Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Alig vergődtünk egyenesbe anyagilag, /még nem is igazán sikerült/ és már itt a következő probléma!
A legidősebb fiam három gyermekével hazaköltözött, mert a felesége a gyermekei füle hallatára megfenyegette, hogy ha éjjel elalszik, akkor megöli.
Ezt nem csak úgy mondta, mert máskor már történt olyan, hogy neki esett a fiamnak, ütötte, ahol érte. Félti a fiam a gyermekeit.

Nem beszélve, arról, hogy a tizenöt évnyi házasság alatt, a menyemnek nem volt még munkaviszonya soha.

Az anyukám szeret engem. – fordult hozzám a négyéves Kriszti, miközben a játszótér felé közeledtünk. Ahogy elnéztem csillogó szemét, vékonyka alakját, ahogy szökdécselt előttem, eszembe jutott, hogy milyen kevés felnőtt mondja ezt el magáról.

Mi van ha fantasztikus formában vannak a csakráink, energiafeltöltéssel, vagy meditációval töltögetjük.

Tapasztalatom: Békét árasztottam magamból, mégis van mindig valami gubanc az életemben. Valami mindig beüt, "véletlenül".
Először mindig stabilizálódik az életem. Az emberek is sokasodnak mellettem, meg is jegyzik, ragyogok. De mégis (hiába) töltögetem magam, mégis van, ami "rosszul" sül el. Ilyenkor rohantam aurafotóshoz, a csakráimat ellenőríztem, és lám, az adott problémához kapcsolódó csakrám mégis "kisebb" volt, mint kellett volna.

patanjali.jpg

Sziasztok!
Sokat "gondolkodtam", hogy megírjam-e ezt a fórumtémát.
De végülis, úgy döntöttem, hogy igen.
Olyan sokan keresik az önmegvalósítást, boldogságot, megvilágosodást.
Azt hiszem, tudok valamit. Azt hiszem, tudok segíteni. Azt hiszem, meg tudom mutatni a kaput Önmagad felismeréséhez, a megvilágosodáshoz.
Ne ijedj meg, ez nem egy újabb önjelölt guru megélhetési hirdetése. Nem fogadok el pénzt.
Tényleg segíteni szeretnék mindenkinek, aki úgy érzi, hogy kész a végső igazság felismerésére.

Mese a kis fenyőfáról

rain.jpg

Ha túl nézünk az időjáráson, akkor szerintetek miért kapunk ennyi esőt? Tovább megyek.. Mit kellene tanulnunk belőle? Vagy mire figyelmeztet? Vagy éppen tisztulást próbálja mutatni? Vagy .... ? :)

Szerintetek?

Ma találtam egy videót, ami olyan börtönkísérletről szól, amiben ártatlan, jólelkű, önként jelentkező fiatalok közül választanak ki rabokat és börtönőröket. Egy egyetem pincéjében megteremtik számukra a börtön-feelinget, és vizsgálják a viselkedésük változását. Röviden: a jólelkű börtönőrök hatalmaskodó, gonosz, szadista emberekké váltak pár napon belül. A rabok pedig kezdeti lázadásuk után engedelmeskedtek nekik, elhitték magukról, hogy ők rosszak, gonoszok, akik ilyen bánásmódot érdemelnek.

Tudati gátjanik

Miért is van szükség rájuk? Hogyan alakultak ki? Mi célt szolgálnak? Hogyan lehet tudatunkat fejleszteni?

Tudatunk gátjainak is, mint mindennek duális világunkban 2 oldala van. 1: óv minket, hogy még éretlen tudatunkkal olyan információkhoz ne jussunk, ami kiégetni a biztosítékot és diliházban kössünk ki, 2: akadályt képez, fejlődésünk zökkenőmentes ütemében.
De lássuk, milyen tényezők szükségesek kialakulásukhoz?

Ha nem értesz valamit az asztrológiából, kérdezd meg és szakavatott asztrológusaink szívesen válaszolnak!

Teljes horoszkóp elemzésre ne számíts, de a lényeget biztosan megvilágítják majd Neked.

Kérlek segítsetek, mert nem látom a fától az erdőt!

Már harmadszor kapom meg az élettől ugyan azt a leckét és még mindig nem tudom mi lenne a feladatom, mit kéne meglátnom, megtanulnom belőle.

Két éven belül ez a harmadik kapcsolatom, ahol a partnerem anyagilag, szellemileg(ötlet, hogy hová menjünk, mit csináljunk), figyelemmel (meghallgatom a másikat, odafigyelek rá) nincs benne a kapcsolatban. Milliószor tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon én sem, de teljesen őszintén, látva a saját "hibáimat" is nincs így.

Sokáig próbáltam magyarázni magamnak, hogy bár fizikai szinten anyukámból és apukámból tevődök össze, lelki és szellemi szinten azért én más vagyok, mint ők. Van hasonlóság, de összességében mégis más vagyok.
Őket választottam szüleimnek, mert tőlük kellett dolgokat megtanulnom, rájuk volt szükségem azért, hogy az lehessek, aki most vagyok…de milyen szerencse, hogy én nem ők vagyok.

Szellem kert

Nem az a lényeg hogyan, miképp jutottunk ide, hanem, hogy honnan jöttünk, s mikor érkeztünk meg”

Téli pillanatkép- a kert

20051012trafipax1.jpg

Feleségem vetette fel a témát a napokban.
Az autósok egy másik kis világot, életet élnek az utakon. Sokan, nagyon sokan, ha trafipakszot látnak, szinte kérés nélkül villognak, mutogatnak a szembe jövő "társnak": rendőrök lesznek, lassíts!

Ez így önzetlen segítségnek tűnik.

Egy picit belemélyedve...Nem azért tesszük, hogy hátha majd nekünk is jelez valaki?

Más.
Figyelve magamat azt tapasztaltam, hogy nem is igazán a mások elvesztése bánt, hanem az, ami marad nekem utána. A semmi. Őt is sajnálom, de leginkább magamat.