Sokáig agyaltam rajta, hogy miért érzem azt, hogy a spiritualitásban valami hiányzik? Nem érzem teljesnek legtöbb tanítást, de nem állt össze a kép, hogy miért.

Aztán beugrott.

A legtöbb tanító sokat beszél a pozitív dolgokról, a szeretetről, de alig esik szó arról, hogy veszélyes emberek és helyzetekkel szemben mi lenne a teendő. Pl. Ha valakit megtámadnak, vagy bántanak. Ha valakit meg kéne védeni, ha harcba keveredik valaki...stb.

A kezdet....

az első két hét, maga volt a pokol, a legnagyobb mélységet éltem át, anno (ie.Sanyi) biztos nekimegyek a Dunának.
Nem jött semmilyen érzés, csak néztem és úgy éreztem elrontottam az életem,vége, innentől kezdve már nincs vissza út. Bűntudatom volt, hogy ilyeneket gondolok.
Aztán a sok sírás közben rájöttem, hogy ezek az érzések bennem vannak és nem szabadulni kell tőlük,hanem feldolgozni, megérteni,befogadni, elengedni.
tudatosan figyeltem meg ezt a mélységet.

Épp most jött egy intuíció. Úgy is mondhatnám kaptam egy fülest a morfogenetikus mezőről:) Azért ledöbbentett mennyire egyszerűen fejezi ki a magyar nyelv az abszolút igazságokat. ISTEN= TE IS ÉN IS. IS TE ÉN. IS TEN. Nem tudom amúgy honnan eredeztetik a nyelvészek, de számomra ennél egyértelműbb eredet nem kell. Csodálatos.

Tegnap azt kérdezi tőlem egy barátom, hogy nem csinálok olyan szülinapi akciót a weboldalamon, amit mások is szoktak csinálni? "Tudod olyat, hogy ma van a szülinapod, és ezért  minden terméket kedvezményesen rendelhetnek meg...!"
Miért ne!? Ha így könnyebben adhatok spirituális tanításokat az érdeklődők számára, akkor ez egy egészen jó ötlet!

Miközben mi maximálisan törekszünk arra, hogy mindig a gyakorlati valóságból induljunk ki és az asztrológiai sorsképletekből, amelyeknek igen is, van tárgyi valóság-alapja, tehát az anyagi valóság - és a szellemi valóság kölcsönös összefüggése alapján, van metafizikai valósága is, kimondottan olyasmiket "merészelünk" csakis szellemileg valóságosnak megnevezni, aminek van biztos megfelelője a gyakorlati - anyagi valóságban, addig viszont mások, akik minket lekóklereznek és szélhámos-oznak, de még azok is, akik csak amolyan toleránsan szkeptikus közömbösséggel viszonyulnak hozzánk és a mi tudomá