Érzelem vs. gondolat | Önmegvalósítás.hu

Érzelem vs. gondolat

2010. június 02. szerda, 9:10 | Huszti Sándor -...

Érzelmeink és gondolataink lehetnek problémáink okozói, de akár a megoldást, a kiutat is jelenthetik. Vajon melyikben bízhatunk, melyik a mélyebb, hitelesebb, használhatóbb? Melyik világában találjuk meg a végső megoldásokat?
Vannak, akik szerint a gondolat a tisztább, magasabb rendűbb, míg mások szerint az érzelem mélyebb, közelebb van a belső forráshoz.
A gondolat szüli az érzelmeket, vagy az érzelmekből születik a gondolat? Melyik volt előbb, mi a sorrendiség és az összefüggés közöttük?
Te mit gondolsz erről? Vagy inkább mit érzel?


HajduM képe
Hát ugye milyen jó, hogy vitáztunk? Most meglehet versenyeztetni
2010. június 02. szerda, 10:41 | HajduM

Hát ugye milyen jó, hogy vitáztunk? Most meglehet versenyeztetni a dolgot hivatalosan is :DDD

De én még is inkább azon a véleményen vagyok, hogy ezek nyilván követik egymást egy emberben, És nem csak globálisan, nem csak egész életet átívelően, hanem éppen egy-egy adott vitában is folyamatosan válogatunk ezek között. Éppen attól függően, hogy melyik megközelítés felel meg jobban saját érdekünknek.

Majd ha olyan bölcsek leszünk, hogy már túl tudjuk tenni magunkat az élet élésének fontosságán, és nem kell harcokat vívnunk a fennmaradásunkért, tehát a fizikai fennmaradásunkért, akkor abbamarad a játszmázás is.

Főleg ha elvonulunk a világtól és egy teljesen steril emberektől és lehetőleg más élőlényektől is mentes helyen tartózkodunk.

Hogy tehát versengeni vagy kooperálni fogunk egymással, az nagyban függ attól természetesen, hogy a partner hajlandó-e lemondani néha a másik javára, és vajon vissza kapja-e ezt a lehetőséget más esetben.

Ha egyszer egyszer bevállalja valaki az alárendelt szerepet, de soha nem kap lehetőséget a fölérendelődésre, akkor nem igen fogja az alárendelődést vállalni saját jó szándékából.

Tehát nem találom ezt a kérdésfelvetést helyénvalónak, mivel nem lehet megversenyeztetni ezeket az attitűdöket, hiszen akár másodpercről másodpercre finom árnyalásokkal egymásba szövődnek az aktuális érdekektől függően. Persze személyenként változó mértékben valamelyiknek dominanciája van.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----

szerintem nem lehet alá/fölé rendelni egyiket sem. Honnan jön
2010. június 02. szerda, 10:42 | Buddhanita (útkereső)

szerintem nem lehet alá/fölé rendelni egyiket sem.

Honnan jön a gondolat, vagy az érzelem?

Ha megfigyelem, elillan bármelyik. Honnan jön, hová tűnik? Nem tudom, nekem olyan mintha a semmiből jönne, és oda menne vissza.

Berögzült programok néha pont az érzelmi töltöttség révén ismerhetőek fel a legkönnyebben.

Ugyanakkor felemelő, ha a régi mintákat megoldjuk, egyfajta könnyedebb érzés teliti el az embert. Ugyanez az érzés lép fel, ha valamire rájövünk, amin már sokat filóztunk.

Érzelmi töltés nélkül egyébként nem lenne tanulás. Amit érzelemmel átélünk, mélyen bevésődik. Könnyebben, gyorsabban rögzül.

Ugyanakkor a gondolat segitségével jön az értelmezés, megértés.

Ezért egyik világban sem (márha itt kizárólagosan két világra akarjuk osztani) lehet megtalálni a végső igazságot. 

Nekem úgy hat, kéz a kézben jár, vagy láb a láb után lépdel sorban.

Magát az értékét, minőségét a mi tudatunk beállitottsága határozza meg. De óhatatlan, hogy a két minőséget ne járjuk be, márha a végső valóság (teljesség) a cél.

Claryssza képe
Az érzelem és az érzés szavak között nagy különbség van... a
2010. június 02. szerda, 11:15 | Claryssza

Az érzelem és az érzés szavak között nagy különbség van... a kettő nem ugyanaz.
„az érzelmeknek alapvetően nincs töltésük, csak vannak”.
Ha a gondolat és az érzelem összekapcsolódik, akkor jelenik az érzés.
Önmagában az érzelem és a gondolat semleges, viszont a kettő együtt már kiadja az érzést.

Mi volt előbb,a tyúk,vagy a tojás?
2010. június 02. szerda, 11:27 | Éva.

,,A gondolat szüli az érzelmeket, vagy az érzelmekből születik a gondolat? Melyik volt előbb, mi a sorrendiség és az összefüggés közöttük?''

a gondolat is szülhet érzelmeket és fordítva ,érzelem is gondolatot.

Ha az ember felépítését nézem,akkor az érzelem volt előbb ,és hierarchiában alatta van a gondolatnak,mert az már mentális tulajdonság,amíg az érzelem/,,ösztönös''/inkább asztrálhoz tartozó /részünk.

A gondolat is csak akkor magasrendű,ha az ember már fejlett mentálisan.
Az érzelem pedig szintén csak akkor nemes indíttatású,ha tényleg közel vagyunk ahhoz az igazi belső forráshoz.
Ellenkezőleg nagyon is pitiáner,irigykedő,bosszúálló az az érzelem,és primitív a gondolat.

