A gondolatok teremtő ereje

Amilyen a gondolkodásunk, életünk olyanná válik. Pozitív gondolatok, hitek és elvárások pozitív eseményeket, körülményeket és embereket vonzanak életünkbe, a negatívok pedig negatívokat. Ez a vonzás törvénye.
Mindig az valósul meg számunkra, „amire a legtöbbet gondolunk, amiben a legerősebben hiszünk, amit lényünk legmélyén várunk el és/vagy a legélénkebben képzelünk el.” (Shakti Gawain)

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény.
A lehetetlen vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás.
A lehetetlen kihívás.
A lehetetlen lehetőség.
A lehetetlen múló pillanat.

A lehetetlen nem létezik.

/Ismeretlen/

Hetek óta nem tudom kialudni magam, s az idő múlásával a kimerültségem fokozódik.
Érdekelne, hogy aki alvás problémákkal küszködik, milyen megoldást keres ennek gyógyítására. Vagy ha valakinek van ötlete, szívesen elolvasnám én is.

Sokat meditáltam ennek a problémának feltárásán, megoldásán. Tegnap Sanyi azt javasolta, hogy lefekvéskor kezdjek el egy történetet, és összpontosítsam figyelmemet erre. A történet jól sikerült, többet is aludtam 1,5 órával! Ezt a történetet most szeretném megosztani:

Az állatok királya

Nagyon - nagyon régen, az emberi faj kialakulásának kezdetén voltak, akik már tudtak emberként élni és voltak, akik még nem. Ők állatokkal éltek együtt, s az utódaik félelmetes fenevadak voltak, akik komoly veszélyt jelentettek az egész emberi faj számára.
A fenevadak félig állatok, félig emberek. Nagyon gonoszak, uralkodni akarnak mindenek felett, ennek érdekében pusztítanak és ölnek, de mégis csak van bennük egy kicsinyke emberi szikra, egy parányi szeretet.

Úgy érzem, hogy különleges lelki kapcsolat van Nagymamám és köztem. Szerencsére kora ellenére nagyondenagyon jó egészségben van. Néha azért már fáradt. A halálról még keveset beszélgettem vele. Néha mikor megemlíti, hogy ki tudja, mikor jön el érte, akkor mindig azt szoktam neki mondani, hogy várja meg az unokáját, tőlem… Már van 10 dédunokája van, várja meg az én gyermekemet is. Azt, hogy megtalálom életem párját és gyermekünk lesz.

2010-ben álmodtam vele először, azt álmodtam, hogy már szeretne elmenni. Az álom után azt éreztem, hogy talán én tartom itt? Felkavaró álom volt….

Véleményem szerint a felesleges kritikának két oka lehet:
- a másik lenyomásával az egóm szárnyalni kezd,
- erőből szeretném megemelni a másikat, ez is az én felsőbbrendűségemről szól, pont az ellenkező hatást érem el...vagy lenyomom vagy jól orrba vág...veszekedésbe fajul...

A mindent elfogadás még messze van...

Hol a helye és milyen az építő kritika az életetekben?
Lemondani róla és mézes ego cukorban úszkálni nem szeretnék...