A világban sok irányból jelennek meg egyre több írások, kinyilatkoztatások, de számos helyen a szerző fantáziája is rányomja a bélyegét a tartalomra, így néha nagyon el vannak csúszva realitástól.
A megvilágosodás és önmegvalósítás útjával kapcsolatban is sok elképzelés van, de vajon mennyi ebből a gyakorlati valóság? Sok írás kiváló prédikáció, de nincs a gyakorlatban hasznos tartalma.

Ítéletidő, havazás, hóvihar, katasztrófahelyzet. Ez jellemezte a hosszú hétvégét Magyarországon. Rengetegen az utakon ragadtak, áram nélkül maradtak, fáztak, éheztek, féltek.
Joggal merül fel ilyenkor a kérdés, vajon milyen égi jel, figyelmeztetés vagy tanítás van ezek mögött? Valamit akar üzenni nekünk az Univerzum? Vagy csak egyszerűen most ilyen volt az időjárás?

A kérdések hiteles megválaszolásában sokat segít nekünk, ha eltávolodunk egy kicsit a ránk ragadt, -rakódott ezoterikus hitrendszerektől és józanul, tisztán önismereti szempontból vizsgáljuk meg az ügyet:

A héten az egyik nap reggel nagyon ingerült voltam. Reggeli sétám közben éreztem magamban a feszültséget! Legszívesebben ordítottam volna egyet! Séta közben próbáltam magammal beszélgetni, mit érzek, miért vagyok ennyire feszült, mi az oka. Mire beértem dolgozni, két dolog jutott eszembe, ami a feszültségem oka!

Az egyik a tökéletlenség.

Azt nem mondanám magamról, hogy maximalista vagyok, bár lehet, azt viszont tudom, hogy szeretem azt érezni, hogy én a tőlem telhető maximumot megtettem, első nekifutásra.

Hogyan fogadjuk el az alacsonyabb tudatossággal rendelkező lények szerencsétlenkedését, zártságát és hülyeségét?
Ez a blogbejegyzés egyben válasz erre a fórum kérdésre: Hogy láthatom meg magam bennük?

Amikor nem fogadom el mások alacsonyabb tudatosságából fakadó szerencsétlenkedését, zártságát, hülyeségét, olyankor arra szoktam gondolni, hogy