Azt gondolom,hogy mindkettő,akkor igazán magasrendű,ha intuitíve jön,vagyis már egy magasabb kiterjedésünk uralja mindkettőt.

Vagyis nem ösztön,és nem pusztán okoskodás,hanem jóval felette van ezeknek,
és ÉN uralom,ami jóval több,mint az én.

Ami meg ez alatt van,arról szerintem nem érdemes szót ejteni,csak annyiban,hogy az az ,amit meg kell haladni.

Claryssza képe
Na az előbb túlságosan sematikusan probáltam leegyszeerűsítve
2010. június 02. szerda, 12:10 | Claryssza

Na az előbb túlságosan sematikusan probáltam leegyszeerűsítve süríteni, és hát a végeredménye kutyulás/zavar lett...
Kerestem hát 1 ugyan sokkal bővebb, de érthetőbb leírást:
(Tanítások a Felső Világokból)

Életünket legfőképpen érzelmeink útján éljük meg. Az ingerekre adott válaszaink, legyenek azok belülről, vagy kívülről érkezők, érzelmeinken keresztül nyilvánulnak meg bennünk. Amivel nem állunk érzelmi kapcsolatban, az nem is igazán érint meg minket energetikai szinten, csak áthalad rajtunk. Az érzelmek olyan érzések kifejeződéseiként keletkeznek bennünk, melyeket magunkban, energia-rendszerünkben hordozunk.

Az érzések olyan energiainformációk, melyek hozott vagy szerzett tapasztalatként tárolódnak, illetve épülnek energiaterünkbe.

A hozott információk, előző életbeli tapasztalatok és feladatok eredményeképpen kerülnek érzelmi feljegyzésként testeinkre.
Ezek az érzések, mint energiainformációk, a gondolatok, és ebből fakadóan, a szituációra adott válaszaink hatására aktiválódnak és érzelmeket, valamint abból képződő cselekvéseket kondicionálnak.

A szerzett érzésbeli feljegyzések gyermekkorunkban, neveltetésünk családi illetve környezeti hatásai kapcsán kódolódnak belénk. Ezek olyan folyamatos ingerhatások révén jönnek létre bennünk, melyek nem egyeznek identitástudatunk által megnyilvánuló érzéseinkkel, azaz ellentétes reakciókat, diszharmóniát váltanak ki belőlünk. Ezzel gyermekként nem tudunk mit kezdeni, ezért magunkban eltároljuk őket, és sokszor nem is tudjuk, hogy ezek működtetnek minket a háttérből.

Tisztázzuk most először az érzelem jelentését:

Az érzelem akkor jön létre, amikor egy érzés bennünk, a megfelelő gondolattal találkozik és összekapcsolódnak.

Az érzés elsősorban testi szinten megnyilvánuló energia, míg a gondolat elme szinten van jelen.

Tehát az érzelem, az érzés és a gondolat együttes megnyilvánulása, mikor testi és elme szintű reakcióink összekapcsolódnak, és ennek a két aspektusnak az együttes kifejeződésére jutnak.

Maga az érzés és a gondolat is külön-külön hordoz információt, de akkor fut mindez végig reakcióként bennünk, mikor összekapcsolódva érzelmeket kondicionálnak energia-testeinkben.
Mind a gondolat, mind pedig az érzés magában is energiahordozó. A gondolat energiacsatorna, mely információkat továbbít, így segít a fejlődésben, tanulásban. Maga a gondolat, összekapcsolódás nélkül tiszta teremtő energia, mely nem minden esetben vált ki érzelmeket.

Ugyanígy az érzés is információ. A tiszta érzés egy energiaminőséget képvisel, mely beállítja testeinket az adott rezgésre.
Nem feltétlenül kapcsolódik gondolattal, így nem biztos, hogy érzelmi megfelelője van bennünk.
Az érzés az a lényegi való, mit létünkben hordozunk. Ezek az érzések belső énünkből táplálkoznak, olyan ez, mit érezni önmagunkat. Ez egy emelkedett, emberi érzelemmel nem igazán leírható energia.

Ha megfigyelünk egy gondolatot, vagy egy érzést az nem biztos, hogy érzelemként feltűnik bennünk, amennyiben nincs bennük egy közös, összekapcsolható, összetartozó energiarész.

Vegyünk egy gondolati példát. Legyen a gondolat, mi felötlik bennünk, a következő:

- Az élet nehéz.

Most figyeljük meg reakciónkat erre a gondolatra. Amennyiben van egy belénk kódolt érzés ezzel kapcsolatban, azonnal érzelmi viszonyulást fogunk tapasztalni, mert összekapcsolódik az adott gondolattal.

Eltölt egy érzelem, mely szomorúságot, fájdalmat, haragot, félelmet, vagy bármilyen más érzelmi reakciót söpör végig egész testünkön.
Ekkor biztosak lehetünk benne, hogy energiarendszerünkben van olyan érzéskód, mely ehhez a gondolathoz kapcsolódik.
Ez lehet előző életbeli tapasztalat, mikor nagyon nehéz sorsot éltünk meg, és magunkban összekapcsoltuk ennek a gondolatnak a hatására az élet fogalmát a nehézséggel.
Vagy gyermekkorunkban állandóan ezt hallottuk a szüleinktől és mivel kisgyermekként, akármilyenek is szüleink, mi mind felnézünk rájuk, ezt elhittük nekik és érzésbeli kódként eltároltuk magunkban.

