A héten az egyik nap reggel nagyon ingerült voltam. Reggeli sétám közben éreztem magamban a feszültséget! Legszívesebben ordítottam volna egyet! Séta közben próbáltam magammal beszélgetni, mit érzek, miért vagyok ennyire feszült, mi az oka. Mire beértem dolgozni, két dolog jutott eszembe, ami a feszültségem oka!

Az egyik a tökéletlenség.

Azt nem mondanám magamról, hogy maximalista vagyok, bár lehet, azt viszont tudom, hogy szeretem azt érezni, hogy én a tőlem telhető maximumot megtettem, első nekifutásra.

Vajon milyen lenne a vas személyisége ha lenne neki? Milyen jellemű a víz? Hogy érzi magát a levegő?
Ha minden anyagba beleképzelnénk egy-egy embert, milyen embereket kapnánk az egyes anyagfajták természetét alapul véve?

És ha már önismeret: Te milyen anyag vagy? :)

A szomjúság vizet kíván. A sötétség fényt. A hideg föld a Napot kívánja. A forró Nap enyhet adó szelet. Az égő erdő oltást kíván, a túláradt folyó sziklát, mely útját állja.

És ennek soha nincs vége.

Csak ott, ahol a sötét és a fény összeér és többé nincsenek. A tűz és a víz összeér, és kioltódnak egymásban. Ahol véget ér a végtelen idő. A határtalan határán túl.

Az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is, valahol a Gyémánt Palotának tükör-termeiben.