Mások miért nem néznek önmagukba?
Mások miért nem néznek önmagukba? Ez a kérdésem mivel én próbálom megfejteni önmagam és nem egyszerű megannyi kérdés van bennem és tudom, hogy sosem lesz vége, mert kérdés mindig lesz. A barátnőm - úgymond normális családban él férjjel gyerekekkel, normális problémákkal.
És ott vagyok én aki mindig keresi a megoldást minden problémára bennem magamban az életben, bár az életben ő is megoldja a problémáit, de néha úgy érzem, hogy ő nem érti mit zagyválok össze. Aranyos, mert meghallgat és nekem az nagyon jó és örülök, hogy ilyen barátnőm van, de időnként úgy gondolom, talán furcsa ez neki és "hülyének" néz.
Bár még nem mertem megkérdezni mi a véleménye a sok problémámról. Nem gondolom, hogy hiba lenne, hogy nem néz mélyebbre, talán nincs rá igénye? Nem tudom, talán meg kellene kérdeznem, de így is sok érdekességgel "terhelem".
"ott vagyok én aki mindig keresi a megoldást minden problémára bennem magamban az életben,"
Átérzem.
Én is így gondolkodtam, csak közben rájöttem, hogy elfelejtek élni a nagy keresésben és válaszadásban.
Egyetlen nap, amit tudatosan próbáltam leélni, több választ adott, mint 100 tapasztalat nélküli morfondírozás.
Szóval a javaslat:
Talán rossz kérdéseket teszel fel.
Próbáld meg megtalálni azt a kérdést, ami a többit szüli!
Egyszer vége lesz. :)
NE ROHANJ MINDENHOVÁ!!!
Mit foglalkozol másokkal? Ha önismerkedsz, akkor az Rólad szól. Majd ahogy haladsz, fognak betoppanni olyanok, akik foglalkoznak magukkal!
Akik hülyén néznek, azok majd lemorzsolódnak, vagy a kapcsolat jellege változik, vagy idővel megért... sokminden lehet. Van aki szerint nem kell ilyen dolgokról beszélni. Hát én ezt nem tudom megtenni, úgyhogy mesélek akinek szoktam, aztán a reakcióból eldöntöm, hogy legközelebb is mesélek-e neki... egyszerű:)
Keep walking! :)
Klári
Igazad van, mert tényleg jött olyan barát aki megért és segíteni is tud, de igaz a válaszokat magamnak kell megtalálnom magamban ahogy mindig is tettem, csak valahogy ez a kérdés is felmerült bennem, hogy vajon ő foglalkozik e önmagával is?biztos csak nem ezen a síkon. Időnként tényleg sokat kérdezek magamtól s talán nem a megfelelőt, de egyszerre nem jön ki minden csak amit be tudok fogadni, bár egy kicsit furcsa, hogy ami ma még foglalkoztat, holnap talán pillanatok alatt megoldom s "elveszti" jelentőségét, persze nem így van mert talán a részemmé vált és elfogadtam, befogadtam.
Szervusz!
Most olvasok egy könyvet. A címe: Személyiségtípusok. Írta Don Richard Riso és Russ Hudson. Nagyon érdekes, bár nem annyira ezotérikus, hanem inkább pszichológiai oldalról közelít. Amit viszont felhasznál a könyvben (ennegram) annak gyökerei nagyon is régre nyúlnak vissza. Lehet, hogy te is az individualista, a fojton önmagát figyelő típusba tartozol, mint pl. én? :) Szerintem tényleg érdemes elolvasni és értelmezni. Jó olvasást
Érdekes gondolat, de ha azt érzed untatod vagy épp nincs igénye magába nézni, vagy csak meghallgat... akkor sem biztos hogy ezek nem csak a Te érzéseid.
Sok emberrel találkoztam volt mély érzésű, volt rohanó, volt kedvs, volt leírhatatlan, volt nagyon brutál, volt akiből sugárzott a negativitás... de én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ne nézett volna önmagába. Mindenki megteszi, csak van aki a szerepek felöl közelít (az anyát keresi magában, a feleséget, a férjet, az apát, a bankárt, a mozdonyvezetőt, a család fekete bárányát, a tanárt... és aehhez mérten oldja fel problémáihoz való kötődését... van aki tisztán szeretne látni, vagy még nem rekedt meg egy-egy szerepben... Neki, Neked rengeteg kérdésre, rengeteg kérdés a válasz, s ha egyszer vége lesz... Még nem találkoztam senkivel, ki ezt garantálta volna... DE! Meglehet a kérdések már nem arról szólnak majd!
