Tegnap láttam egy sorozatban.
Két női személy szerelmes csókját.
Az az igazság, hogy Én nem tartom Magam leszbikusnak, mégis csodálatos érzést váltott ki Belőlem.
Egyébként a filmben ez a szerelem egy nagyon régóta tartó érzés, de eddig nem vállalták.
Miért?

Vettem magamnak egy kis kabala-aranyat. Azt mondják a pénzügyesek, hogy az arany még mindig jó befektetés. Gondoltam veszek magamnak egy kis darabot, amit mindig magamnál tarthatok. Érezzem az energiáját. A pénztárcámban tartottam. Mikor kedvem tartotta, akkor belenéztem a tárcámba, megérintettem vagy csak néztem. Néha ki is vettem a tárcámból és nézegettem kicsit. Egyik reggel az irodában megint kedvem támadt ránézni. Csakhogy nem volt a pénztárcámban.
Ajajaj. Még most vettem és már el is vesztettem?

Lassan három éve már, hogy először kezembe akadt Dr. David R. Hawkins első magyarra fordított könyve, az Erő kontra erő. Kezdetben csak mintegy kikapcsolódásképp, feleségem ajánlására olvasgattam, mintegy külső szemlélőként, "lebegtetett figyelemmel". Viszont valamit komolyan megmozdíthatott bennem, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy addigi Isten- és világfelfogásomtól idegen gondolatok gyűrűznek be elmémbe, az antropomorf Istenképem egyszer csak meginog, és szép lassan, szinte észrevétlenül a végtelenbe tágul, átvéve a Mindenség helyét.

Ti látjátok az angyalokat? Vagy másképp érzékelitek? Kinek milyen tapasztalata van?

A múlt héten sikeresen átrepültem a biciklimen munkába menet, így kezem-lábam rögvest változatos színekben pompázhatott.
Másnap reggelre már fájt a nyakam, ami mára konkrétan beállt egészen a vállamig, és 3 napja nem hagy aludni - sem -, mert konstans fáj, váltakozó intenzitással.
A hétvégén ez már elég zavaróvá vált, mert nehéz volt bármire is koncentrálnom, hát elkezdtem gondolkodni rajta, mit lehetne ezzel kezdeni, ami konstruktív.