S nekem a Tiédben? Vagy bárki másnak? Gondolkodtál már ezen?

Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy miért pont azokkal az emberekkel van dolgom akikkel, és miért pont azért amiért?
Hiszen a Világomat magam teremtem, de miért teremtek bele problémákat is?
Ki mint vet, úgy arat? Azt hiszem ez a kulcs, legalábbis ezt tapasztalom elég rég óta, csak mintha mostanában hamarabb érnének a vetések...
Te is észleltél már valami hasonlót? Kire emlékeztetlek? Talán valamelyik barátodra, rokonodra, ellenfeledre? Vagy egy általad megélt helyzet valamelyik szereplőjére?

Mi a boldogság? Mi kell a boldogsághoz? Hozzászólásokat és véleményeket várok. A boldogság az ugyebár egy lelkiállapot, mindenki hasonlóan érzi, de mindenki számára mást jelent.Összefügg olyan dolgokkal, mint testi-lelki egészség, pozitív célok, szeretetteli kapcsolatok, sikerként megélt események, önmegvalósítás, optimizmus.....Vagy mégsem?

"Csendben ülni
semmit sem tenni
jön a tavasz
a fű magától nő"

Tutaj alatt

Egyszer voltam, hol nem voltam, volam egyszer Én.
Kistutajjal, rozogával, vágyak tengerén.
Álmodoztam róla, hogy lesz szép nagy hajóm majd,
S Vágytengeren mindörökké a felszínen tart.

Mert az összes matróz-szabály arra ösztökél:
Maradj fent a tutajodon, míg a tested él!
Arról, hogy a tutaj alatt mi várhatna ránk,
Szót se szólnak, titkolóznak, s ránk hozzák a frászt.

Azt hazudják, lent a mélyben mind megfulladunk,
S éppen ezért életünkben folyton harcolunk.
Hullámokkal, Vágytengeren, tutajainkért.

Eddig képes voltam órákon keresztül röhögni, amikor valakitől azt hallottam, hogy "XY egy energia vámpír!".
Viszont most már nem csak nem röhögök, hanem úgy gondolom, hogy magam is éppen ezt a jelenséget tapasztalom mostanában.

Véleményem szerint életünk jogosítványának első része arról kell, hogy szóljon, hogy valóban irányítsuk életünket. Ez a kezdet, nem a vég. A végén jön az életbajnokság: vagyis műalkotássá teljesítjük ki a saját életünket. Induljunk el, éljük az utunkat, az életünket, végre felnőjünk!