Vasárnap utaztam hazafelé a buszon és valami különleges hangulat kerített a hatalmába. Mindenki ült, csak én álltam a busz végében. Csend volt. Még úgy is, hogy a motor valójában igen hangosan működött. Ahogy végig néztem az utazó embereken, az a gondolat kúszott a lelkembe, hogy az élet valójában csendes, nyugodt és sima.
Nyugodt, csendes, és sima. Semmi küszködés, semmi görcsösség, semmi harc.

„A kudarc az, amivel Isten tudtunkra adja: Ne haragudj, de most rossz irányba mész.” (Oprah Winfrey)

Pár perce chateltem egy nagyon kedves barátommal. Neki írtam ezt a chat végén: "Szeretek adni. Olyankor vagyok Valaki, olyankor van Értelme az életemnek."
Gondoltam leírom ide, kifejtem, ami most eszembe jut, hátha később is visszatérek rá, és megértem.

1. Ha nem adok valakinek valamit, senki vagyok. Szóval az önértékelésemen lenne mit dolgozni. De kell egyáltalán lenni valakinek? Mért nem maradhatok egy anonym senki? Miért hajt a belső majom?
Ezek szerint a gyökércsakrámra volna mit gyúrni.

Vannak, akik szerint jobb nem kinyílni a világra, mert onnan bántás és fájdalom jöhet, viszont ha zárva tartjuk a kapukat, akkor belül sokkal biztonságosabban túlélhetjük az életet.

Ez részben igaz, azonban akik így döntenek, a zárt lelki falak mögött sokkal szegényesebb életet kénytelenek élni, hiszen nem csak a rossz dolgokat zárják ki, hanem a jókat, a szépséget és az örömöt is!

A zárt falakon át nem csak az örömforrásokat nem látják meg, amelyekért érdemes lenne élni, hanem a problémáik megoldásához szükséges információk is nehezebben jutnak el hozzájuk, így a saját életüket nehezítik meg. A bajt pedig tovább tetézi, hogy az állandó védekezés és félelem annyi negatív energiát termel, amelytől lassan elmegy a maradék életkedvük is és innentől egyenes út vezet a leépülés felé.

Nem csak a filmekben, de a zenében, dalokban is felfedezzük a spirituális mondanivalót.

Ha más a szemszög, fülszög :), mélyebb a mondanivaló.

Neked mely dalok, dallamok adnak spirituális töltést?