a számára, akibe a lány "szerelmes". Ilyen lehet pl. azért mert a lány soha nem tudta "meghódítani" az apját (akire esetleg a fiú valamilyen szempontból hasonlít), vagy az apja első nagy szerelme - akit a lány képvisel - még mindig "jelen" van.
Nekem valahogy nagyon úgy tűnik, hogy Utitársad valahol őriz egy képet az Igaziról, és most ezt vetíti ki erre a fiúra.

Puszi
Hédi

Szia Hédi!
2009. november 29. vasárnap, 18:37 | Bochecha   Előzmény

Így van, "ha valaki türelmetlenül azt várja, hogy mikor lesz már ez vagy az, az nem elégedett azzal ami van. Most."

Igen, az Apukájával kapcsolatban lenne min dolgoznia Neki is. (Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy 100 nőből hány olyan lenne, akinek nem... :) )

Köszönöm a hozzászólásodat (és a Többiekét is ), elküldöm a linket a Barátnőmnek, hadd csemegézzen. :)

Sok nagyon jó aspektus előjött, amik biztosan segítenek Neki 'gatyába rázni' a dolgot!

puszi!

Zsani

100 nőböl 110-nek van gondja
2009. november 30. hétfő, 14:09 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

az apukájával. Ezért születtek nőnek, hogy megtapasztalják innen is a férfi oldalukat. Szerintem mint mentálhigiénés alapokat már nagylánykorban "tanítani" kellene ennek, és megannyi másnak a "kezelését". Annak idején a házasulandóknak kellett járniuk a pap bácsihoz házassági felkészítésre, ami az akkori kornak teljesen megfelelt. A mostaninak meg az önismeret valamilyen formája, mert ha az nem akkor majd jön a férj..........

Puszi
Hédi

Mennyire igaz!
2009. november 30. hétfő, 14:26 | Bochecha   Előzmény

Szia Hédi!

Talán tényleg szükség lenne egy kollektív 'oktatásra' ezen a téren. Bár az is igaz, hogy aki nincs készen arra, hogy 'szembenézzen az igazsággal', annak az egyik fülén be, a másikon ki, amíg nem jön egy durvább 'szembesítés'...

puszi!
Zsani

u.erika képe
Ne már lányok!Ennyire rossz a helyzet?Akkor én vagyok a bizonyos
2009. november 30. hétfő, 14:52 | u.erika   Előzmény

Ne már lányok!Ennyire rossz a helyzet?Akkor én vagyok a bizonyos kakukktojás?Mert nekem semmi bajom nem volt az apámmal!

Gondolkoztam rajta hogyan tudnám kifejezni de csak a TÖKÈLETES szó jut az eszembe!Annyira jó volt a kapcsolatunk hogy lehet azért nem találom az ,,igazit"mert túl magasra tette a mércét!(Nahááát ez a felismerés most született!):))

Egy lány aki soha nem lehet eléggé hálás az apjának:Erika

Hát akkor mégis csak van......
2009. november 30. hétfő, 15:54 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

:)

Sosem értettem,
2009. november 30. hétfő, 16:12 | Bochecha   Előzmény

hogy miért erősíti a kivétel a szabályt, de úgy látszik, nem kell ezt érteni.

Jó hallani, hogy van kivétel.
Öröm volt olvasni a soraidat, Erika! :)))

szeretettel: Zsani

Akkor nem jó a szabály
2009. november 30. hétfő, 17:34 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

A jó szabályok alól nincs kivétel, akkor ott valami nem stimmel.
Szerintem amikor egy apa "nagyon jó", akkor ott a lányába szerelmes, azaz, valahol szerepzavar van. Egy jó apa nem csak attól jó, hogy mindenben sülve főve együtt van a lányával, hanem attól is, hogy el tudja engedni és "rá tudja bízni" a lányát másra, a párjára is.

Üdv!
Hédi

u.erika képe
Szia Hédi
2009. december 01. kedd, 0:20 | u.erika   Előzmény

Honnan ez a sülve föve sületlenség?:) Pontosan az apám tanított meg hogyan lehet távolról is szeretni...!(fizikailag is)Amikor nem fogom a kezét hagyom had botladozzon,csak figyelem és ott vagyok ha szükség van rám.Az apám soha nem lógott a nyakamon!Soha nem érdeklödött,de mindig érdeklödve hallgatta ha mondtam magamról valamit.Az volt a nevelési mottója hogy:Nem szólok bele az életébe. Egyszer sem mondott olyat hogy mit kellene csinálnom!Jó azt hogy ha kapok valamit azt meg kell köszönni.:) Töle tanulhattam meg hogy mit jelent a szabad akarat,amit én is tiszteletben tartok.