Vegyünk egy másik példát:

- A ceruza ír.

Most milyen érzelmek jönnek fel bennünk erre a gondolatra? Van, aki azt mondja erre, minden érzelem nélkül: hát persze, és akkor? Az a dolga, hogy írjon.
Neki nincsenek a ceruzával és az írással kapcsolatban feldolgozatlan érzéskódok energiarendszerében.
Vannak azonban, akikben erre az egyszerű gondolatra is komoly érzelmek tűnnek fel.

Ők valószínűleg olyan érzelemkódokat tartogatnak magukban, melyek fájdalmas emlékeket rejtenek ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy nehezen tanultak meg írni és ezért büntetést kaptak. Vagy előző életükben írástudatlanok voltak és ezért hátrányosan megkülönböztették őket. De az is lehet, hogy éppen írásaik miatt kerültek bajba, így az ezzel kapcsolatos gondolat félelmet kelthet bennük.

Láthatjuk tehát, hogy az energiatereinkbe beprogramozott érzés-kódok a hozzájuk kapcsolódó gondolatok hatására aktiválódnak és érzelmeket kondicionálnak, melyek végigsöpörve rajtunk kiváltják az adott hatást. Figyelmeztetnek, emlékeztetnek minket az általunk ,,írt" feljegyzésekre, melyek lehetnek feladatok, vagy fájdalmas védekező reakciók.

Itt nem áll meg a dolog, hiszen az érzelmek tovább ösztönöznek bennünket, és cselekvésre sarkallnak. Sokszor nem is tudjuk, hogy előre megírt reakciók hatására cselekszünk. De ha odafigyelünk, észrevehetjük, hogy mindig ugyan azokat a dolgokat tesszük egy adott területen.

Egy egyszerű példa, az apa/anyakomplexus.

Lehet, hogy gyermekként apánkkal/anyánkkal nem értettük meg egymást, sok minden kimondatlan maradt, és bántott minket. Ezt érzéskódként magunkban eltároljuk.
Mondjuk apánk/anyánk sokszor ,,haszontalannak" nevezett bennünket, amit magunkra vettünk és el is hittünk.

Magunkba kódoltuk: a lányok/fiúk haszontalanok.

Ez az érzéskód ott van energiaterünkben és a haszontalanság gondolatára érzelemként megnyilvánul. Lelkiismeret furdalást és szomorúságot kondicionál, mert ezt éreztük, mikor ezeket hallottuk gyermekkorunkban. Ez egy ismerős reakció a testünknek és gondolati síkon apánkhoz/anyánkhoz köti. Ez egy kapcsolt érzelem, mely bennünk dolgozik, és előjön, ha bármelyik aspektusa feltűnik.
De a lélek szeretné feloldani ezt a képet magáról és feladatként állítja elénk. Ez azt jelenti, hogy szinte keressük azoknak a férfiaknak/nőknek a társaságát, akik szerint a nők/férfiak haszontalanok. Így akarjuk megoldani és feldolgozni a problémát, mert lelkünk szembesíteni akar vele, hogy felismerve elengedhessük és letörölhessük ezt a feljegyzést. Ezzel cselekvésre sarkall, és ha nem figyelünk újra és újra elkövetjük ugyanazokat a belénk kondicionált kényszeres dolgokat. Ilyenkor csak erősítjük a kapcsolatot az érzés és gondolat között, ahelyett, hogy felismerve a minket bántó szituációt, azt a megoldás irányába terelnénk.

Van egy ellentétes aspektus is.
Minden kapcsolt érzelem lehet védelem is. Rossz tapasztalat esetén igyekszik megóvni minket a már ismert rossz hatástól. Ezért inkább megakadályoz minden cselekvést, nehogy megint átéljük a számunkra fájdalmas szituációt. Azaz blokkol, mi pedig elfolytunk.

Ha bárkiben elnyomtak gyermekkorában egy vágyat, és elhitették vele, hogy az számára nem jó, az eltárolódik gondolati-, vagy érzés-kódként benne. Mivel környezetéből ez a vágya akkor negatív visszajelzéseket váltott ki, azt összekapcsolta a nem jó, nem neked való érzéssel. Máris bekódolta azt energiarendszere megfelelő részébe.
Ezért bármikor, ha vágyai irányába indult, vagy rájuk gondolt, a gondolat azonnal összekapcsolódott a ,,nem jó" érzéssel és ez egy érzelmet, mondjuk dühöt váltott ki. Ez a düh aztán megnyilvánulva olyan területeken gátolja őt, amiben kiteljesíthetné magát.

Mit tehetünk, hogy feloldjuk ezeket az összekapcsolódásokat?

Tisztázzuk. Nem az a baj, ha vannak érzelmeink és átéljük őket. Ez teljesen természetes, sőt szükséges dolog, hiszen kifejezzük önmagunkat és fejlődünk, tanulunk általuk. Azt se feledjük, a kiéletlen, visszatartott érzések ugyanúgy blokkokat eredményeznek, mint a túlzott érzelmesség.

A probléma az, ha meggyőződéseink, hiedelmeink irányítják azt, hogy milyen érzelmek nyernek teret bennünk.

