Pénzes pasi | Önmegvalósítás.hu

Pénzes pasi

Hozzászólások

18 hozzászólás
férfi női szerepek
2009. december 06. vasárnap, 8:00 | szuhai.nora

Ez a téma, ezer kérdést és választ generálhat.
Az alapkérdés, hogy meg merjük-e élni a saját identitásunkat, és persze a bennünk élő mindkét nem szerepeit.
Ehhez adalék, a társadalmi elvárások, és szerepek rendszere, ami jelenleg átalakulóban van, ugyanakkor mélyen él bennünk az évszázadok óta élő kultúrális elfogadottság rendszere, amit felmenőink égettek belénk.
A hagyományos arcetipikus női szerepköreinkből (anya, amazom, kurtizán, madonna) a kurtizán arról szól, hogy a nő használja, a férfi képességeit, legyen az pénz, tudás, erő, bármi. A férfi azért, mert a nő jelen van az életében, fizet a nála lévő erőforrásokkal. Ebbe az is beletartozik, amikor a nő odamegy a párjához, hogy ....jaj mucukám telepítsd fel a számítógépemre az akármilyen programot, ........és az is, amikor kiszalad a boltból, hogy fizetni kell...
A probléma akkor keletkezik, ha csak a kurtizán szerepet éli a nő, és kimarad a többi. Ez egyensúlyi kérdés. Ha a nő egyensúlyba hozza a többi archetipusos szerepét, a férfi a nőtől gondoskodást, bölcsességet, összetartást kap a szolgáltatásaiért cserébe.

http://sargacsik.hu

Nem minden az ami elsőre az eszünkbe jut
2009. december 06. vasárnap, 15:19 | bela_bacsi

vagy aminek látszik. Nálunk bevett szokás, hogy én megnézem van-e a boltban, amit keresünk, s ha igen, akkor szólok a páromnak, hogy jöhet fizetni. Ha nálam van pénz, akkor nem szólok, ez csak technikai kérdés és a pillanat diktálta helyzet.

De én tudom, hogy otthon közös a kassza, csupán az én bukszámból adott helyzetben hamarabb fogyott.

Mondod Te, de ezer egy nőcinek meg baromi kényelmes pénztárcát
2009. december 06. vasárnap, 21:20 | Szabó_Péter   Előzmény

Mondod Te, de ezer egy nőcinek meg baromi kényelmes pénztárcát tartania. :) Esther Vilar - Az Idomított Férfi c. könyvében elég jól jellemzi egy bizonyos réteget ebből a szempontból. Csodát nem kell várni a könyvtől, van benne sok kamu, féligazság és igazság. :)

Szokták vót' mondani: Amíg van kereslet,addig van kínálat is! :)
2009. december 07. hétfő, 10:37 | Szabó_Péter   Előzmény

Szokták vót' mondani: Amíg van kereslet,addig van kínálat is! :)

tűzjáró képe
Én fordított helyzetben voltam többször is, végül is nem én
2009. december 07. hétfő, 12:52 | tűzjáró

Én fordított helyzetben voltam többször is, végül is nem én tartottam el a pasit és közös kasza sem volt és biztos itt rontottam el. Ő elköltötte a fizuját én meg fizethettem a részletet, mert én a mit bevállalok (vagyis ketten vállaltuk be) azt kifizetem, ha nem eszem akkor is, nem szeretek adós lenni. Aztán volt úgy egy másik kapcsolatban, nem éltünk együtt, de ha nála voltam mindig üres volt a hűtő a pasimnak sosem volt pénze (vagy csak rám nem) és hát én fizettem ki a kettőnk kajáját. Az én hibám tudom és okultam belőle sajna én még nem voltam olyan helyzetben, hogy a pasi tartson el legalább egy kicsit.:)

u.erika képe
Sziasztok!
2009. december 28. hétfő, 13:07 | u.erika

http://www.youtube.com/watch?v=oEQgw9-l9Ec

Ezt a videot találtam ebben a témában.Gondoltam megosztom Veletek!

Szeretettel:Erika

Michaelita képe
van úgy
2010. július 08. csütörtök, 20:54 | Michaelita   Előzmény

Van úgy, hogy egyes férfiak a barátnőjüket a pótanyukájuknak tekintik (akár tudatalattiban, akár tudatosan) és nagyon egyoldalúan alakulnak a dolgok.

Ez addig megy így, amíg hagyjuk, semmivel nem tovább. Ha már 3 éve megy a dolog, innen elég nehéz lesz változtatnod (mert ezt már az elején is elég nehéz megváltoztatni, ugyanis nehezen értik meg, hogy mi bajunk van)
Volt nem is olyan régen hasonló szituációm, több nekifutásra, többféle megvilágításban, irtó sok türelemmel kellett elmondanom, hogy mi is a bajom voltaképpen. Nagy nehezen megértettem magam, némi változás állt be, ami már kezelhetőbb.

