Szerintetek mi a bűn? Mi a rossz dolog? Nézőpont kérdése, vagy csak tanulnivaló? Miért érzi magát az ember bűnösnek? Régi emlékek, vagy tapasztalat, vagy játszmák hozadéka? Létezik-e a bűn egyáltalán? Mi a rossz? Mi a jó? Léteznek egyáltalán?

Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.

Gyermeki tudatlanság - gondoltam, és remélem kinövik ezt is.

Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.