Egy nehéz dologra kell vállalkoznunk, hogy megoldjuk a problémát: szét kell választanunk egymástól az érzést és a gondolatot, megszüntetve így a köztük lévő kódolt kapcsolatot. Ezzel mindkét energiát felszabadítjuk, és hagyjuk, hogy helyesen működjenek.

Nem mindegy, hogy automatikus válaszreakció kondicionálja érzelmeinket, vagy az adott szituációnak megfelelő érzés.

Le kell ásnunk az automatikus érzelmek mélyére és az érzést fel kell szabadítanunk a kondicionáló gondolatoktól.
Először is meg kell találnunk az összekapcsolódás helyét és idejét. Folyamatos önmagunknak feltett kérdésekkel bele kell ásnunk az érzelem mélyébe, és őszintén feltárni, hogyan és mikor kapcsolódtak egybe.

Ezek az érzéskódok legtöbbször adott csakrákban tárolódnak.

Minden csakra irányít egy energetikai területet, melyhez érzések és gondolatok kapcsolódnak. Ha azzal a területtel kapcsolatos kódolás történik, az itt kerül feljegyzésre, és innen olvasódik le inger hatására, mikor is aktiválódik egy előre megírt program, vagy beidegződés.

Nézzük meg, miről is van itt szó. Milyen érzések és gondolatok kapcsolódhatnak az adott, testben található főcsakráinkhoz.

1.csakra - Ősi érzések

Kapcsolat a fizikai léttel, életerő, élvezet, vágy, versenyszellem, rettegés, szégyenérzet, frusztráció, bűnnel kapcsolatos érzések. Agresszió, kapzsiság, bizonytalanság, vagy túlzó ragaszkodás.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Magáról a létezésről, a létjogosultságról szólnak: életről és halálról. De ide tartoznak a jólétről, emberi szükségleteinkről, hivatásról, boldogulásról és a tulajdonlásról szóló gondolataink is.

2.csakra - Érzelmekhez hasonló érzések

Kreativitás, vagy annak hiánya, érzékenység, elégedettség, félelem, fizikai szintű kapcsolatok. Partnerhez való hozzáállás, másik nemtől való félelem. Identitászavar.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Magáról a testről, érdeklődésről, gyermekekről, születésről (ez lehet egy terv, vagy eszme megszületése is), társas kapcsolatról, kreativitásról, megvalósításról, művészetekről szólnak.

3.csakra - Tettekkel kapcsolatos érzések

Önbizalom, vagy óvatosság, megfontoltság, bátorság, szabadság és az ezzel kapcsolatos boldogságérzet, életerő, másokkal való nyitottság, elégedettség vagy elégedetlenség, aggodalom, fóbiák, bizonyítási vágy, irigység, idegesség.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Hol is a helyünk a világban, siker, egyéniségünk kifejezése, optimizmus, képességek, hatalom, maximalizmus.

4.csakra - Kapcsolati érzések

Szeretet, kötődés, elfogadás, megértés, empátia, bizalom, megbocsátás, béke, odaadás, érzelmi szabadság, nagylelkűség, igazságosság, nyitottság, fájdalom, félelem a csalódástól, távolság, elszakadás, érdektelenség.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

A kapcsolatokról szólnak, melyet magunkkal vagy másokkal tartunk fent. Vágyak, álmok, gyermeki énünk gondolatai. Bizalommal, nemes gondolatokkal, gyengédséggel fordulunk mások felé. A szeretetről és szerethetőségről szóló gondolatok.

5.csakra - Kifejező érzések

Együttműködés, vágy arra, hogy érzéseinket másokkal megosszuk. Kifejeződés, vagy éppen hallgatás, mások megnyilvánulásainak megértése, képességekkel összefüggő érzések. Megismerés, függetlenség. Helyes, vagy helytelen értékítélet

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Kommunikációval, információkkal, kifejezésmóddal, kinyilvánítással kapcsolatosak. Egyként való gondolkodás. Önkifejezés. Őszinteség, nyitottság. Felelősséggel teli gondolatok, melyek kapcsolódnak az igennel vagy nemmel való kifejeződéshez. Igazsággal és hazugsággal kapcsolatos gondolatok.

6.csakra - Énképpel összefüggő érzések

Önmagunk elfogadása, vagy el nem fogadása. Intuíció, inspiráció, imagináció, holisztikus látásmód, belülre figyelés, őszinteség, bölcsesség, belátás. Humor. Gyógyítás képessége és az ezzel összefüggő érzések. Izgalom, kétségbeesés, rémálmok.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Intelligencia, spirituális tudat. Intellektus, emlékezet. Énképünkkel, testünkkel (energiatestünkkel is) kapcsolatos gondolatok. Szellemi gondolatok. Jövőbeli vágyaink. Emlékezet vagy emlékezés hiánya. De kapcsolódhat hozzá a manipuláció, és az egyoldalú látásmód is.

7.csakra - Beteljesüléssel, beteljesültséggel kapcsolatos érzések

Spirituális tudatosság, magasabb rendű énünk elismerése. Egység. Elfogadás vagy éppen elutasítás. Felelősségvállalás. Nyugalom. Bizalom a felső vezetésben, megérzéseinkben. Érzékenység, céltalanság, bizonytalanság, értelmetlenség, felszínesség, kicsinyesség.

Hozzá kapcsolható gondolatok:

Istenről, spirituális létezésről, magasabb rendűről szóló gondolatok. Magasrendű célok, irányok, jelentések, értékek és alapelvek. Isteni tudat. Alázat, intelligencia és tudás. Teremtésvágy, más világokkal való kapcsolat. Az élet helyes vagy helytelen értelmezésével kapcsolatos gondolatok.