Hédi!Nincs miért elengedjen hiszen pontosan ez az hogy szabad voltam,5 éves korom óta én mentem látogatni az apámat amikor elváltak a szüleim.Akkor amikor én akartam!Ha egy hónapig nem kerestem, nem kérdezte hogy miért?

Szerintem így már érthetöbb voltam;))

Nos ha az apám ,,elnemengedését"tartod oknak hogy miért nem talátam még olyan párt mint ö akkor nem jól jött az elözö hozzászólásomból a mondanivalóm,hiszen mindent mult idöben írtam nem véletlenül.....

Üdv:Erika

Akkor majd te kitalálod! Üdv! Hédi
2009. december 01. kedd, 14:19 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Akkor majd te kitalálod!

Üdv!
Hédi

u.erika
2009. december 01. kedd, 16:52 | Plastikman (útkereső)   Előzmény

Szia!
Csak azt szeretném kérdezni, hogy szerinted ugyan ez lenne-e a véleményed, ha nem váltak volna el?

"Ha egy hónapig nem kerestem, nem kérdezte hogy miért? "

Nem lehet, hogy azért mert nem is érdekelte akkor, hogy mi van veled?

Elvált szülők gyermekeként én is tudom: könnyebb úgy példát mutatni, hogy közben az órát nézem, meddig tart a találka.

Az írásaidból azt érzem, hogy nem alakult ki "igazi" kötődés, az apukád felé benned. Ezért nem is tudsz igazán kötődni egy férfihoz ..........sem.

"Az volt a nevelési mottója hogy:Nem szólok bele az életébe."

Én azt szeretném megkérdezni: érdekelte-e egyáltalán?

Apa vagyok én is. Hidd el, a nevelés úgy nem megy.

A gyerekek igénylik a fizikai közelséget, a szeretet testi megnyilvánulásait. Egy gyermek könnyen sérültté válik, ha nincs apja.

Bocsáss meg, nem kötekedni szeretnék. Kérdezek csak.

Plastikman

u.erika képe
Szia Plastikman!
2009. december 02. szerda, 0:57 | u.erika   Előzmény

Elöször azt gondoltam megmagyarázom....!De!Aki ismert minket az nem soha nem tenne fel ilyen kérdéseket.Ezért furcsa a számomra amiket felhoztál hiszen most hallok ilyet elöször!

Miért olyan hihetetlen hogy valaki tökéletes kapcsolatban volt az apjával?Persze az apának szigorunak kell lennie....!?Belátom hogy akkor mégsem volt az,mert nem volt szigorú.Az anya feladata hogy szeressen az apa feladata hogy neveljen.Ez igaz!De én mégis ezt választottam!

Hogy nekem volt a legszeretöbb apám annak nagy ára volt!Mégpedig az hogy öt egész gyerekkorában verte a szadista apja.Akkor megfogadta hogy ö soha nem lesz ilyen!A válást nem is érzékeltem,hiszen akkor lehettem az apámmal amikor csak akartam.Nem volt óranézés:))olyan munkát végzett,ahol vele lehettem,és soha nem volt olyan hogy most olyan helyre megy ahová nem kísérhetem el.

Plastikman ha Te is apa vagy miért nem hiszel az apa gyerek jó viszonyába?Akkor magadról sem tudod elképzelni hogy lehet ilyen?Nem igyekezni kell csak add önmagad,hiszen a gyerek maga válsztja a szüleit és még az is meglehet hogy olyannak akar amilyen vagy!Hidd el egy gyerek megérzi ki az aki szereti,és ezalól én sem voltam kivétel!

Amikor elváltak nem volt olyan érzésem hogy nincs apám,hiszen ott volt amikor én akartam!

Igen!Sérültem amikor meghalt 24 éves koromban,de ettöl erösebb is lettem mert ennél nagyobb veszteség már soha nem érhet!

Abban igazad van hogy a férfiakhoz is így viszonyulok,de azért mert igy jó nekem!Megszoktam a szabadságot,és nem vágyom a korlátok közzé!Próbáltam már de nem jött be!

Tudom hogy ez nem normális,de hát nem vagyunk egyformák!Különbözöek vagyunk,más más igényekkel.De fel kell ismernem hogy ki vagyok,és mit akarok!Ha vállalom önmagam kilógok a sorból.Céltáblává válok.Ennek ez az ára!

Nem vettem semmit kötekedésnek,elöfordult már hogy rámadtak egy jelmezt és ahhoz szóltak.:)))

Szeretettel:Erika

Feliratkozás Hírlevélre