Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Önismeret és boldogság

Ezeket most ollózások után írtam:
Önmagunk ismerete és a reális önértékelés segít abban, hogy tartalmas, boldog életet teremtsünk magunknak. Fogadjuk el és szeressük magunkat olyannak, amilyenek a jelen pillanatban vagyunk, de legyünk tisztában azzal, mely területeken szeretnénk változni, fejlődni.

Sziasztok!

Az egyik nagyon kedves Útitársammal beszélgettünk, és felmerült egy érdekes téma, amivel kapcsolatban elakadtunk.

Mi kell a tudatosság mellé, amivel felül tudjuk írni a tudatalattiból jövő 'rossz' programokat?

Különös tudatállapotok

A hétköznapok gondolatainak fogságában

Hétköznapi tudatállapotban az érzelmek színes örvényében élünk: örülünk s ekkor a madarak is szebben dalolnak, majd pillanatok alatt dühössé válunk és utáljuk az életet; szerelmesek vagyunk vagy gyűlölünk; befogadóak vagyunk vagy éppenséggel beszűkülten félünk..

könnycsepp120x88.jpg

Az utóbbi időben sok embernél szokássá vált, hogy a gyermekkorukat, és a szülőket hibáztassák boldogtalanságukért, sikertelenségükért.

Tény, hogy sok szülő nem tud úgy foglalkozni a gyerekével, ahogy azt ő szeretné. Nincs ideje meghallgatni, esetleg tárgyakkal pótolja az elmaradt figyelmet, nem elég nyitott az igényeire, nem képes annyi szeretetet nyújtani, amennyit a gyerek kívánna.

Senkinek sem tökéletesek a szülei. Amikor az ember még kicsi, mindenhatónak érzékeli édesapját, édesanyját. Felnéz rájuk.

Az aura létezése ma már nem kérdéses és ennek alátámasztására hiteles bizonyítékokat is fel tudnak mutatni a szakértők. Az aura színéből, minőségéből, valamint méretéből a személyiség-jegyeken túl egyéb rejtett folyamatokra következtethetünk. Nem tagadhatjuk, hogy minden ember rendelkezik egyfajta speciális kisugárzással, aminek a mondandóit, üzeneteit tudattalanul adjuk-vesszük. 7 éves korunkig persze észleljük is az aurát, de sajnos utána általában a racionális világ szószólói eltántorítanak minket e stabil tájékozódási ponttól.

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” (Tatiosz)
Ma találkoztam a fenti idézettel és azt hiszem meg is tapasztaltam az igazát. A mai nap egyébként is komoly felismeréseket hozott nekem, de ha jobban belegondolok szinte mindegyik az önzésre vezethető vissza.

Megfàzàsom végét jàrta.... màr csak köhögtem.... ez viszont nagyon mélyről tudott jönni.... a repülőgépen voltam éppen, amikor rámtört a köhögés..... becsuktam a szemem....és köhögtem, azt vettem észre, ha becsukom a szemem és befelé figyelek, akkor a köhögési roham abbamarad.... ez a módszer többször is bevàlt....amikor becsukom a szemem és megpróbàlom kizàrni a külvilàgot valahogy megnyugszom....

fogyatékos.jpg

Jaj, már megint meditáltam! Ismét kiütött, de most nagyon jól vagyok! Már ideje lenne megtanulnom, hogy nekem nagyon jót tesznek a meditációk és gyakrabban kellene csinálnom! Miért is nem teszem? Lustaság, félek a kiütődéstől, nem akarom megoldani a problémáim?! De ez egy újabb kérdés, most nem erről szeretnék írni!