Amikor a feloldást elkezdjük, az adott csakra területére kell összpontosítanunk és tudatunkkal oda fókuszálnunk. Meg kell keresnünk az adott érzelmet, melybe beleragadtunk, és meg kell azt határoznunk. Vissza kell mennünk oda, ahol bekódoltuk.
Ha kellően felbontottuk összetevőire, azaz megtudtuk mikor, hogyan és milyen indíttatás hatására tör elő belőlünk, már meghatározhatjuk, hogy buzdító, vagy éppen blokkoló érzelemről van szó.
Ha tudjuk hogyan keletkezett a kondicionáló hatás, akkor el tudjuk azt különíteni. Azaz fel tudjuk oldani az érzés és a gondolat közötti összekapcsolódást, hogy ne váltsa ki a bekódolt érzelmet.
Minél bonyolultabb egy érzelem, az annál régebbről és melyebbről fakad.

Gyógyító lépések:

1.Az érzelemből először ki kell vonni magát az érzést.

Vegyük azt a példát, mikor apánk haszontalannak nevezett és ennek hatására lelkiismeret furdalást kondicionáltunk. Érzelmi vonulatra figyelve elemezzük a szituációt.
A lelkiismeret furdalás az érzelem, de mi az érzés? Az érzés létünkkel kapcsolatos. Mit érezhetünk, ha így neveznek bennünket: elkülönültséget, kirekesztettséget az egységből. Nem akarunk elszakadni, inkább vállaljuk a lelkiismeret furdalást, ha azzal visszajutunk az elfogadásba.
Ezt az elkülönültség érzést kell kivonni a lelkiismeret furdalásból, a szituáció elemzésével és megértésével. Amint felismerjük, hogy a lelkiismeret-furdalás nem szünteti meg bennünk az elkülönültséget, már képesek vagyunk lemondani róla és leválasztható.

2. El kell különíteni a gondolati formát.

Meg kell határoznunk, hogy a kondicionáló gondolat egyáltalán tőlünk ered-e, vagy másokét ültettük át a sajátjaink közé. Újra a szituációt elemezzük, de most a gondolati részére hangolódunk rá.
Mit gondoltunk, amivel összefűztük az adott érzést, hogy bennünk ezt a reakciót váltotta ki.
Mit is gondolhattunk: a haszontalanság nem jó, mert attól mások dühösek lesznek, tehát a haszontalanság dühöt vált ki. Azaz aki iránt dühöt érzünk, az haszontalan.
Minden meggyőződéssel teli gondolatunkat így szép lassan vissza kell vezetnünk, míg rájövünk, hogy ez nem is biztos, hogy a mi gondolatunk, csak apánk ültette belénk, mert féltette a tekintélyét, ezért leszólásokkal növelte magában azt. Miért? Mert jelentéktelennek érezte magát.

Hoppá. Hát miért büntessük magunkat az apánk érzései miatt? Le vele! Nincs szükségünk rá, ez nem is a mi gondolatunk, csak apánk érzéseiből generáltuk.

3. A feloldás

Már lecsupaszítottuk az érzést és a gondolatot is. De hogyan programozzuk át az érzelmet?
A megbocsátással és a szeretettel!

Megértjük, hogy miért viselkedtünk így, és azt is, hogy mások, esetleg korábban mi, miért tettük azt, ami ide vezetett.

Tudjuk már, hogy az adott érzelem milyen teret töltött ki bennünk, de azt most már mással kell helyettesítenünk. Meg kell találnunk kik vagyunk! Milyen kapcsolat fűz bennünket önmagunkhoz és isteni Valónkhoz, és azt szeretettel elfogadni. Másoknak és magunknak is megbocsátani, és az adott teret szeretettel feltölteni. A szeretet visszaállítja a harmonikus működést érzelmi rendszerünkben.

Mivel ez a feladat igen nehéz és összetett, hiszen régóta beágyazódott érzelmeket hordozunk, javaslom, hogy mindenki forduljon szakemberhez, aki segít mindezeket feltárni, megérteni és meggyógyítani.

Törekedjünk arra, hogy tisztává tegyük érzéseinket és gondolatainkat, így önmagunkon és másokon is segítünk!

HajduM képe
Na ez, nem sematikus :))))) Mindjárt rá is
2010. június 02. szerda, 12:34 | HajduM   Előzmény

Na ez, nem sematikus :)))))

Mindjárt rá is ülök.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----

Megint csak köszönet ,hogy ilyen szemszögből is boncolgatod a
2010. június 02. szerda, 12:42 | Éva.   Előzmény

Megint csak köszönet ,hogy ilyen szemszögből is boncolgatod a témát /részletesen/
mert én csak utaltam dolgokra,
így viszont részletesen érthető is...

,,Láthatjuk tehát, hogy az energiatereinkbe beprogramozott érzés-kódok a hozzájuk kapcsolódó gondolatok hatására aktiválódnak és érzelmeket kondicionálnak, melyek végigsöpörve rajtunk kiváltják az adott hatást. Figyelmeztetnek, emlékeztetnek minket az általunk ,,írt" feljegyzésekre, melyek lehetnek feladatok, vagy fájdalmas védekező reakciók.

