Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

A másik spirituális élményem az utolsó nap jött meg:
Ahogy közeledtünk a két hetes nyaralás vége felé, úgy kezdtem érezni az idő szorítását, hogy egyre kevesebb nap van hátra. Elindult belül a visszaszámlálás: már csak két nap, egy nap, 8 óra, 5 óra, 3 óra ....

Bevásárlás hétvégére…Úgy döntöttünk, hogy amit lehet, megveszünk interneten keresztül, Ő elmegy érte másnap, én meg elmegyek a boltba minden másért…

WC papír - én nagyon szeretem a mintásat….mert tetszik, mert színes, mert vidám…meg egyébként is…. Ő meg azt mondta, az nem jó, mert színezék van benne….Ő a fehéret szereti :-) …. egy pillanatra elgondolkodtam,
igaza lehet…a fehér sokkal jobb, nincs benne színezék, egyszerű….. aztán meg arra gondoltam, de én a mintásat szeretem….úgyhogy mondtam neki, hogy akkor nekem vegyük meg a mintásat, ő meg vesz fehéret…. Így is lett …..

Föld.jpg

A napokban több hozzászólás is szólt a természettudományok és más tudományok hasznáról/haszontalanságáról. Ezzel a témával kapcsolatban szeretném megosztani tapasztalataimat, gondolataimat.

Néz rám az Isten

Most itt van,
Néz rám az Isten.
Szemében vér a könny
S vad vihar.
Hallja, de nem
Hiszi imám, hisz
Tudja hamis hang
Szívemben a hit.
Szemem arcomba forr,
S pillám bőrömbe ég
Szégyen perzsel.
Lelkem sötét,
Nem világlik benne
Halk szavam.
Most itt van,
Néz rám az Isten.

Lehet mérni valóban a spirituális tudást? És milyen szabályok mérik ezt?
Nem éppen a spiritualitás az, ami arra tanítana, hogy végtelen, szabálytalan, és pont ezért tökéletes...és mégsem az. Egy állandó változás-fehér, fekete, fehér, fekete és újra fehér, élet, halál, élet, halál és újra élet...

Vannak dolgok amik szüntelenül átfutnak az agyunkon, fájnak, mert tudtuk, hogy hibáztunk valamiben. Azon gondolkodom, hogy akit szeretünk, azt be tudjuk csapni? Be tudjuk csapni azt, akit elvileg őszintén és igazán szeretünk?
Sokszor azt érzem, hogy az életem egy fantasztikus és szerencsés úton halad, de közben érzek egy kis önzetlen imádatot, amit lehet, hogy csak az egóm igényel!?
Ez vajon másnál is így van?

Mostanában napközben teljesen jó passzban vagyok, talán ez az egyik legjobb időszak a külföldi kint létünkben, valószínűleg senki nem vesz észre rajtam változást kívülről... Pont ezért nagyon fura, hogy mennyire változik a hangulatom estére, mikor ágyba kerülök. Soha nem volt gondom azzal, hogy elaludjak, és most rendszeresen nagyon nehezen megy, még úgysem hogy nagyon későn fekszem le.

Sziasztok!
Mit gondoltok, mennyire fontosak a dátumok?
Előfordult már, hogy kiderült: valakivel egyazon hónapban, egyazon napon születtetek? Mennyi jelentősége lehet ennek?
És mi van akkor, ha valaki egy fontos spirituális vezetővel született egy hónapban egy napon???
Akkor az előre elkötelezte magát annak a tanítónak? Fontos lehet az évek különbségének száma is?

Sziasztok!

Igazából egy kérdéssel fordulok hozzátok.Aki ismer,az tudja hogy nem rég kezdtem meditálni.Aki meg nem ismer,most már az is tudja:D

A kérdésem a következő: Mostanában 1-2 meditáció alkalmával ahogy egyre mélyebbre kerülök,elkezdek szédülni.Ez először fura érzés,olyan mint amikor részegen fekszik le az ember,csak nincs hányinger.Később viszont olyan érzéssé alakul mint ha ki akarnák lépni a testemből,de nem tudok és ezért forogna inogna a talaj.Szerintetek ez normális???

Nem volt a környéken földrengés abban az időben, megnéztem!!!:))))

Előre is köszi a válaszokat.

A tudatossággal kapcsolatban szeretném, ha segítenél eloszlatni egy félreértést, vagy nem tudást, ami bennem van.
Rosszul gondolom azt, hogy tudatosak nem csak akkor lehetünk, ha mindent átgondolunk és tudjuk, hogy mit miért teszünk (egóból, vagy szívből)? Tényleg kell mindent elemezni az életünkben? Korábban ezt hittem, de rendre tévútra vitt.

Mindig a nő vitte a gyerekeket az oviba és ő ment értük.
Az óvoda a város másik végén volt, de a nő munkahelyéhez közel. Helyjárattal mentek, aminek a megállója úgy tizenöt percre volt a lakásuktól. De nem volt gond ez a reggeli séta, ilyenkor beszélgettek. Az ovihoz huszonöt, harminc perc alatt ért a busz, mindig az első ülésre ültek, nem a sofőr mögé, hanem a másik oldalra. A kislányt az ölébe vette, a fiúcska eléjük állt, mivel a végállomáson szálltak fel a buszra, oviba menet mindig megkapták ezt a helyet.

Amikor egy új kapcsolat előtt állsz és bizonytalan vagy benne, hogy belelépjél, vagy sem, honnan tudhatod, hogy jó lesz Neked ez a kapcsolat, vagy ismét csak egy zsákutcába fordulsz be?
Természetesen biztosan nem tudhatod, hiszen a puding próbája az evés, vagyis ki kell próbálni és majd közben kiderül! Azonban kinek van arra ideje és idegzete, hogy kipróbáljon minden útjába kerülő párkapcsolatot?

Milyen jó lenne, ha még a küszöbön állva viszonylag nagy pontossággal fel tudnád mérni, hogy mire lesz képes ez a kapcsolat, mit lehet majd kihozni belőle hosszú évek alatt? Ehhez adnék pár indító gondolatot, önismereti megvilágításból: