Összehasonlíthatatlanul más utakon járunk!
"Nekem volt egy ismerősöm, aki egész életében cigizett, piált, mégis több mint 90 évet élt!" - kezdte el bizonygatni egy srác, hogy neki miért nem káros a cigarettázás.
Persze mindenkinek van egy ismerőse, aki ürügyet szolgáltat a szenvedélybetegségének, de azért egy józan gondolkodású ember tudja, hogy valószínűleg nem Ő lesz az, akit majd megkímél a nikotin.
Vannak, akik annyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér, vagy nem sportolnak évtizedekig, mégsem híznak el, csinosak, fittek maradnak.
Ugyanígy, vannak, akik alapból rendezettebbek lelkileg, ezért ők bármiféle önismereti munka nélkül is képesek egyensúlyban maradni.
Sokfélék vagyunk, mind különbözőek. Az egyiknek ez megy, míg a másiknak csak döcög. Mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengéje - hiszen pont ezért, ezek kijavításáért születtünk ide.
Ha látjuk ezeket a különbözőségeket, akkor nem várjuk el sem magunktól, sem másoktól, hogy úgy működjenek, mint az a néhány kivételes "bezzeg" ember. Látjuk, hogy mindenkinek a saját bajaival van feladata és emiatt egymással ezek az életutak össze nem hasonlíthatóak!
Bár egy színpadon mozgunk, mégis mindenki a maga versenyét vívja saját magával és a megoldásra kiszabott idővel.
Teljesen mindegy, hogy valaki előrébb jár tőled - egy/néhány dologban - mert ettől még a saját problémáival neki is nehéz lesz a találkozás, és göröngyös a megoldás.
Ha így látod a lényeket, születéseket, akkor feltűnhet, hogy a milliárdnyi léleknek, csak egy része született meg embernek, a többiek még csak állati, növényi, vagy ásványi szinten tartanak. De vannak, akik már meghaladták az emberi szinteket és tisztább, tudatosabb lények mára, de még nekik is megvan a maguk feladata, amiben fejlődniük kell!
Az emberek sem egyformák. Van egy belépő és egy kilépő szint, ami között már embernek lehet születni. Ezen belül is számtalan mélység és magasság, tudatlanság és tudatosság végtelen keverékei vagyunk, így egymáshoz hasonlítgatni tudásunkat, képességeinket, teljességgel felesleges.
Lehet, hogy Neked is van egy ismerősöd, aki egész életében kerülte Önmagát, nem meditált, nem gyakorolt önismeretet, ... , mégis milyen jól érezte magát!
Igen, de az az Ő élete, az Ő sorsa, a Tiéd viszont más.
A sajátodra akkor kapsz rálátást, ha őszintén felteszed magadnak a kérdést:
- Mennyit kellene foglalkoznom magammal, hogy a helyemre rázódjak?
Ami erre a kérdésedre válaszod belülről jön, az a Te utad, azt kell megtenned, nem pedig a "csoda" ismerősödet követned!
Nos, milyen választ kaptál?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
2 hozzászólásNagyon jó ez a bejegyzés.
És ha a saját életemet nézem, akkor nagyon meghatározó és makacs elvi beidegződések alakultak ki bennem a "bezzeg" emberekkel történt megtapasztalásaim által.
Ezek mind negatív beidegződések és meggyőződések lettek, mert a "bezzeg" emberekkel történő találkozások azt erősítetek, hogy a világ, a sors gonosz, igazságtalan és én senki vagyok, aki semmire sem jó.
Ha csak a kis iskolás éveimre tekintek vissza, hogy: "nekem miért kell egy 2-e jegyért órákat tanulni, neki miért nem és mégis 5-re tudja", vagy: "nekem miért kell órákat edzenem, hogy legalább harmadik legyek a futóversenyen és aki dohányos, iszákos, nem edz, mégis mindig első lesz".
Gyermek koromban rengetegszer szembesültem ezekkel, és a folyamatos alulmaradás, az erőfeszítések ellenére is sikertelenségek begyűjtése vs bezzeg emberek, nagyban formálták negatív irányba a meggyőződésem, miszerint gonosz a világ, börtön a világ, igazságtalan a világ. És felnőtt fejjel, ezzel a beidegződéssel élek és keresem, de nem találom a helyemet a világban. Nem sikerük a helyre rázódás.
Gábor
(Haladni, vagy maradni)
Tényleg, de fura, hogy akkor ehhez senki nem szólt hozzá! Pedig a cikknek sok mondanivalója van. Én azt hiszem már túljutottam a bezzeg embereken. De sok mindenen még nem. Az igazságtalanság, a butaság újra és újra dühöt ébreszt bennem, amit szeretnék legyűrni. Azért egyet kérdeznék. Mi az a "megoldásra kiszabott idő"? Ha adott időn belül nem képes egy-egy lélek fejlődni, akkor mi történik? A Sanyi által feltett kérdésre, nekem a jelenlegi válaszom az, hogy pont annyit foglalkozzak magammal, amennyit foglalkozom. Nekem most az isten megengedte, hogy ezt tehessem, és ki is akarom használni. Van időm rá. Biztosan mostanra értem meg arra, hogy a helyére tegyek ezt-azt.
Kedves Gábor! Neked meg csak annyit, hogy hidd el, akinek kevesebbet kell tanulnia, annak is vannak bezzeg emberek. Én játszva végeztem el az iskoláimat. De egyéb képességekben alulmaradtam. A rajztehetségem egy óvodáséval vetekszik. A sportot pedig sikerült velem megutáltatni, mert folyton azt hallottam, milyen esetlen és ügyetlen vagyok. Most kezdem fölfedezni, hogy ez nem igaz! Sajnos amíg elhiszed, hogy igazságtalan a világ, addig nem fogod megtalálni a helyedet. Én már kicsi koromtól kezdve hittem a reinkarnációban, mert nem fogadtam el azt, hogy nincs igazság. Az én világom ezzel lett kerek.