Itt nem áll meg a dolog, hiszen az érzelmek tovább ösztönöznek bennünket, és cselekvésre sarkallnak. Sokszor nem is tudjuk, hogy előre megírt reakciók hatására cselekszünk. De ha odafigyelünk, észrevehetjük, hogy mindig ugyan azokat a dolgokat tesszük egy adott területen.''

és a többi,amit írtál
ezek nagyon fontosak a téma teljes átlátásához.../szerintem/

Claryssza képe
Akkor ismét sematikusan: Nincs is más feladatunk, csak figyeljük
2010. június 02. szerda, 12:53 | Claryssza   Előzmény

Akkor ismét sematikusan:
Nincs is más feladatunk, csak figyeljük meg az érzéseinket. Mert, ha ismerjük a folyamatot azonnal rá fogunk jönni, hogy az érzés, amit éppen átélünk, milyen gondolatból és hozzákapcsolt érzelemből fakad. Ennek következtében már nincs is más dolgunk, mint ennek tudatosításával változtatni az érzésünkön, ezáltal megváltozik a vonzásunk, teremtésünk iránya:)))

HajduM képe
Na igen. De mit kezdünk az előző életeinkből ránk maradt
2010. június 02. szerda, 13:01 | HajduM   Előzmény

Na igen. De mit kezdünk az előző életeinkből ránk maradt érzésekkel?

Amikor azok egyáltalán nem tudatosulnak bennünk, vagy fordítva a ránk maradt gondolatokkal, amik most váltanak ki érzelmet.

Hogyan lehetne hidat képezni az elmúlt életek között?

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----

Claryssza képe
Ugyanazt, amit az "evilági"-val :)))
2010. június 02. szerda, 13:11 | Claryssza   Előzmény

Ugyanazt, amit az "evilági"-val :)))

Nem a Hajdú Miki élete volt! a lélek kalandja és tapasztalatai
2010. június 02. szerda, 13:13 | Éva.   Előzmény

Nem a Hajdú Miki élete volt!
a lélek kalandja és tapasztalatai voltak egy másik létezőben

Te annyiból vagy érintett,hogy most nálad van sok sok létezés,tapasztalata,
és azzal kéne kezdeni valamit,
nem is tiéd ,személy szerint,de ha magasabb szempontból nézem ,akkor persze mégiscsak...
én hagynám ezeket az előző életeket,mert csak elvisz a lényegtől,
hogy ezeket az emlékeket,tapasztalatokat,meg kell tisztítanom a zavaros mivoltjuktól,és utána integrálni kell magamban
ezzel kell foglalkozni,nem az előző életekkel,
mert már rossza kiindulási pont is.../szerintem/

Már csak azért
2010. június 02. szerda, 13:27 | Kassay Noémi   Előzmény

Már csak azért is mert hogy nincs idő csak itt a földön, tehát az hogy előző élet nem is egészen pontos.
Minden egyszerre zajlik.

HajduM képe
Igen, de mégis csak valamiféle viszonyítási rendszerben kell
2010. június 02. szerda, 13:35 | HajduM   Előzmény

Igen, de mégis csak valamiféle viszonyítási rendszerben kell gondolkodnunk.

Ha meg egyszerre zajlik minden, akkor az énem többi inkarnációja is tessék szíves dolgozni az ügyön ne csak a Hajdu Miki :DDDD

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----

Dolgozik is nyugi,
2010. június 02. szerda, 14:03 | Kassay Noémi   Előzmény

Dolgozik is nyugi, de ha Hajdú Miki megoldja, mert most itt egy ilyen lehetősége adódott akkor az összes változik.
Ha máshol, jól élsz meg valamit, akkor az itteni életed is pozitívan változik

HajduM képe
Persze a jelennel kell foglalkozni elsősorban. De ahogy írja is,
2010. június 02. szerda, 13:33 | HajduM   Előzmény

Persze a jelennel kell foglalkozni elsősorban.

De ahogy írja is, mostani gondolataink, vagy érzéseink származhatnak korábbi életekből. Szerintem nálam sok ilyen van, de ahogy olvastam felhámlottak bennem gyerekkori élmények és helyzetek. Nagyon sokat összeszedtem ebben az érában is.

Ahogy így végig gondolom, annyi törés volt az életemben, hogy már rutinból omlok alapjaimra és észre se veszem, hogy a gödör legalján vagyok.

Jézusom ... jönnek elő az emlékek.

Ha ezt nekem kell helyreállítani, akkor a következő 5 évben sajnos nem tudok írni, mert visszavonultam meditálni :))

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----

Claryssza képe
Ki vagyok én? -csak eljutottunk a kérdésig:))
2010. június 02. szerda, 13:46 | Claryssza   Előzmény

Ki vagyok én? -csak eljutottunk a kérdésig:))

Na ki?...mindenki...bizonyos értelemben
2010. június 02. szerda, 15:01 | Éva.   Előzmény

,,Ki vagyok én? -csak eljutottunk a kérdésig:))''

Na ki?...mindenki...bizonyos értelemben
és ha ez valós lenne,akkor az ember már nem is vitatkozna senkivel...