De ajánlom, ha egyszer úgy érzed, nem nyomasztja semmi, ami fontosabb lehetne egy baráti csevegésnél, akkor tereld erre a szót és kérdezd meg őt! Ha megtalálod a jó pillanatot, szerintem elcsodálkozol majd, hogy mennyire szükség van a Te problémáidra, az Övéihez, s azzal hogy Téged hallgat, könnyebben cselekszik, mert Ő is önmagába néz ... ha más nem akkor, mikor a család többi tagja alszik és hjut 2 szabad perc Önmagára....
Sok érdekes írást olvastam már ezeken az oldalakon. Arra tanítanak, hogy minden hatás belőlem indul, és én vagyok a felős a saját érzéseimért gondolataimért.
Ha ez a bejegyzés rólam szólna, megkérdezném magamtól.
Miért érzem "hülyén" (az írásodból átvett szó) magam ebben a helyzetben?
Melyik részemet nem tudom elfogadni?
Nálad van az igaz válasz. Mi csak asszisztálunk :))
http://sargacsik.hu
Hogy mi zavar magamban? Hogy megannyi kérdés van amire keresem a választ és csak kérdezek magamtól folyton újra meg újra, persze találok válaszokat, de nem könnyű talán még kívülről nézem magam ,talán talán még nem értem el oda ahova szeretnék, talán még nem néztem szembe az összes félelmemmel, és talán csak magam miatt furcsa, hogy ő nem kérdez, de biztos, hogy átgondolja amit mondok. A barátnőm nagyon fontos nekem és nem azért kérdeztem, hogy ez bántana, csak akinek rengeteg kérdése van a világban egyszer ezt is felteszi. és talán rosszul fogalmaztam, mert mindig meghallgatott, még akkor is, ha furcsaságokat beszéltem, és nem nézett butának, csak hallgatott, furcsa, de ő az egyetlen ilyen barátnőm, a többiek mind keresik a válaszokat vagy már meg is találták, de ő is fontos nekem épp úgy mint a többiek.
Talán a sok kérdés ami mindig bennem volt csak, csak még nem tudtam befogadni, hogy meg tudom oldani vagy felismerem őket, talán ebben a kérdésben, hogy mások miért nem néznek önmagukba, nem is róla hanem rólam szólt, hogy miért van megannyi kérdés, hogy a gondolatok, mindig szárnyalnak a fejemben és mindig arra késztetnek, hogy megfejtsem őket és még gyerekcipőben járok az elején vagyok, de igyekszem, mert fejlődnöm kell tudom!
Ha az önismereti út elején jársz (ugye jól értettem?) akkor természetes a sok kérdés. Később, ahogy az életed folyik és alakul, elkezdesz majd kevesebbet kérdezni és jobban figyelni. Mert rájössz, hogy sok kérdésed szinte ugyanazoknak a dolgoknak egy-egy aspektusa csupán, ugyanarról szól! Ez leszűkiti a kérdéseid özönét. Főleg a felesleges kérdésekét.
De persze,idővel mindig újabb kérdések is előbukkannakmajd, de egyre "jobb" kérdések lesznek, egyre lényegretörőbbek. A figyelmed megnő majd és elkezdenek jönni a válaszok- felismerések formájában, önmagadban.Nem feltétlenül csak másoktól.Összefüggéseket veszel majd észre és ahogy bölcsebb leszel, kevesebb lesz a "miért" is.
De az is lehet, hogy fejbenélő tipus vagy, aki elmével vagyis túlnyomőrészt gondolkodással próbálja a világot megközeliteni. Akkor, sok gondolatod, kérdésed lesz mindig, ezért majd a szivedet kell megnyitnod, hogy sokat érezz és megérezz(intuició), hogy ellensúlyozd a túlzott gondolatiságot. Sokat tapasztalni, élni és érezni a gyakorlati életben - az is ellensúlyozza a "fej-uralmát".
Sok szerencsét!
Köszönöm válaszod! Talán tényleg fejben élő vagyok, mert mindig jár az agyam, de az érzelmeim mindig elvisznek az agyam felől, na meg a kémia és hajlamos vagyok nem gondolkodni, vagy nem a megérzéseimre hallgatni, pedig azokat kellene fejlesztenem, mert az észérvek időnként átveszik a hatalmat felettem, ami talán az egom és jönnek a rossz következtetések, döntések és a végén rájövök, hogy jól éreztem és miért nem hallgattam a belső hangra ami kiabált, de mivel negatív elhessegettem, ha meg pozitív volt a megérzés az nem volt valós. Akkor a negatívumokat megérzem a pozitívumokban pedig az ego átveszi a hatalmat?
Hogyan irányítsam a megérzéseim úgy, hogy ténylegesen azt érezem a mi valós?
