Sosem voltam nagy rajongója a keresztény hagyományoknak, kiváltképp a szertartásokat, kegytárgyakat tartottam feleslegesnek, de ez a véleményem jelentősen átalakult két hete egy élménysorozat után.

Amikor Szombathely-Sopron-Győr vonalon tartottam önismereti előadásokat, igen érdekes spirituális tapasztalataim voltak Szombathelyen és Győrött.

Egyáltalán lehetséges-e?

Illetve milyen módszereket ismertek?

Ha nem is értünk egyet a törléssel, akkor szerintetek milyen módszerek jók a karma oldására?

Szerintem a téma jó, biztosan sok dolog rejlik még benne, amit nem tudtunk a felszínre hozni.

Próbáljuk meg :)

ezt a blogot azért nyitom csak,hogy ne kelljen mindig a félreértelmezéseiteket olvasnom velem kapcsolatban.
én vagyok alfa omega a "materialista lélekbúvár".
érdekel a pszichológia,az etológia,és a filozófiát is szeretem.
unalmamban tévedtem ide és annyira megtetszett ez az oldal,hogy itt ragadtam.
azért tetszett meg ,mert itt lehet ilyenekről dumcsizni,meg ugye itt sok őszinte kitárulkozó ember van,engem meg pont ez érdekel.
amióta itt vagyok,rengeteget tanultam.ezért köszönet nektek.

Biztos veled is előfordult már, hogy értettél – láttál egy problémát vagy kérdést, de egyszer csak egy mélyebb rétege tárult fel számodra, ami megvilágosító élményt adott.

Az elmúlt egy hét történései éppen az önbizalomra, illetve annak hiányára irányították rá a figyelmemet. Egy jó ismerősöm elmesélte szakítása történetét, valakitől kaptam egy levelet, amelyben megvallotta egy ballépését, visszaemlékeztem arra, amikor emberekkel eltávolodtunk egymástól.

Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.

Gyermeki tudatlanság - gondoltam, és remélem kinövik ezt is.

Amikor beszéltem Vele, akkor legalább egy kicsit már éreztem rajta, hogy talán tényleg ő is szeretne velem találkozni. Ez furcsa érzéssel töltött el engem. Kérte, hogy szerdán mikor hazaérkezem, mindenképp hívjam fel. Intézi, hogy pénteken találkozhassunk. Addig a pillanatig, amíg szerdán fel nem hívtam, addig minden rendben is volt velem. A hívás után viszont megváltoztam. Elvesztettem a jelenlétet, mert átvette a helyét a remény és a bizonytalanság, hogy valóban találkozunk-e pénteken. Azt mondta, igen, találkozunk, bennem viszont még ott maradt a kétség, hogy na, vajon mi fog közbe jönni.