Szóval ez a kérdés jutott az eszembe amikor rájöttem,hogy sok esetben már magában a blog kérdést sem értem.Egy buta ember is lehet boldog? Egy egyszerü vidéki kistanyasi ember élhet minőségi életet?
Jelent-e előnyt a fősulis végzettség utad megtalálásában.
Ne nézzetek most álszentnek, nem vagyok nagyon buta, de azért tudásban nem állok mindig a helyzet magaslatán és vannak olyan blogkérdések amikre abszolut nem tudnék válaszolni. Köztetek sok olyan ember van, aki tudásban leköröz. Most csak az egyszerű közember kérdez.

Sziasztok!

Ez most nem olyan spirituális téma, de az élethez tartozik, rövid leszek.
Pár hónap múlva érettségizem, és az ország egyik legjobb egyetemére jelentkezek. Minden nap tanulok, ,,bio" agyserkentőt iszom, igyekszem, amennyire tudok, de lassan minden este sírva alszok el, mert a lehetséges pontjaimat számolgatom és stresszelek, hogy mihez fogok kezdeni, ha nem vesznek fel. Ráadásul ez az egész az önbizalmamon sem dob nagyot.

Én mint ember.
Akaratos éles fegyver.
Birtokló gőgös, üvöltő,
Ki keresi mennyi egy emberöltő.
Féltékeny, kapzsi irigy,
gyötrelmes szánalom.
Mint ember csak ezt számítom.

Én mint kereső.
úttalan útvesztő,
kétkedő koldus, irgalmas szamaritánus,
gyóntató pap s máglyára sem méltó eretnek
ki csak keresi utai, vajon merre vezetnek.

Én mint lélek.
Szeretem hinni a sötétnek,
a testemből áradó fények.
Fáklyája az némelynek
Másokért élek de magamért remélek.
Tudom. Látom még nem élek.