Claryssza képe
:))))
2010. június 02. szerda, 15:18 | Claryssza   Előzmény

„Tat tuam asi"

Claryssza képe
+
2010. június 02. szerda, 15:42 | Claryssza   Előzmény

"Isten és közöttem állok én."
E mondat, amelyet azóta is őrzök magamban, gondolatok özönét indította el bennem melyek eljuttattak egy olyan kísérletig, amelyet spirituális iskolánk résztvevőinek is bemutattam, igazoltam vele Johannes állítását, s a keleti filozófia legnagyobb morális tételének valóságát is. Egy állványra egymástól másfél méternyire állított két tükör közé égő gyertyát helyzetem. A résztvevők mindegyike kijött, fölülről, oldalról belenézett a tükrökbe és látta, hogy az egyetlen gyertyából hogyan robbant ki a végtelen számsor. E tükröket keleten Mája, a Káprázat Tükreinek nevezik. S erre építik filozófiájuk, sőt az emberi szellem történetének legnagyszerűbb erkölcsi tételét: 'TAT TUAM ASI". Te is AZ vagy. Te is én vagyok. Te is Isten vagy. Mert ami a tükrökben látszik, az káprázat. Az egyetlent mutatják, amellyel a századik, ezredik, tízezredik is vele azonos. A végtelen számsor káprázata elhitet azzal, hogy különvalók vagyunk mindentől, a másiktól. Pedig bármit vétünk a többi élőlény ellen, valójában önmagunkkal tesszük. A gyertyát persze kiemeltem Mája tükrei közül, s azok üressé váltak. Kezemben tartottam az egyetlen gyertyát, a Fényt, amely eggyé vált a mindennel...."
(Szepes Mária)

Na ez nagyon szép,meg igaz is bizonyos szinten,de csak ott
2010. június 02. szerda, 15:55 | Éva.   Előzmény

Na ez nagyon szép,meg igaz is bizonyos szinten,de csak ott !/valameddig !/

mert nem szabad elfelejteni azokat a tükröződéseket
ezért nem ugyanaz!!!,csak a tükröződése annak!
vigyázzunk már,és ez a bajom a Mária a nénivel is,
hogy akármilyen nagy tanító,csak bizonyos szintig látott el,
ameddig az okkultizmus ezt engedi,

de itt a lényeg,hogy nem lehet ez végig igaz,merthogy nem igaz,
így nem egy az egy,ha csak a tükörkép szintjén marad!
E miatt a helytelen nézet miatt marad el a realizáció,a megvalósítás.

Ébredjünk már fel!

/lépjünk már túl Mária nénin is,meg Müller Péteren is,ha nem akarjuk valahol félúton lekorlátozni magunkat!!!!
Lehet felháborodni nyugodtan./

Claryssza képe
Felháborodásról szó sincs:) Ez is benne van..
2010. június 02. szerda, 16:21 | Claryssza   Előzmény

Felháborodásról szó sincs:)
Ez is benne van..

Egy percig sem arra gondoltam,hogy esetleg Te háborodsz fel... c
2010. június 02. szerda, 16:54 | Éva.   Előzmény

Egy percig sem arra gondoltam,hogy esetleg Te háborodsz fel...

csak esetleg valakit megbánthatok bizonyos kötődésében...

szóval a Mária Néninek nem jutott eszébe az idevonatkozó passzusa:

,,Figyelemmel kíséred-e az időtlen hagyományok
és a modern tudomány rohamosan kibontakozó eredményeinek analógiáit? Látod-e hol érnek össze az egykori természetlátás és a mai „pszichedélikus" szemlélet kiterjedései? Tudatosítod-e magadban észlelésmódod egyre mélyebb és magasabb rezgéseit?"

/főleg ugye az első sor/
amikor a ,,spirituális '' iskolájában azt hiteti el a tanítványaival,és még demonstrálja is!
hogy a tükrözött kép egyenlő az eredetivel???

és ezzel elvesz tőled minden lehetőséget /ha bedőlsz/,hogy Te mégiscsak az eredetit akard,mert a tükörkép az csak a tükrőződése annak...

de miért ne dőlnél be,hisz ő a nagy tanító?

Claryssza képe
Ugyan személyesen is volt szerencsém Mária nénihez is, meg
2010. június 02. szerda, 17:42 | Claryssza   Előzmény

Ugyan személyesen is volt szerencsém Mária nénihez is, meg Müller Péterhez is, vagyis a tanításaikkal foglalkoztam is 1ideig, és megvallom nem is tartoznak/tak a "kedvencek" közé se a stílusuk/nyelvezetük miatt talán, de én nem ezt látom benne.
Vagy ezt nem látom benne?
Nade 111111, mind1 vagyis mindEGY :)

Biztos vagyok benne,hogy érted miről beszélek. Ott van a
2010. június 02. szerda, 18:09 | Éva.   Előzmény

Biztos vagyok benne,hogy érted miről beszélek.

Ott van a gyertya,az igazi
meg a tükrökben a számtalan tükröződés
/abba még nem is mentem bele,hogy még a tükörképnek is a tükörképe../

nem mondhatom azt ,hogy az eredeti gyertya és a tükörben a képe,az egy és ugyanaz
A TÜKÖRKÉPBEN NINCS OTT A VALÓDINAK A LÉNYEGE ESSZENCIÁJA !/hogy lenne már egy a kettő ?,a valódi,meg a tükörkép? /
Ha ezt így elhiszem,akkor azt hiszem,hogy én /kis én-nel/,egyenlő vagyok a nagy Én -nel,
és mivel nem tudom az igazságot, ülök a babérjaimon és nem is teszek semmit azért,hogy ezt a dolgot realizáljam magamban,és ne csak egy tükörkép legyek,hanem tényleg Az, Aki
ezt meg kell valósítani,realizálni,visszaállítani magamat abba a valóságba...
Ha valaki elveszi tőlem ezt a lehetőséget,mert azt hiteti el velem,hogy én máris egy vagyok vele/mint tükörkép!/,akkor ő becsap
erre nem tudok mást mondani

Claryssza képe
Nos akkor csak egy kérdés maradt ki mi is a tükör???:) mondjuk a
2010. június 02. szerda, 18:34 | Claryssza   Előzmény

Nos akkor csak egy kérdés maradt ki mi is a tükör???:)
mondjuk az ember? pl.
NINCS OTT A VALÓDINAK A LÉNYEGE ESSZENCIÁJA????ne keseríts el..
A földi létem miről is szól?

vagy?

