Minden csakra különböző lencsén keresztül láttatja és tapasztaltatja meg velünk az energiát. Egy kis utazásra hívom a kedves olvasót, ahol kicsit másképp próbálom bemutatni csakráinkat, működésüket, feladatát.
Ez az út az első csakránál kezdődik, a fizikai világban való megjelenésünknél. Az első három csakrából ered az az érzés és az a belső zsigeri ösztön, amely megmondja, mit kell tennünk azért, hogy megóvjuk magunkat és dolgainkat – családunkat, otthonunkat, a közösségben betöltött szerepünket, pénzünket és személyes dolgainkat. 

Ezeket túlélő ösztönnek nevezzük.

A felső csakrák magasabb öntudatossága felülmúlja az alsó csakrákat és segít abban, hogy ne csak földhözragadt módon legyünk képesek gondolkodni, segít abban, hogy meg tudjunk szabadulni félelmeinktől. A magasabb csakrák energiája késztet bennünket arra, hogy életünk eseményeinek megtapasztalásával, egyéni látásmódunkkal eljussunk oda, hogy a részletek mögé lássunk és felfedezzük önmagunkat és a minket körülölelő világ nagyobb, szimbolikusabb jelentését.

A 4.csakra a szív-csakra

híd az egó és a lélek között. A központi irányító, közvetítő az elme és a test között. Ha a szívet lefoglalja valami, ami arra készteti a testet, hogy az elme ötletei szerint cselekedjen, ha mindig csak az eszünkre hallgatva cselekszünk, akkor hiányzik a szívenergiánk. Ha nem szívvel csinálunk valamit, cselekedeteinkben nem lesz erő. Ha szimpátia járja át a szívünket, arra az egész lényünk reagál. Elménk tele lesz ötlettel, megoldással, ám félelmeket is ébreszthet, hogy lehetetlenné tegye a szívvel való kapcsolatot.

Ha az elme és a szív egybevág, magabiztosan, tudatosan, félelem nélkül cselekszünk.

Az első csakránk

köti össze testünket és lelkünket a fizikai élettel és világgal. Energiája a gerincoszlop aljánál helyezkedik el, és magába foglalja gyökereinket, a fizikai világgal és családdal való kapcsolatunkat, otthonunkat, támogató rendszerünket. Az élelem, a menedék, a munkahely és közeli barátok alkotják a stabil életünk alapját. Ezek nélkül majdnem lehetetlen bármit is kezdeni az életünkkel.

Első csakránk telepít le bennünket a látható fizikai világba. Mindig van feszültség a fizikai testben való életnél, mivel elménk és lelkünk gyakran nem ért egyet egymással, állandóan azért küzdünk, hogy egyensúlyba hozzuk vágyainkat. Lelkünk hisz abban, hogy szükségleteink mindig ki lesznek elégítve, ám elménk mást érzékel, nincs annyi, hogy mindenre jusson, és az ebből eredő feszültséggel meg kell küzdenünk.

Fizikai biztosságérzetünkkel áll kapcsolatban. Legelső tapasztalatink itt rögzülnek.

A gyökér-csakra energiája

hatással van biológiánkra és lelkünkre, jelképezi számunkra a pénzt, anyagot, státuszt, autót, játékot, tudást, bármit, ami növeli túlélési képességünket ebben a fizikai világban, ahol élünk. Minden döntés, amit meghozunk, minden ruhadarab, amit viselünk, a bennünk égő vágyak, mind meghatározza, minek van jelentősége, ereje az életünkben, mit vagyunk hajlandók megtenni annak érdekében, hogy erőhöz, energiához jussunk.

Minden fizikai és lelki feszültség a túlélés ügyében gyökerezik, tehát az alsó csakrákban megjelenő problémákban. Gondolok itt a hátfájásra, amely gyakran pénzügyi vagy munkahelyi feszültséget jelez, vagy a szívet érintő dolog, amely érzelmi nyomásból eredhet, esetleg a táplálkozás vagy az önmagunkról való gondoskodás hiánya, életünk részleteinek keveredése mellett ott vannak a túlélésre vonatkozó bizonytalanságok. Miénk lehet a világ összes pénze, mégis élhetünk feszültségben, belebetegedhetünk az egyedüllétben, az elhagyatottságtól való félelmünkben is.

Az első csakra életfeladata vagy lelki kihívása

, hogy elfogadjuk fizikai életünket abban a formában, ahogyan azt megkaptuk. Természetesen mindenkinek lesz valamiféle hibája, amit el kell viselni, talán egy fizikai állapot, vagy családi teher, amellyel meg kell tanulni együtt élni. Lehet, hogy olyan dolog, amin mi nem tudunk változtatni, de ami meg kell, hogy változtasson bennünket. Rá kell jönnünk, hogy életünk nem egy logikus, szabályos, jóból és rosszból, helyesből vagy helytelenből, fájdalomból és örömből álló sorozatból fog kibontakozni.

Törődjünk egymással és az egész emberiség jólétével, mert fizikai és lelki túlélésünk is kölcsönösen függ egymástól. Azzal kezdjük „jó szolgálatunk” útját, hogy megtanulunk gondoskodni a családunkról, barátainkról és a környezetünkről. A kedvesség, a figyelmesség, az elfogadás, a pozitív életszemlélet, amelyet magunkban hordozhatunk, sokkal erősebbek, mint az összes anyagi dolog, amit nyújthatunk.

A gyökér-csakrához tartozó két archetípus: a földanya és az áldozat. Olyanok ők, mint az érme két oldala, a pozitív és a sötét oldal.

Az áldozat típus

egyre inkább közhelyessé válnak, ők azok, akik mindig másokat okolnak problémáikért. Aki áldozatnak érzi magát, az megengedi magának, hogy sebezhető, nélkülöző és gyökértelen legyen. Minden csalódást, elválást és veszteséget úgy fognak fel, hogy azon nem tudnak, képtelenek rajta változtatni. Úgy érzi, nem képes hatást gyakorolni a világra, vagy ellenőrzése alatt tartani a dolgokat.

A földanya

a táplálással , gondoskodással és a szeretettel függ össze. Képesek ellátni önmagukat és környezetüket a szükséges érzelmi és fizikai biztonságérzettel. Van elég ereje és kitartása tervei végrehajtásához. Elégedettséget, életbe vetett hitet, önbizalmat, belső tartást áraszt ki magából. Cselekedeteit az a vágy vezérli, hogy alkotó módon a földdel és természettel összhangban vegyen részt a földi életében.

forrás:

Koszta Gyöngyi

http://www.mimnet.hu/