Kedves Macska24! Én is voltam így, ahogy Te! Az első férjemet
2010. július 08. csütörtök, 22:02 | jessica73   Előzmény

Kedves Macska24!

Én is voltam így, ahogy Te! Az első férjemet több éven keresztül nyomtam folyamatosan pénzzel és sosem volt elég. Tudom, mindig könnyű a másikban a hibát felfedezni, de valahol meg kéne vizsgálnod magadban, hogy mi az a minőség, amiért erre szükséged van. Valamilyen önértékelési probléma, vagy valami más lehet a háttérben. Bár én azért kezdő útkeresőnek tartom magam és nem szeretnék buta tanácsokat adni, de eddigi útkeresésem következtében úgy látom, hogy minden konfliktus, probléma, megoldandó feladat belőlünk származik és valamilyen feldolgozatlan minőségre akar rávilágítani. Lehet, hogy arra akar mutatni, hogy kihasználható vagy és becsüld magad jobban, jobbat érdemelsz.
Had hozzam fel erre a saját egyik példámat, bár kicsit más jellegű a téma.
Jelenleg már a 2. házasságomban élek, van 2 kislányom és újabban mindkettő nap mint nap levágja a hisztit, hogy vegyek fagyit, cukrot, nyalókát, stb-stb. Régebben is elő-előfordultak ezek a dolgok, de nem volt ilyen napi szintű ez a cirkusz. Sokáig gondolkodtam ezen, hogy mit üzen ez a dolog tulajdonképpen. Már régen nem azzal hessentem el az ilyen dolgokat, hogy a gyereknek rossz napja van, hisztis, melege van, vagy netán gyári hibás, stb-stb.,
S rájöttem, hogy talán a pénzhez való viszonyomat tükrözi, hiszen én amiatt aggódom folyamatosan, hogy nem tudom fizetni a számláinkat s nem tudom, mi lesz velünk. Jelenleg ugyanis munkanélküli vagyok. Ezért ideges vagyok, hogy miből fizessem a számláimat, ez akkor is így van, hogy az eszemmel, illetve a tudatosodás útján elindulva pontosan tudom, nem jó, hogy idegeskedem emiatt. S az ő követelődzésük tulajdonképpen tükrözi az én aggodalmaimat: hogy mi az, hogy nekem nem telik a számlára, meg nem tudom megvenni a szükséges dolgokat, sokszor még gyümölcsöt sem, legalább is nem olyan mennyiségben, ahogy szeretném. Ők pedig ezt visszatükrözik nekem az ő szintjükön, hogy miért nem telik nyalókára, nasira, stb-stb. Persze lehet, hogy rosszul gondolom és kissé el lettek kényeztetve, de az ő kis világukban szerintem ez pontosan kifejezi, hogy mi a probléma. Arra következtettem, hogy az aggodalmaimat kell valahogy feladni és bízni a megoldásban, hogy az eljön, amikor annak jönnie kell s ezzel az ő feszültségeik, hiányérzetük is enyhülni fog. Persze még friss a felismerés, de már dolgozom az ügyön, bízom benne, hogy a jó megoldás felé haladok.
Kívánok ezért neked sikeres önvizsgálatot, hiszen minden külső megnyilvánulás valahol bennünk van és belőlünk származik szerintem.
Persze a fenti kis történet és az, hogy ilyen nehézségeim vannak, az még mindig mutatja, hogy még mindig vannak megoldandó belső rendezetlenségeim. De folyamatosan vizsgálom magam, jönnek is fel rendesen okok, amiken persze rendszeresen kibukok, de aztán lassan-lassan talán helyrerázódnak a dolgaim.

Szeretettel: Kriszti

fehercsongor képe
Adtam is,kaptam is
2014. december 13. szombat, 23:56 | fehercsongor

Voltam mindkét szélsőségben:támogattam gyengélkedő társam,és voltam rászorulva is,ha nem is ugyanabban a kapcsolatban.Mindkettőt igyekeztem tiszta szívvel:elvárás nélkül adni,és hálálkodás nélkül elfogadni,amik úgy-ahogy sikerültek is talán,de a néha felbukkanó keserű szájíztől érzelmileg még mindhárman köpködni fogunk az életfilmünk mozizásakor.
U.i.:Legtisztábbnak azt a kapcsolatot tartom,ahol semmilyen téren nem szorulunk egymásra,(csak a helyzetből következően élvezzük egymás jelenlétét)kivéve ha a kapcsolat a rászorulás,kapás-elfogadás élményeinek megtapasztaltatását célozza.

Feliratkozás Hírlevélre