Mondhatnám rosszból tapasztalat van bőven, de még ebben is szerencsés vagyok mert vannak rosszabb tapasztalások is, de tudom mindből tanultam erősebb lettem vagy keményebb vagy hamarabb döntöm el, hogy ez nekem nem jó?és nem várom meg a végét és ha mégis jó?csak nem küzdöttem eléggé?
Van még mit tanulnom és fogok is, de azt hiszem meg kell tanulnom lazítani mert a rossz tapasztalat elvette tőlem a lazaságot és vissza kell szereznem, hogy ne vegyek mindent annyira komolyan, hogy a fejem ne járjon annyit. vajon a munkámon kéne változtatni, de szeretem persze elég kemény mind lelkileg mind fizikailag és alig van időm élvezni az életet, bár mindig mondom, mindenre van idő csak arra nincs amit valójában nem akarunk.
Kedves Tüzönjáró!
Nem hiszem, hogy az a lényeges, hogy az ego mit csinál? Mert az folyton velünk van és mindenfélét csinál: nem lehet kikapcsolni.Ezen fölösleges agyalnod.Szerintem.
Akkor ilyen bizonytalan az ember, hogy milyen döntéseket hozzon, mire hallgasson, amikor fél és tul.kép. a rosszat akarja kikerülni, elkerülni az életében. A rossz, az bizony kellemetlen, de nagyon is jó tanitó! A rossz tapasztalatoktól mindannyian félünk, de nincs mit tenni, időről-időre "beléjük fogunk futni". Nem baj!
Ne félj!
Fogsz még tévedni - hagyd magad tévedni.
Fogsz még hibázni - hagyd magad hibázni.
A megérzéseink és az érzéseink olyan dolgok, amelyeket nem lehet irányitani!
Nincs felettük hatalma az elmének!
Az az a terület, amit fejleszteni érdemes.....és a fejet az okoskodásával kicsit el kell hanyagolni.Az élet számomra, nem kiszámitható és ezen a gondolkodás-agyalás nemhogy segit, de még ront is. Az intellektus oly keveset lát át az élet nagy egészéből, hogy én nem bizom meg benne.Sokkal inkább bejött nekem a szivemben való élés, a befelé figyelés.Arra, hogy mit ÉRZEK 1-1 dologgal kapcsolatban? Mit érzek a testemben? Összerándul a gyomrom, megfájdul a fejem, elönt a béke, még el is mosolyodom...stb? Milyen érzések az elsők egy döntés helyzetben? Ezt figyeld meg.
A gond csak az, hogy amig nem tanul meg az ember belülre figyelni, addig csak alig érezhetőek a megérzések, érzések. Mert nagyon finomak.
Igen, abszolut igazad van abban, hogy ha ellazultabban élnél, jobban ÉREZNÉL belül mindent. Feszülten, csak az elme lubickol bennünk.A sok gondolat, érv, ellenérv.......ezzel nem jutunk előbbre.
Lehet hogy nem küzdöttél eléggé és hamar kiléptél.De az is lehet, hogy épp ez vezet majd előre téged. Ki tudja? Én hiszek abban, hogy igy vagy úgy, még ha kanyarokkal is, de rátalálok a helyes megoldásokra.
Ne akard kiszámitani az Életet, mert nem tudod. Bizzál jobban a téged vezető belső hangban, a szellemi segitőidben és ne félj annyit.....lazulj el.
Szeretettel
Ha annyira fejben élsz, és nehéz kikapcsolni az elméd, lehet más úton is szemlélni a világot mint a logika. Ezt analógiás gondolkodásnak hívják, és sokat segít abban, hogy meglásd az élet összefüggéseit, és ciklusait. Az analógia, a hasonlóságokat keresi a dolgokban. Megvizsgálja valaminek a jellegzetességeit, és hasonló jellemzőket keres rá...
Ha még nem csináltad, jó vezérmondat az olyan mint...
Mutatok egy példát.
Éjszaka.
Jellemzői: sötét, befelé forduló, nyugodt, csendes, mozdulatlan, magányos, hideg stb...
Olyan mint a tél, olyan mint egy barlang eldugott zuga, olyan mint a félelem, mint a halál.
Bármilyen történést, vagy jelenséget az életedben vizsgálhatsz így. Pl.: az elengedést, a reggelt, a hízást a fogyást, az alkotást, a fáradtságot, az éhséget, a betegséget, és még sorolhatnám....
Miért jó ez neked? Mert aktivizálja a két agyféltekédet, az érzőt és az értőt.
Mert az élet összefüggéseit más megvilágításban tárja eléd, hogy előbb-utóbb képes legyél magadra is másképp nézni.
Próbálgasd! Eleinte nem egyszerű, de rá fogsz jönni, nagyon izgalmas. :)
http://sargacsik.hu