Twindragon képe
Lehet egy kicsit viccesen? :-) "Én vagyok a tükör, amin te esel
2010. június 02. szerda, 19:13 | Twindragon   Előzmény

Lehet egy kicsit viccesen? :-)
"Én vagyok a tükör, amin te esel át..." - amennyiben jól emlékszem egy Auróra számból való az idézet!
Valóban oda-vissza igaz, csak meg kell látni ( sajnos én sem látom mindig magam )! :-)

“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)

Mi is a tükör?...nem erről beszélek
2010. június 02. szerda, 19:38 | Éva.   Előzmény

Mi is a tükör?...nem erről beszélek

A tükrözöttségről !

az már egy elveszett minősége az eredetinek...
mert az eredeti,csak tükrözve van benne,nem a valójában

nem erről a tükörmutogatásról beszélek,
ne keverjük

,,A földi létem miről is szól?''

jó,ha akarod elmegyek idáig is,
az is csak a tükörképe annak az igazinak,egészen addig ,amíg nem realizálod magadban
/nem csak meditációban/,hanem aktuálisan meg nem valósítod az isteni állapotodat
ahogy pl. Ramana Maharsi, akiről a múltkor beszéltünk,
de van más út is,tök mindegy,hogy...
csak az nem ugyanaz,még ebben az állapotában/tükrözött,ha úgy tetszik/
nehogy már ne kelljen semmit csinálni,mert mi már istenek vagyunk
Azt ,hogy az Isten az embert a képére teremtette,az nem ez az ember egy felől,és kép...kép...más..más..

Claryssza képe
"mert az eredeti,csak tükrözve van benne,nem a valójában"
2010. június 02. szerda, 20:31 | Claryssza   Előzmény

"mert az eredeti,csak tükrözve van benne,nem a valójában"
-valójában benne van, csak pont az anyag illúziója köti/pont a tükör akar meggyőzni hogy nem valódi csak káprázat..

"aktuálisan", vagyis amit már nem köt az anyag/egó...

" nehogy már ne kelljen semmit csinálni,mert mi már istenek vagyunk"

pont azért kell csinálni, mert "Isten és közöttem állok én."
Te is AZ vagy. Te is én vagyok. Te is Isten vagy. Mert ami a tükrökben látszik, az káprázat.

Nem tudom megfogalmazni mit látunk másképp.
Nyiss 1blogot valaki csak megvilágítja nekem...

Tulajdonképpen a Mária Néni tüköreffektusán kezdtünk el
2010. június 02. szerda, 21:16 | Éva.   Előzmény

Tulajdonképpen a Mária Néni tüköreffektusán kezdtünk el szétválni,mert addig értettük egymást.

Én azt mondom,hogy az az Isten potenciálisan van bennem,és azt az állapotot,hogy az reálisan meg legyen ,meg kell valósítani,realizálnom kell
erre vannak a megvalósítási utak,vagy egy filozófia praxisa..

senki nem a Valódira gondolja ,hogy az káprázat,hanem minden másra , ami rajta kívül van,ami nem az
én erre értem a káprázatot/maya-t/

persze ,hogy ott van az eredeti,csak nem ismerem fel
addig pedig csak potenciálisan van ott
felismerni,meg hogy tudom
az kevés ,hogy tudom
,meg kell valósítani azt az állapotot...

igen én állok Isten és magam között,legyen így,de amíg ezt nem ismerem fel,és ezt az állapotot nem számolom fel,csak potenciális a dolog...akárhogy is ragozom

azért lovagolok ezen ennyit,hogy értsd az indítékomat,
mert annyira el vulgarizálódott már ez a dolog,
a vízcsapból is ez folyik:
én vagyok Isten,minden egy Te is én is...
persze igaz lesz valamikor,ha tényleg felismerem,megvalósítom...

nem érzed ,milyen veszélyes ez így?
jucika elmegy,egy önjelölt felhomályosító tanfolyamára,és kijön ,mint istennő,beavatást is kap rögtön,és már gyógyít is...és így tovább

nekem ezzel az a bajom,hogy elkezdik a mondatot,de nem fejezik be,és így nem tudod,hogy miről is van szó igazán...de ők sem,mert már ők is így tanulták
és így terjed a sötétség...
sajnos van ezekről a tanfolyamokról tapasztalatom...
/na nem én voltam ott/

és befejeztem...
így írogatva,nagyon nehéz megértenünk egymást

Ja és van igazad ,hogy idéztél és korrigáltál,mert az utolsó
2010. június 02. szerda, 21:30 | Éva.   Előzmény

Ja és van igazad ,hogy idéztél és korrigáltál,mert az utolsó hozzászólásban,
valóban hülyén fogalmaztam...
ami igaz,az igaz...

Feliratkozás Hírlevélre